Hiszen az ordibálók nem csupán a magyar köztársasági elnököt, Novák Katalint, az RMDSZ vezetőjét, Kelemen Hunort és Nagykároly magyar polgármesterét fütyülték ki (nem mellesleg minden Romániában élő magyarral együtt), gesztusaikkal Kölcsey Ferenc életművét is minősítették. Olyan, mintha bősz indulatukban a Himnusz költőjének verseit, köteteit helyezték volna máglyára. Persze jelezték, zavarja őket a magyar jelenlét Erdélyben, számukra egy szomszédos állam vezetője nemkívánatos személy, ám emellett hadat üzentek a kultúra értékeinek is. Ez pedig szánalmas megnyilvánulás, talán még a többségi nemzet képviselői számára is kényelmetlen.

Kölcsey Ferenc, Szatmár megye híres szülöttje a Himnusz születésének kétszázadik évfordulóján másodszor kap szobrot Nagykárolyban. Mint Kelemen Hunor beszédében felidézte, az elsőt a millenniumi ünnepségek során, 1897-ben állították, ám az „nem volt hosszú életű emberléptékkel sem, hát még műalkotásként. Kallós Ede művét alig négy évtizeddel később előbb megrongálták, majd egy fűrész segítségével lefejezték. Maga a kép is elgondolkodtató, ahogy a szobrot, Kölcsey szobrát fűrésszel lefejezik.” Az alkotást később leemelték talapzatáról s beolvasztották, a döbbenetes képsor pontosan tükrözi az elmúlt másfél század szörnyűségeit. Közel 140 évnek kellett eltelnie, hogy most, 2023. április 12-én felavathassák Győrfi Lajos szobrászművész új alkotását. Ez alkalomból érdemes újra fellapozni az „érzelmes, bús lélek” verseit, noha Kölcsey a kárpátaljai Huszt híres „romvárát” szemlélve mégis úgy ír, hogy sorai búslakodás helyett ma is cselekedetre ösztönöznek: „És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”... Iránymutató az is, amit Kölcsey Ferencről irodalmi arcképcsarnokában Hegedüs Géza rögzít: „Martinovicsék után és Petőfiék fellépte előtt, tehát ama sokszólamú fél évszázadban, a magyar romantika korszakában Kölcseyt tekinthetjük a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költőjének. Szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe. De még azt is szokás tudni felőle, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője. Tehát az irodalmi főszereplők közé tartozik.”

Nem érdemes tehát kifütyülni a „halk szavú” Kölcseyt, még ellenségeinknek sem. Ők is többre mennének, ha ordibálás helyet önvizsgálatot végeznének vagy bár elolvasnák műveit.

Borítókép: Leleplezik Kölcsey Ferenc (1790-1838) szobrát Nagykárolyban. Fotó: Facebook / Kelemen Hunor / Gönczy Tamás