Eddig ugyanis igen ritkán volt példa arra, hogy valamely súlyos botrányt, esetet követően miniszter távozzon – a hivatalos közlések szerint önként – a tisztségéből. Most ezt is láthattuk, Marius Budăi, a munkaügyi tárca vezetője visszaadta megbízatását, és ha a pletykáknak hinni lehet, Gabriela Firea családügyi miniszterre is könnyen ez a sors várhat. Utóbbi esetében ráadásul még indokoltabb lenne a becsületbeli lépés, elvégre pont a férje „birtokán”, Voluntari településen robbant a bomba, mely mostanra már országos ellenőrzéseket, bírságokat, intézetek, otthonok bezárását, tisztségekből való felmentéseket eredményezett. Hogy Bukarest volt főpolgármestere, az aktuális miniszter asszony végül leköszön-e (ha más nem, pártja, a szociáldemokraták nyomására) az a jövő zenéje, az viszont már most biztos, hogy mind az ő, mind az általa vezetett viszonylag friss tárca hitelessége ezennel szabadesésbe kezdett, ahonnan nehéz lesz visszahozni. Hasonló helyzetben van a munkaügyi és szociális is, amelynek megítélése eddig sem volt túl rózsás.

Fehér hollónak számító történések tanúi lehettünk tehát a napokban, és várhatóan még lesz pár meglepetés az ügyben – tekintve, hogy a korrupcióellenes ügyészség is nekiveselkedett –, ám mint minden egyes cirkusz, botrány esetén, akaratlanul is megfogalmazódik a kérdés: mi fog változni? Pár kormánytag, intézményi vezető kényszerbúcsúja a bársonyszéktől? Néhány kétes kimenetelű büntetőeljárás, az otthonok, intézetek megbírságolása, időszakos, netán végleges (?) bezárása ugyanis nem sokat ér, ha, mint oly sok más esetben, az illetékesek a vihar elmúltával sutba dobják a következetességet, a hirtelen jött szigort, és végül enyhe kozmetikázáson túl a rendszerben nagyjából minden marad a régiben. És még egy dilemma: sikerülhet-e bármit is érdemben elérni olyan körülmények között, hogy már most egyértelmű, mélyreható, rendszerszintű korrupció, cinkosság, bűnpártolás tette lehetővé a rémségek otthonainak fenntartását? Bűnszövetkezeti módszerekre derült fény, amelyekkel a politikumhoz közvetlenül köthető személyek éltek, az állami szervek elnéző magatartása mellett.

A nemzet szégyene, ami az Ilfov megyei öregotthonokban történt – fogalmazott Klaus Iohannis államfő a napokban. Hangzatos kijelentés, ám igen halvány, ugyanis itt már rég nemcsak egyszerűen szégyenről van szó, hanem sokkal inkább három évtized súlyos bélyegéről. Vagyis Románia ennyi idő után is a – szinte kizárólag rossz értelemben vehető – korlátlan lehetőségek országa, a gondosan felépített és „ápolt” ügyeskedés, az intézményesített gazemberség paradicsoma, melyet még az időről időre kirobbanó gyomorforgató, elképesztő, általános felháborodástól kísért botrányok sem képesek letéríteni erről az útról. Kérdeznénk tisztelettel: egy ilyen játszmában mennyit is ér egy (két?) miniszter?

Borítókép: Marius Budăi a munkaügyi tárca távozó vezetője. Fotó: www.gov.ro