Egy hét múlva, július 31-én lesz Petőfi Sándor valószínűsített halálának az évfordulója, ezt megelőzően egy héttel, 1849. július 24-én egy éjszakát töltött Kézdivásárhelyen, ennek alkalmából a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet (KVISZ) minden évben megemlékezést tart. Az eseményre először 1997-ben került sor, rá egy évre, 1998-ban avatták fel Vetró András bronzplakettjét.

A rendezvény nyitányaként a sepsiszentgyörgyi PetőFREE Társulás tagjai, Farkas Tamás Zoltán és Kisgyörgy Miklós Petőfi Sándor A XIX. század költői című versét adták elő megzenésítve. Az alkalomhoz illő dalt követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke meghívására Kézdivásárhelyre látogató dr. Pajtók Gábor, Heves vármegye 1. számú választókerületének országgyűlési képviselője lépett mikrofonhoz. „Igen nagy megtiszteltetés, hogy itt, Kézdivásárhelyen, Orbán Balázs szavaival élve, Háromszék Párisában nemzettársaimhoz szólhatok Petőfiről. Az ő életútja, életpéldája és életáldozata miatt fogalmazhatott Orbán Viktor miniszterelnök úr ekképpen: minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben ott van minden magyar” – mondotta a céhes várostól 700 kilométerre, Egerben élő politikus, hozzátéve: akárcsak Kézdivásárhelyt, úgy Egert is felkereste a nagy költő. „Tartozunk Petőfinek azzal, hogy a szabadság, nemzet, haza szavak számunkra és utódaink számára is azt jelentsék, mint Petőfi Sándornak. Adjon ehhez biztatást az egykori kézdivásárhelyi Egyesült Asztalos és Ács Céh zászló felirata: Összetartás, akarat – sikert biztosat tart” – összegzett beszéde végén.

Az ünnepségen jelen lévő Rideg László, Bács-Kiskun Vármegye Közgyűlésének elnöke kifejtette: Kiskőrösről, Kecskemétről, Petőfi szülőhelyéről érkezett, azzal a gondolattal, hogy a költő nem a gyermekeké vagy a felnőtteké, hanem mindenkié. „Hogy Petőfit mennyire mindenki magáénak érzi, azt mutatja, hogy a háromezernél is több testvértelepülésünket végignézve elkezdtük keresni, hogy hol nincs Petőfiről utca elnevezve. És kiderült: ott, ahol egyetlen utca van. Ez is azt mutatja, hogy mindenki magáénak érezte, ugyanis az iskolákat és utcákat nem parancsra nevezték el róla. Van egy elég méretes kínai testvérmegyénk, és tudni kell: Kínában a tananyag részét képezi a Szabadság, szerelem című verse” – mondotta.

Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat vezetője kifejtette: számunkra nem azért fontos az alkalom, mert a magyar nemzet legnagyobb költőjéről van szó, hanem azért is, mert ismereteink szerint Budapestről legkeletebbre, Háromszékre és ezen belül Bereckbe látogatott el, amiről Szendrey Júliának írt leveleiből is beszámolt, akárcsak arról is, hogy Háromszéket szemelte ki jövendőbeli otthonuknak. „Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Ha nem bukik el a szabadságharc, ha megnyerjük a csatát Fehéregyházán, ha Petőfi talpon marad, akkor minden valószínűség szerint Sepsiszentgyörgyön vagy Kézdivásárhelyen vásárolt volna lakást és itt rakja fészkét a szerelmespár. Gondoljanak bele: hátborzongatóan szép és termékeny élet bontakozhatott volna ki Petőfi Sándor és családja részére itt, Háromszéken. A sors azonban másként intézte. Ránk pedig, méltatlan utódokra a tiszteletadás és az emlékezés kötelezettségét bízta” – hívta fel a figyelmet a megyei önkormányzat vezetője.

„Kívánom mindenkinek, hogy dolgos hétköznapokban is néha tudjunk megállni emlékjeleinknél, és emlékezzünk e nagyszerű fiatalemberre. Emeljük le a polcról a Petőfi-köteteket, és olvassunk minél többet tőle, magunknak, családunknak, barátainknak.  Legyen az életútja iránymutató számunkra, és legyünk büszkék, hogy nekünk, magyaroknak egy ilyen fantasztikus kulturális értéktárunk van” – mondta a beszédek sorát záró Szőllősi Tamás, a szervező KVISZ elnöke.

A rendezvény Bánföldi Szilárd, a budapesti Újszínház művészének szavalatával és a virágok elhelyezésével ért véget.