Székelyföldi városok mint térségi centrumok – ezzel a címmel értekezett Tusványoson hat kis- és közepes város polgármestere Tusványoson a Tamási Áron székelyföldi agrokultúra sátorban. Antal Árpád (Sepsiszentgyörgy), Benedek-Huszár János (Barót), Csergő Tibor András (Gyergyószentmiklós), Korodi Attila (Csíkszereda), Soós Zoltán (Marosvásárhely) és Tóth Sándor (Nyárádszereda) a moderátor Csák László tervező közgazdász (Magyar Urbanisztikai Társaság) három kérdésére adott válaszaiból szélesebb értelemben vett szülőföldünk 2030-ig, sőt, esetenként azon túltekintő fejlesztési tervei sejlettek fel. A felvetett kérdések érintettek infrastrukturális fejlesztéseket, pályázatokat, költségvetést, egészségügyet, tanügyet, közlekedést, kultúrát és sportot is. A másfél órás beszélgetésből a minket, háromszékieket érintő részeket emeltük ki.
Csák László első kérdése arra vonatkozott, hogy bár az Európai Unió és a kormány is általában a nagyvárosok számára nyújt elsődlegesen fejlesztési lehetőséget, azért a kisebbek számára is akadnak „szép feladatok”. Az általuk vezetett városok helyét és szerepét miként fogalmaznák meg? – tette fel a kérdést.
Antal Árpád úgy vélte: Sepsiszentgyörgy a lakosságszámot figyelembe véve valahol középúton van: Barótról nagy város, Brassóból nézve viszont kicsi. Első megválasztása óta igyekszik, hogy ennek a kettősségnek a legjobb elemei megtalálhatóak legyenek itt, azaz a kisváros előnyei – kis távolságok, tisztaság, nagyobb közbiztonság – és a nagyobb, fejlettebb városok biztosította jó szolgáltatások. Ha ezt sikerül elérni, akkor a város polgárai is jól fogják magukat érezni – mondotta.
Mivel egy gyimesi bácsi szerint a siránkozó polgármesternél nincs „rondább állat”, nem fog panaszkodni, és azt mondja, a dolgok jó irányba haladnak, a rendelkezésre álló pénzt elköltik, s annak látszata is lesz. Az utcákat jelenleg „felbombázták”, de remélhetőleg az eredménye is érezhető lesz. Akkor is felfordulás volt, amikor 2010 elején jóformán minden közművet kicseréltek, ám azzal nem csak jobb, modernebb lett minden, hanem szebb is, hiszen eltűntek a városképet zavaró kábelek. Ezt értékelik a sepsiszentgyörgyiek, és a visszajelzések alapján értékelik az ország más részéből hozzánk látogatók is.
Antal Árpád fontosnak mondta, hogy minden fejlesztést át kell gondolni, ő pedig „túl fiatal ahhoz”, hogy rövid távon gondolkodjék: tetteinek hatásai tíz-húsz év múlva, de akár később is érezhetőek és számon is kérhetőek lesznek. „Szerintem minden városvezetőt az kell hogy foglalkoztasson, ki fog élni azon a településen húsz év múlva, ötven év múlva, nyolcvan év múlva, és ennek kell alárendelnie minden közpolitikai döntést” – fogalmazott Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Benedek-Huszár János úgy mutatkozott be, mint a legelzártabb, „talán a legistenhátamögöttibb kistérség”, Erdővidék városának polgármestere. A városhoz öt falu tartozik, de ha lesz közigazgatási reform, ez még módosulhat – mondotta, majd hozzátette: az viszont nem fog, hogy a környékbeli községek számára még hosszú időn át a központot fogja jelenteni sok tekintetben. Ezek közül a legfontosabb a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a városi kórház: Barótnak azért kell folyamatosan tennie, hogy ezek mindenképp fennmaradjanak – jelentette ki.
A népszámlálási adatok nem kedvezőek. Erdővidék hivatalosan csak kétszázaléknyi embert, azaz mintegy ötszáz lelket vesztett tíz év alatt, de az nem egyenlően oszlik meg – magyarázta. Barót lakosságának száma tizenhárom százalékkal esett vissza, azaz a megye városai közül már a legkisebb, még Bodzaforduló is megelőzte. Nagyot – 8–12 százalék között – nőttek viszont azok a közigazgatási egységek, ahol román nyelvű roma lakosság él. Azok gyermekei viszont nem járnak hosszú időn át iskolába, zömük már az általános iskola elején lemorzsolódik, líceumig pedig senki sem jut el. A kórház viszont fejlődik. A kórházbezárások idején, 2010-ben szinte lakat került rá, hét évvel ezelőtt csak négy orvosa volt, ma azonban 79 ággyal, tizenkilenc orvossal működik, és ez igencsak biztató a jövőre nézve. A derűlátás mellett azonban elgondolkodtató, hogy Kovászna megye szülészetei közül ebben az intézményben szül a legtöbb kiskorú lány.
Székelyesen, furfangosan
Képzeljenek el egy olyan versenyt, ahova egy projekttel lehet jelentkezni: melyik lesz az, amelyikre nemcsak büszkék, hanem valamiképpen a székely identitás és furfang is megjelenik általa? – kérdezte másodszorra Csák László.
Benedek-Huszár Jánost meglepte a felvetés, és ezt jelezte is: majdnem feladom! – mondotta a népes közönség nagy derültségére. A baróti elöljáró a mandátuma idején elindult projektek közül a bölcsődeépítését nevezte meg, mint szívének legkedvesebbet. Ahhoz, hogy a fiatalon családot alapítók megmaradjanak a vidéken, az kell, hogy dolgozni tudjanak, az idő alatt pedig gyerekeiket biztonságban és jó kezekben tudják – indokolta meg.
Antal Árpád válaszában úgy fogalmazott: előbb a főtér kialakítására, majd a Sapientia-egyetemre, a Bodok Szálló megvásárlására, a dohánygyár épületének a megvásárlására, a vidombáki repülőtérre, az OSK-stadionra meg a Sepsi Arénára gondolt, mégsem ezt, hanem az ipari parkot nevezi be a virtuális versenyre. Hogy miért éppen azt? „Az ipari parkban pedig az a székelyes, hogy ilyen igazi jó székely módon mindenki azt mondta, hogy úgyse lesz ebből semmi. Mi mégis belevágtunk, megtaláltuk a megfelelő embereket, megcsináltuk, és most már ott tartunk, hogy bővítjük a telephelyet. Olyan jó látni, hogy van, aki már bővít, van, aki most épít, és van olyan, aki már tervez.”
Helyben fontos
Csák László úgy vélte, minden önkormányzat elsősorban azt fejleszti, amire az országos és nemzetközi pályázatok lehetőséget adnak. Ám minden bizonnyal akadnak olyan dolgok, amelyekről a helyiek azt gondolják, fontosabb minden hálózatnál és az aszfaltnál is – melyek azok az apró álmok, amelyeket akkor is fontosnak tartanak megvalósítani, ha annak árát teljes egészében maguknak kell kigazdálkodniuk?
Antal Árpád szerint nagyon fontos az, hogy az alulról érkező kezdeményezések támogatásra találjanak az önkormányzatnál. Minél több megvalósul közülük, annál inkább érdekesebb, specifikusabb lesz a város, az pedig a jó hangulathoz járul hozzá, miáltal a lakók ragaszkodása nő. „Semmit nem ér a beton, semmit nem ér a vas, semmit nem ér az új járda, ha nincs, aki járjon rajta, vagy ha nem azok fognak járni rajta, akiket mi szeretnénk, hogy járjanak ezen a járdán harminc vagy ötven év múlva” – jelentette ki.
Benedek-Huszár János válaszában úgy fogalmazott, egy olyan kicsi városnak, mint Barót, igencsak meg kell gondolnia, pénzét mibe fekteti, hiszen a szabadon felhasználható összeg évi két-három millió lej között mozog. Úgy véli, a legjobb befektetés, ha a kicsike pénzt pályázatokba fektetik. Jó példa erre, hogy a város víz-, szennyíz- és esővízhálózatának kiépítését lehetővé tevő pályázat előkészítésére négyszázezer lejt költöttek, ám 26 millió lejt nyertek általa. Ez azt jelenti, minden egyes befektetett lej hatvanöt lejt hozott – számolta ki a polgármester.
Antal Árpádhoz hasonlóan Benedek-Huszár János is fontosnak tartja az egyesületek és az egyházak munkáját: önkéntesen végzett tevékenységükkel olyan feladatokat látnak el, amelyeket az önkormányzat nem vagy csak „magyar narancsosan” tudna ellátni, ezért őket támogatni kötelesség. Éppen ezért tettek idén húsz százalékkal nagyobb összeget elérhetővé számukra.
Az oktatás támogatására 2021-ben indítottak tehetséggondozó programot. A tanárok közül többen panaszkodtak, egy iskolai évre alig száz ív papírt kapnak, hiányzik a videóprojektor, nincs miből komolyabb laboratóriumi eszközt beszerezniük, szakmai kirándulást megszervezniük, vagy éppen jutalomkönyvet adniuk. Mivel úgy érzi, célt értek, ezt a kezdeményezést is hosszú távon támogatni érdemesnek tartja – mondotta.
