A múlt héten is olyan szépen veszekedtek, mintha nem is együtt kormányoznának. Pénteken a miniszterelnök, Marcel Ciolacu békítőleg lépett fel, és olyasmit mondott, hogy a cirkuszokat és vitákat másra kell hagyni (mint a dagadt ruhát a költő édesanyja), mert a kormányzás fontosabb, mint a politikai hercehurca. Nyugodtak lehetünk, mert a kormányfő megmondta, hogy „csakis a gazdasági és politikai stabilitással fog foglalkozni”. Szerinte, ha egy felelős párt (mondjuk, egy nem is elég, hanem kettő) áll az ország élén, az megmutatja, hogy képes az emberek érdekében cselekedni, és nem köztéren mutogatja a haragszomrádot. Harcol az egyszerű emberek napi problémáinak megoldásáért, az életszínvonal további javításáért (ami ugyebár napról napra nő, mint a fű, ezért gyakran le kell nyírni), és konkrét javaslatokkal áll elő a problémák orvoslására (lehet, hogy az adóemelésekre gondolt?).

Aztán bátran bevallotta: az a valóság, hogy az előző években (amikor ugyebár nem ő volt a kormányfő) nagy kölcsönöket vettek fel. (De mintha az ő pártja is a kormányban lett volna.) A járvány pedig megmutatta, hogy milyen nagy volt a pocsékolás iránti szomjúhozás (?). Neki most az a feladata, hogy egyensúlyozzon ebben a kényes helyzetben. A tehetetlenség és a politikai blabla tulajdonképpen az uniós pénzek blokkolásához vezethet – jelentette ki. De ő aztán nem futamodik meg a felelősség elől, és nem a múltbéli hibásokat keresi! A románok tudják, hogy kik a vétkesek – mondta.

Beszélye után biztosan szent lett a béke a két kormányzó párt között. Megbékélést hozott azok után, amiket az általunk is jól ismert Mihai Tudose (aki a székely zászlók mellé akarta felakasztani azok kifüggesztőit) a liberálisokról mondott. Ő ugyanis azt írta a rózsaszín pettyes liberális fantomokról (amivel a szintén magyarbarát Bogdan Rareșre célzott, mert ő ugyebár ilyesfajta díszzsebkendővel szokta illegetni magát), hogy azok alpári támadásokat intéztek Ciolacu miniszterelnök ellen.

Bogdan (úr) nem pakol az üres boltban, hanem inkább papol az Európai Parlament magaslatáról. Ő aztán igazán tudja, mit kellene tenni, de sajnos a megvalósításokban akadályozzák saját liberálisai meg a másik kormánypárt tagjai is. Megmondta volt még egy korábbi választási kampányban, hogy másnap megszüntetik a speciális nyugdíjakat. Hát ebben is nem megakadályozták! Most meg az okos fiúk le szeretnék váltani pártjában a kevésbé okos fiúkat. (Amiben egyik okosabb, mint a másik.)

Tudose különben megkérdezte azt is, hogy ezeket a „jelentős liberális vezetőket” mi viszi a harcba. Mi is érdekli őket? Az államkassza hiánya? Ez az ő művük – mondta –, nem Ciolacu vette fel az utóbbi három évben a százmilliárd euró kölcsönt – folytatta.

Aztán a volt liberális miniszterelnököt, Nicolae Ciucăt nevezték „másolós tábornoknak”. Válaszként a liberálisok, mivel az alkotmánybíróság visszautalta a parlament elé a speciális nyugdíjak törvényét, azzal vádolták Ciolacut, hogy tudta, a törvény alkotmányellenes lesz, és hazudott a román népnek. Ezért azt követelték, hogy „lépjen egy lépést hátrébb”.

Végül is, ha nem lépnek a speciális nyugdíjak ügyében, fejlesztésekre szánt pénzektől esünk el. Ezért most a pártok jóindulatukat mutogatják a probléma megoldásának érdekében. A pokol felé vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, de a földi mennyországba igyekvők inkább a speciális nyugdíjakkal kikövezett utat választanák. Ezért aztán az alkotmánybíróság segítségével (és valószínű, csendben, kézzel-lábbal) is rúgkapálnak azok megszüntetése ellen. De remélhetőleg az uniós illetékesek látják a nagy igyekezetet, és nem gördítenek akadályokat a hárommilliárd euró idegurulása elé.

Borítókép:  Inquam Photos / George Calin