Fekete Réka
A Petőfi-emlékév jegyében illik közös dolgainkról nagy költőnk észjárása mentén gondolkodnunk, hisz mindaz, amit papírra vetett, örök érvényű. A szép és a jó, de a rút és a rossz is él közöttünk, sőt, egyre több a Pató Pál, akik úrnak éppen nem mondhatók, úrhatnámnak annál inkább. Jut eszünkbe a jó öreg mondása, az Ej, ráérünk arra még! annak okán, hogy a 2001-ből származó, huszonkét év alatt kilúgozott jó/rossz oktatási törvény helyett nagy vajúdás árán megszületett új közoktatási és felsőoktatási jogszabályhoz szükséges, közel háromszáz alkalmazási módszertan megalkotását négy évre tervezi a szaktárca. Ebből százhuszonnégyet jövő április elsejéig kell közzétenni, a többi ráér 2027-ig. Nekik ráér. Majd jönnek a jól ismert halasztások, módosítások, és amire a törvény minden betűjét alkalmazni kellene, a reform újabb kezdetén leszünk sokadszor, végeláthatatlanul.
Többször mondtuk, hogy ebből nem lesz gálickő, jelenleg is igaznak tűnik az állítás, mert a nagy lendülettel indult reformtörekvések máris megtorpantak, a szétcincált nagykoalícióból maradt két kormánypárt pedig legkevésbé érdekelt, hogy sürgesse az oktatás előhaladását, akkora pácba kerültek a közintézmények pénzügyi megtakarításait, intézmények összevonását, leépítéseket előrelátó intézkedések miatt, hogy inkább dobnának át mindenféle felelősséget a maguk köré font (érdek)kerítésen, mintsem beleavatkozzanak az ország jövőjét, jövő nemzedékét érintő ügyekbe. Az oktatási minisztérium pedig úgy tesz, mintha hidegen hagyná az ország baja, törődjék azzal, aki előidézte, neki végre kell hajtania a saját vállalását, aminél ellenben szaktárcán belül is sok az ellenérdekelt, hát még az oktatási rendszer egészében. Nevezetesen, azzal kellene foglalkoznia, hogy megteremtse az évtizedek óta nem létező állandóságot, kiszámíthatóságot az oktatási rendszer egészében: az elemi, a gimnáziumi és a középiskolai bemenetnél, a szakiskola kezdetén minden diák és pedagógus tudja biztosan, mit és miből tanul, tanít a ciklus végéig, a vizsgák időpontja és a követelmények ne változzanak évről évre, és legfőképpen minél hamarabb lépjenek érvénybe az új jogszabály előírásai. Egyértelműen és nem többféle értelmezésnek lehetőséget adva, ahogyan azt mifelénk szokás.
Alig kevéssel az ifjúság világnapját (augusztus 12.) követően érdemes emlékeztetni, hogy olyan lesz a fiatal nemzedék, amilyennek neveljük gyermekeinket, amit átadunk nekik a családban, az iskolában, az egyetemen. Ha az állandó bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot látják és élik meg, kevés az esélye annak, hogy higgyenek a következetességben, a jól megtervezett fejlődésben, haladásban. Márpedig enélkül évtizedek múlva is ugyanott fogunk tartani, ahol jelenleg, ha éppen nem lesz ennél rosszabb, miközben más országok rég felismerték: ahhoz, hogy egyről a kettőre jussanak, a gyermekekbe, a fiatalokba és nem a Pató Pálokba kell fektetni. Ha az ország nem követi a haladók példáját, mindig a bukottak között fog kullogni, és nem csak a diákok vizsgái tekintetében, hanem az élet majd minden területén
Borítókép: Ballagás a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban – diákok, szülők, pedagógusok egyaránt kiszámíthatóságot szeretnének az oktatási rendszerben. Fotó: Albert Levente
