Mikor felébredt, tudomására hozták, hogy van egy kislánya. Erre a hölgy meglepődve mondta, hogy neki két kislánya van, mégpedig ikrek. Nem! – mondták neki, éppen most hoztak a világra egyet. A hölgy ugyanis szintén nem tudta, hogy kilenc hónapos terhes.

Az az igazság, hogy nekem is van sérvem, amit nem a hatalmas nyugdíjam emelgetésétől kaptam. El is mentem sebészorvos ismerősünkhöz, aki azzal biztatott, hogy az bizony kisebb nem lesz, hanem szépen növekszik, és a problémát kizárólagosan műtéttel lehet megoldani, mert kizáródhat, ami igen veszélyes, és akkor rögtön műteni kell. Most, miután megtörtént a zsilvásárhelyi eset, bizony gondolkodóba estem. Ugyanis mi lesz, ha bevonulok a sebészetre, megoperálnak, és a műtét után azt mondják, hogy van egy fiam, mire én tiltakozni kezdek, hogy nekem egy lányom van. De aztán elmagyarázzák, hogy úgy mellékesen meg is császároltak, és bizony lett egy fiam is. (És ha ikrek, akkor kettő.) A mai transzneműs (LMBTQ-s) világban bizony már nem nagy csoda, ha egy férfi terhes marad. Próbáltam ugyan elkerülni, hogy terhes legyek, de ettől függetlenül, még ha nem is mondták szemembe családtagjaim, barátaim, ismerőseim, bizony sokszor lehettem terhes számukra. (Attól is félek, hogy kigyúlhat a kórház, ami Romániában gyakori.)

Bárhol előfordulhatnak tévedések, és régebb is történtek ilyen esetek, mint most Zsílvásárhelyen. Például olyanok, amilyent dr. Sándor József is említ nemrég megjelent könyvében, a Hit, bátorság, szeretetben. Ugyanis egy anekdotikus „történet” (legenda?) keringett a marosvásárhelyi sebészeti klinikáról. Oda a beteg bement két lábbal, egy sérvvel, és kijött egy lábbal és két sérvvel. Az történt, hogy megműtötték sérvvel, és azután az egyik lábában trombózis alakult ki, amit le kellett vágni, ez pedig tüdőembóliához vezetett, ezért aztán köhögött, a régi sérve kiújult és a másik oldalon is kialakult még egy.

Aztán attól is félhet ez ember (vagy inkább asszony), hogy úgy jár, mint az az urziceni-i kórházba igyekvő hölgy, akinek olyan sürgős volt a szülés, hogy a kórház udvarán (más információ szerint a kórház előtt a járdán) szült és ott sírt fel egészségesen gyereke. Ezek után nem csoda, ha ez ember ódzkodik még egy ártatlannak tűnő sérvműtéttől is.

Hát mikor olyan esetről szerez tudomást, mint amilyen Botoșani-ban történt, és sokkal tragikusabb az előbbieknél? Ott egy harmadik hónapban levő nő jelentkezett egy szép augusztusi este. Fájdalmai voltak, vérzett és könyörgött, hogy műtsék meg, mert nem kap levegőt, de nem volt, aki. Aztán hét órai várakozás után elhunyt.

Azt derítették ki, hogy az ottani kórház igazgatóját politikai alapon nevezték ki. Lakatos volt a szakmája, negyvenéves korában menedzsmentet végzett, és semmi tapasztalata az egészségügyben. De hát a gyógyításban mindenkire szükség lehet, mert az orvosok és más egészségügyi dolgozók nagy számban mennek külföldre dolgozni. Végül is úgy látszik, nem mindig számítanak (vagy ha így megy tovább, nem fognak számítani) a tanulmányok, hiszen régen a falu kovácsa még foghúzással is foglakozott. Mikszáth Kálmán Hályogkovács című novellájából tudjuk, hogy olyanok régen is voltak, mint Strázsa János hályogkovács, aki orvosi felkészültség nélkül egy bicskával műtötte meg a hályogos szemeket. Nálunk is lehet, hogy bicskával fognak operálni a kovácsok, vagy a lakatosok csavarhúzóval, mert az egészségügyre soha nincs elég pénz (nem úgy, mint fegyverekre). Az igaz, hogy Strázsa János csak addig műtött, míg a tudós professzorok el nem magyarázták neki a szem felépítését és a beavatkozás veszélyességét, többet soha nem, pedig ő értett a műtét elvégzéséhez.

A politikailag kinevezettek között sajnos sokan lehetnek, akik nem értenek ahhoz, amire vállalkoznak, nemigen jönnek rá ténykedésük veszélyességére, és nem hallani arról, hogy eszükbe jutna lemondani frissen kapott politikai funkciójukról, hanem inkább erősen ragaszkodnak hozzá.

Borítókép: Facebook / Spitalul Județean Botoșani