A baróti Városligetben első alkalommal megszervezett erdővidéki gazdatalálkozón és gépkiállításon kerekasztal-beszélgetésre is sor került augusztus 26-án. Benedek-Huszár Márta pályázatíró szakember és Baló Oszkár olaszteleki állattartó gazda kérdéseire öt gazda vallott pályájáról, sikerekkel és buktatókkal teli munkájáról. Hogy miért hívták meg őket a szervezők? Mert szerintük úgy dolgoztak, olyan eredményeket értek el, hogy azok által követendő példaként szolgálhatnak fiatal mezőgazdászok számára. Jelen írásunkban Komporály Sándor magyarhermányi, élőállat-kereskedéssel és hizlalással foglalkozó vállalkozó életébe nyerhetünk bepillantást. A beszélgetésbe bekapcsolódott Gál Károly parlamenti képviselő és Benedek-Huszár János baróti polgármester is.
A magyarhermányi Komporály Sándort Baló Oszkár mutatta be, s kérte, biztassa kicsit a sátor közönségét: nem lehetetlen mezőgazdászként sikereket elérni. Komporály Sándor eleget tett a felkérésnek, s megerősítette szakmabeli kollégájának szavait: kitartó munkával nincs lehetetlen.
Komporály Sándor arra is felhívta a figyelmet, nem szabad hagynunk, hogy falvaink elveszítsék mivoltukat: állatok és földművesek nélkül lényegétől fosztódnak meg a falvak. Arra kéri tehát a fiatalokat, ne máshol keressék a boldogulásukat, hanem szülőföldjükön. Ha itthon elvégzik azt a munkát, amire külföldön vállalkoznak, akkor ügyeink jó irányban fognak menni, és változások lesznek nálunk is.
A magyarhermányi gazda, mielőtt életpályájáról szólt volna, arról is beszélt, ő még megélte azt az időt, amikor a szerdai napok többet jelentettek, mert ezek voltak piaci napok: találkahelyet biztosítottak az erdővidéki földművelőknek. Jó lenne, fontos lenne most is a gazdatársadalom számára, ha nem csak évente, de bár havonta lenne egy-egy találkozásuk, amikor kezet foghatnak és megbeszélhetnék közös dolgaikat, megosztanák újabb és újabb tapasztalataikat, állataikról és gépeikről szólnának. Ez a fajta eszmecsere igencsak hasznos lenne ma is, hátha lesz, aki meghallja óhajukat – adott hangot bizakodásának.
A falu maradjon falunak
Komporály Sándor a kezdetekről szólva elmondta: akár úgy is fogalmazhatna, hogy az anyatejjel együtt szívta magába az állattenyésztést és a mezőgazdaságot, hiszen szüleinek gazdasága volt, neki pedig egészen kicsi korától feladatai az istállóban. Ott, az állatok és az egyszerű emberek közt tanulta meg a munkaszeretetet, az Isten- és embertiszteletet – mondotta.
Saját gazdaságát öt borjúval indította, majd lett tíz, manapság pedig valószínűleg többje van, mint volt akkor az egész faluban. Az élőállat-kereskedéssel és hizlalással foglalkozó céget 2001-ben vette még két társával, jelenleg ő az egyedüli tulajdonos. Ma már nem ez az egyetlen vállalkozása, cégcsoportja van, összesen hatvanhárom embernek ad munkát. Segítségükkel évente átlagosan 35–40 ezer borjúval kereskedik, sőt, volt rá példa, hogy ötvenezret értékesített külföldi piacokon. Sok kerül Törökországba, Izraelbe és az Európai Unióba is.
Most még van állat, van, amit hizlalni és eladni, de azért érződik már, hogy a falvak öregednek, és hiányzik az a nemzedék, amely átvenné a stafétát. Pedig jó lenne, ha a fiatalok itthon maradnának – ismételte meg az elején mondottakat –, mert ahogy a székelyszáldobosi Kolumbán Béla bácsi is mondja: jobb itthon kicsi úrnak lenni, mint idegenben nagy szolgálnak.
Szükség van a politikumra
Gál Károly parlamenti képviselő arról beszélt: a gazdatalálkozón és gépkiállításon felvonultatott traktorok és mezőgazdasági gépek értéke és ereje hatalmas, akár sokkal nagyobb földet is megművelhetnének velük, mint amennyi Erdővidéken összesen van. Erősek, de mégis mindenféle hatásnak kitettek a gazdák. A gépeket nem itt gyártják, hozzájuk tartozó alkatrészeket máshonnan kell hozni, az üzemanyag is „kintről” érkezik, hatással van a termelésre az országos, sőt, az uniós politika is. A helybeli miniszterek saját választókerületeik érdekeit nézik – ha Olt megyéből származik, paradicsom-, ha szatmári, eperprogramot hirdetnek –, az unió az országos stratégia számára jelöl ki irányvonalat, de megszabja a vegyszer- vagy akár a maghasználatot is. Éppen ezért fontos az anyaországtól kapott hathatós segítség, amit a Pro Economica Alapítványon keresztül juttatnak, a székely gazdaszervezeteknek a működtetése és megszervezése, valamint a falugazda-hálózat finanszírozása.
Hasonlóképpen lényeges szerepet játszik az erdélyi magyarság bukaresti képviselete is. Az első kézből származó, idejében érkező információknak hála felkészülhetnek a változásokra, és kiszámíthatóbbá tudják tenni a gazdaságukat; legmagasabb szinten tolmácsolják a számunkra lényeges kérdéseket. Ilyen lényeges kérdést próbált megoldani Tánczos Barna, amikor a medvepopuláció visszaszorítását lehetővé tevő szabályozást kidolgozta – mondotta a képviselő.
Gál Károly úgy vélte, Erdővidéknek elsősorban az állattenyésztés és az ezt kiszolgáló növénytermesztés az erőssége, ezért pénzt, erőt, energiát kéne áldoznunk arra, hogy fejlődését és helyzetének megszilárdítását lehetővé tevő stratégia készüljön el mihamarabb. Amennyiben az üzleti életben kevésbé eligazodó kisgazdák eladják állataikat és az ahhoz tartozó mindennemű termelést, az magával ránt minden hozzájuk köthető beruházást is, sőt, a közösségi életre is lényeges kihatással lesz, hiszen akár a népesség alakulását is befolyásolhatja. „Nem szabad hagyni, hogy a hagyományos életforma megszűnjön és falvaink kiüresedjenek” – jelentette ki az RMDSZ-es honatya.
Kellenek a sikertörténetek
Benedek-Huszár János örömét fejezte ki, amiért a gazdatalálkozó nemcsak létrejött, hanem minden előzetes várakozást felülmúlt. A felvonultatott eszközök mutatják, a mezőgazdaságban van erő. A fejlődés tetten érhető a modern eszközökben: nem is olyan rég, bő tíz esztendeje még a régi, Brassóban készült traktorok voltak többségben, most pedig a pályázatoknak köszönhetően új és újabb traktorok végzik szinte napok alatt azt a munkát, amelyre régebb hetek kellettek. Azért nem lehetünk teljesen elégedettek – mondotta a baróti városvezető –, hiszen megműveletlen föld is van éppen elég. Az új eszközök mellett elődeink konok kitartására lenne szükségünk ahhoz, hogy szülőföldünk megmaradjon. A találkozó keretében szervezett kerekasztal-beszélgetés ehhez némi segítséget ad, hiszen a meghívott vendégek sikertörténetei sokak számára példaként szolgálhatnak.
Az önkormányzat is próbál a gazdák sikerességéhez hozzájárulni. Nem csak munkaidőben szolgálják ki őket, hanem – ha a szükség úgy hozza, mint idén húsvét másodnapján – akár ünnepnap is, így közel harminc gazdának adatott meg – legalábbis elvileg, mert újdonság még nem érkezett róla –, hogy villanypásztorhoz jusson. „Amit akkor kellett, azt mi megtettük” – mondotta.
A városvezető szólt a legutóbbi tanácsülésről is, amelyen a testület elvi döntést hozott arról, hogy előkészítenek két, gazdákat segítő pályázatot. Az egyikkel trágyatárolót hoznának létre, aminek köszönhetően nem csak tisztább és élhetőbb lenne a közvetlen környezetük, de mindenfajta környezetvédelmi ellenőrzési és engedélyezési folyamat alól mentesülnének. A másik pályázatból mezei utat újítanának fel. Hogy hol és melyik lesz az az út, még nem döntötték el, de bármelyiket is választják, az több tucat termesztő életét és munkáját fogja megkönnyíteni – mondotta.
Benedek-Huszár János felemlegette a tavaly az önkormányzat által negyven gazda számára Csíkszépvízre és Gyimesközéplokba szervezett szakmai kirándulást. Akkor két nagyon jó példát nézhettek meg közelről, kérdezni lehetett nyíltan és négyszemközt is a szakmai, pénzügyi vonatkozásokról, az engedélyezési folyamatokról – valószínűleg sokat okultak ott az erdővidékiek. Személyes meggyőződése, ha kitartóan és eltökélten dolgoznak, az erdővidékiek közül is sokakból válhatna mások számára jó példa. Mint például azok, akik a megye legjobb tejét termelik – mondotta a baróti elöljáró.
