Hétszáz oldalon a lehető legizgalmasabb és főleg a Székelyföld megismerését szolgáló siculicákat kínál a tudományos világ iránt érdeklődők számára a Székely Nemzeti Múzeum kiadványsorozatának legújabb, minőségi papírra nyomott évkönyve, címlapján a Kós Károly tervezte múzeumi pecsét-címerrel.
Örömünkre, sokak örömére. Örömére annak a számottevő fiatal kutató és írói tehetséggel megáldott ifjú emberöltőnek, melynek végre lehetősége nyílik a kutatásra, alkalma arra, hogy eredményeiről beszámolhasson. Mert nem volt ez mindig így a múzeum történetében. Az bizonyos, hogy a román interbellum idején színvonalas emlékkönyvvel köszöntötte az illusztris szerkesztőbizottság az intézmény fennállásának fél évszázados évfordulóját (1929), de utána folyamatos évkönyvsorozatok nem jelen(het)tek meg. És jött 1955-ben az első évkönyv, a fecske, az 1879—1954-es időszakot átölelő, enyhén cenzúrázva, bővebb természettudományos anyaggal, két nyelven külön-külön kötetben, s benne ,,inkább a régészet, melyhez alig ért a köznép", és kevesebb történelem. Azt talán magyarázni sem kell, hogy a megyésítés után csak 1969-től indulhatott útjára az Aluta-sorozat, amely a kor béklyói ellenére is kivívta magának az értékelést, és átadta helyét az Actának, majd pedig 2007-től a két Acta Siculicának. Utóbbi — a 2008. évi — vaskos kötetben érthető módon helyet kaptak a múzeum munkatársai, és sikeresen oldotta meg a szerkesztés nem könnyű feladatát az a bizottság, melynek tagjai természettudományi kutatók, régészek, történészek és néprajzkutatók. Az Acta Siculica szerkesztőbizottsága — Benkő Elek, Egyed Ákos, Kósa László, László Attila, Pozsony Ferenc és Sárkány-Kiss Endre — az erdélyi magyar tudományos élet ismert személyiségei. Egy esztendőre elegendő tudományos olvasmányt nyújt az évkönyvben magyar, román, angol és német nyelven megjelent 45 tanulmány. Szó esik benne az ásványvizek földtani eredetének vizsgálatáról, a zabolai Mikes-park fás növényeiről, megismerhetjük a kézdivásárhelyi Bányai János (1886—1971) geológus növénygyűjtemény-katalógusát, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum őriz. A Székely Nemzeti Múzeum régészei beszámolnak ásatási eredményeikről, a műemlék templomoknál végzett feltárásaikról. Olvashatunk a múzeum gyűjteményében lévő középkori kardokról, Zabolai Mikes Kelemen (1820—1849) végrendeletéről, a Csereyekről, az Aporokról, az aldobolyi Hollaky-kúria falfestményeiről. A közleményeket olyan történészek jegyzik, mint László Attila, Csáki Árpád, Tüdős S. Kinga, Cserey Zoltán és mások. A negyvennyolcas időket kutató Demeter-kettős folytatja a háromszéki honvédek, nemzetőrök, honleányok és honfiak bemutatását Aldobolyból. A vargyasi mészégetésről Kinda István, a Kanyaró-féle népballadákról Olosz Katalin közöl néprajzi jellegű tanulmányt. Demeter Lajos elmeséli a szemerjai postarablás történetét. S mert a Székely Nemzeti Múzeum kiadványáról van szó, számos tanulmány kötődik a Székelyföld más településeihez, Kányádhoz, Csíksomlyóhoz, Tarcsafalvához, Székelyudvarhelyhez, Csíkszentkirályhoz, Csíkkászonhoz.
