Saját maga által kitalált és gyűjtött mintákat is sző Bajka Márta – és bár csak néhány éve kezdte, máris neve van a szakmában: tavaly Junior Prima, az idén a Népművészet Ifjú Mestere díjjal tüntették ki Magyarországon. Megtalálta a rászabott munkát, mondja, de még sok tanulnivalója van.
A Sepsiszentgyörgyön született, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban érettségizett lány még gyermekként, a Guzsalyas játszóházban szeretett bele a kézművességbe, textilbe. Ebbe az irányba is képezte magát: háromévi (szabadidős tevékenységként gyakorolt) nemezelés és az érettségi után a Náduvari Népi Kézműves Szakiskolába iratkozott be, ahol a szövőműhely megfogta. Addig eszébe sem jutott a szövés, legfeljebb rongyszőnyegre gondolt, ott azonban egyik tanárnője, Galánfiné Schmidt Teréz munkái, az anyagok, minták, színek, lehetőségek sokfélesége úgy elbűvölte, hogy ma is ebben a varázslatban él.
Pedig nem könnyű a szövésből megélni, hiszen kevesen szövetnek egyéni rendelésre; főleg azok, akik bizonyos viseletre vágynak, vagy akiknek egy-egy kiállításon tetszik meg valami. Vásárokon lehetne több pénzt keresni, erre azonban Márti nem vágyik. Kötött munkahelyre sem, mert dolgozott már közel három évig, és amellett nagyon keveset tudott szőni, márpedig ez a szenvedélye.
A szenvedélyek próbára is teszik és edzik is az embert. Eleve olyan albérletet kell találni, ahova az 1,5 × 1,2 méteres szövőszék és a hozzá való kellékek és fonalkészletek is beférnek, ami nem egyszerű feladat Budapesten. Lakást vásárolni nincs miből, de hosszú távon nem is kíván a magyar fővárosban maradni. Egyelőre azonban tanul: saját költségén mintákat gyűjt – a könyvekből, online forrásokból és múzeumokból is (a Magyar Néprajzi Múzeumból, a Székely Nemzeti Múzeumból és a Kallós Zoltán Aalapítványtól) –, és azt is fontolgatja, hogy egyetemre menjen, bár egy kicsit soknak érzi a teljes néprajz szakot ahhoz, amit ő végez.
Jelenleg megrendelésre dolgozik – egy-egy vásznon hónapokig is – és kiállításokra jár. Kezdték ismerni a szakmában, és hívják már különböző rendezvényekre, híre szájról szájra terjed. Ennek köszönheti a Junior Prima Díjat is: valaki jelölte, aki látta a munkáit. Ő maga tavaly a Népművészet Ifjú Mestere címre pályázott (az ő területén kevés a pályázati lehetőség), de nem kapta meg; idén nem is próbálkozott, de valaki jelölte, és ezúttal nyert. Rangos elismerésekről van szó: a Junior Prima Díjat évenként tíz kiemelkedő eredményeket felmutató, 30 év alatti fiatal tehetségnek ítélik oda a szakmai zsűrik, a Népművészet Ifjú Mestere díjat pedig az egyes népművészeti ágakban kiemelkedő egyéni teljesítményt elérő, 35 év alatti fiatalok kaphatják meg, évente legtöbb 15-en. Mindkét díj pénzjutalommal is jár, ami egy szabadúszó pályakezdőnek különösen jól fog.
A hogyan tovább még alakulóban van. Márti jelenleg egy ruha-kiskabát-kendő-táska kollekció összeállításán töri a fejét, távlatilag pedig szövőműhelyt szeretne nyitni vidéken – akár itthon, Háromszéken is, mert a magyar néprajzosoknak ma is Erdély a kincsesbányájuk –, több szövőszékkel, ahova bárki betérhet kipróbálni a mesterséget vagy megszőni az álmait. Műhelymunkákat és tanfolyamokat is szívesen tartana, szövőtáborokat is szervezne, ez azonban már a nagyon hosszú távú elképzelés, amiért nagyon sokat kell még szőni.
