„Jaj, annyira fáj a fejem!” – ez a mondat mindenkinek ismerős. De ez nemcsak a hétköznapokban nagyon gyakori, hanem bizony a sürgősségen is! Fáj, szúr, nyom, lüktet, hasít, szorít, ég. Az összlakosság mintegy 70 százaléka életében legalább egyszer szenved fejfájásban, a felnőtt lakosságnak pedig a fele tud legalább egy fejfájásos esetről beszámolni csak az elmúlt egy évből. Egyes tanulmányok szerint már az iskolás korú gyermekek 10–15 százaléka is szenved fejfájásban. És mégis: ez a nagyon gyakori, szinte már hétköznapi betegség nagyon is alulértékelt, aluldiagnosztizált és alulkezelt még most, a XXI. századi orvoslásban is.
A Nemzetközi Fejfájás Társaság (International Headache Society) legutolsó, 2013-ban kiadott osztályozása szerint az eddig ismert több mint 200 különböző fejfájástípus három nagy kategóriába sorolható: elsődleges fejfájások, másodlagos fejfájások, illetve neuropátiák és arcfájások. Ezek közül mindegyik további alkategóriákra bomlik. Na de mik is ezek tulajdonképpen, és mi hova tartozik?
A fejfájás az egyik leggyakoribb és legkevésbé specifikus tünet, amivel a beteg orvoshoz fordulhat. Ez tehát bármit jelenthet. Fejfájáskor ugyanis a fej – pontosabban a koponya különböző részei, szövetei – okozzák a tulajdonképpeni fájdalmat: izmok, csontok, erek, idegek találhatók itt. Maga az agyvelő nem tud fájni, a fájdalom mindig az azt körülvevő egyéb struktúrákban keletkezik. A különböző fejfájástípusokat annak alapján különböztetjük meg, hogy mi fáj, hol és hogyan fáj, sőt néhány esetben a fájdalom fellépésének körülményei (hirtelen fellépő nagyon erős, „megsemmisülés érzését keltő” fájdalom, fokozatos kialakulás, esetleges kiváltó tényezők jelenléte), illetve a fájdalmat kísérő egyéb neurológiai tünetek is nagyon fontos szerepet játszanak. Úgyszintén tudni kell, hogy egyes fejfájástípusok önálló betegségek (mint például a jól ismert migrén). Ezek az ún. elsődleges (primér) fejfájások, vagyis nem egy, a háttérben meghúzódó egyéb betegség okozza azokat, nem annak a tünetei. Ugyanígy megemlítünk másodlagos (szekunder) fejfájást, ami viszont éppen hogy egy alapbetegség tünete: pl. megfázás, fáradtság, alváshiány, különböző belgyógyászati, neurológiai, ortopédiai betegségek (magas vérnyomás, agyvérzés, agydaganat, látásproblémák, érrendszeri betegségek, fertőzések, nyaki gerincoszlop sérülései/ bántalmai stb.).
Kezdjük a migrénnel. Ez az egyik legismertebb primér fejfájástípus. A nőket (12–24 százalék) gyakrabban kínozza, mint a férfiakat (6–8 százalék). Általában a fiatal- és középkorú személyeket szemeli ki magának, illetve családon belül halmozódik. Hogy egészen pontosan mi okozza a migrént, az nem teljesen tisztázott. Tény viszont, hogy genetikai hajlam mutatható ki a betegség kialakulásában. A fájdalom eredőjeként bonyolult folyamatok játszódnak le. Nagyon leegyszerűsítve így tudnánk megfogalmazni: bizonyos triggerek (kiváltó tényezők, mint pl. időváltozás, hideg, alvási szokások megváltozása, időeltolódás, nikotin, alkohol, vörösbor, csokoládé, nőknél hormonális tényezők) hatására bizonyos fájdalomközpontok aktiválódnak az agytörzsben (ez a nagyagy és gerincvelő közötti rész), ezek bizonyos fehérjéket szabadítanak fel a vérbe, amelyek értágulatot és gyulladáshoz hasonló folyamatokat indítanak be bizonyos erekben – innen a pulzáló fejfájás érzése.
A migrén rohamokban jelentkezik. A tünetek néhány órától akár 3 napon keresztül is eltarthatnak. A fájdalom gyakran egyoldali, pulzáló, fizikai megterhelésre erősödik és gyakran kíséri hányinger, hányás, valamint a fényre, hangra és/vagy szagokra való fokozott érzékenység. A betegek mintegy negyedénél aura is jelentkezik: ez a fejfájás kezdete előtt fellépő, rendszerint valamilyen neurológiai tünet, mint pl. látászavar (csőlátás, látótérkiesés, fényvillanások), zsibbadás arcon, felső végtagon. A diagnózis felállítása a tünetek alapján történik, illetve egyéb típusú fejfájások kizárása után. A kezelésre leggyakrabban triptánokat (ez a legismertebb speciális migrénellenes gyógyszercsalád) és más ismert, vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókat használnak. Gyakori és súlyos tünetekkel járó rohamok esetén ajánlott az úgynevezett profilaktikus kezelés, melynek célja, hogy a rohamok számát és a tünetek erősségét csökkentsük – ehhez tartoznak az életmódbeli változtatások (pl. alvási vagy táplálkozási szokások javítása) és a gyógyszeres kezelés, leggyakrabban béta-receptor-blokkolókkal.
Hiába, hogy a migrén talán ismertebb, gyakoriságát tekintve mégis a legelső helyen a tenziós fejfájás szerepel a primer fejfájástípusok között. Félreértés ne essék, itt nem a magas vérnyomásra gondolt a névadó – ebben az esetben a koponyához tartozó lágy szövetekben (általában izmokban, inakban) felgyűlt feszültség okozza a fájdalmat. A fájdalom tipikusan kétoldali, nem pulzáló, hanem nyomó-szorító jellegű, közepesen erős és fizikai megterhelésre nem erősödik. Hányás, hányinger, illetve általában egyéb neurológiai tünetek sem kísérik. A sok tudós sajnos még ennek a fejfájásnak a kialakulási okát sem tudta teljesen megfejteni... ki gondolta volna. A diagnózist ebben az esetben is a tünetek alapján állítjuk fel – illetve egyéb típusú fejfájások kizárása után. A tenziós típusú fejfájás kezelése történhet az ismert fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel (aszpirinnel, ibuprofén-, paracetamol-, illetve koffeintartalmú pirulákkal) vagy nem gyógyszeres terápiával: jelentős javulást hozhatnak adott (izom)relaxációs gyakorlatok, az általános stressz-szint csökkentése, a rendszeres testmozgás, de ugyanígy beválhat a forró fürdő, illetve a feszült izmokra rakott meleg pakolás.
Az elsődleges fejfájások harmadik típusát az ún. trigemino-autonóm fejfájások alkotják. Ez a szuper tudományos név mindössze annyit takar, hogy a fájdalom a Trigeminus ideg (V. agyideg, amely leginkább az arcon fut felszínesen vagy mélyen) lehaladása mentén jelentkezik, és az érintett oldalon az autonóm (vegetatív) idegrendszer még plusz kísérő tüneteket is okoz. Ezen csoport egyik eminens tagja a Cluster-fejfájás. Ez inkább a férfiakat kedveli. Nagyon erős, szigorúan egyoldali fájdalom jellemzi a szem körül, a szem fölött és halántéktájon, az epizódok 15–180 perc közötti terjedelműek. A rohamok általában kétnaponta jelentkeznek, akár 8-szor is egy nap. Nevét onnan kapta, hogy clusterekben, vagyis tömbökben lépnek fel a fejfájásos időszakok. Kísérik vegetatív tünetek: könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, szemhéjduzzanat, fokozott izzadás az arc/homlok tájékán – mind a fájdalmas oldalon. A Cluster-fejfájás kezelése oxigéninhalációval és gyógyszerrel történik (triptánnal, akárcsak a migrén esetében). A gyakori cluster-epizódusok esetén indokolt a profilaktikus kezelés ugyanúgy, mint a migrénnél. Ebbe a csoportba a cluster mellé még besoroltak pár érdekes és kacifántos nevű fejfájást, de nem fárasztom vele a kedves olvasót, a végén még fejfájást kap tőle...
Úgy vélem, ideje áttérnünk a másodlagos fejfájástípusokra. Ide zsúfoltak be minden olyan fejfájást, amely valamilyen alapbetegség tüneteként jelenik meg: stroke, agyvérzés, nyaki és koponyatájéki gyulladások, bizonyos érbetegségek, különböző anyagok/szerek fogyasztása vagy éppen megvonása okozta fejfájások (itt fontosnak tartom megemlíteni a nagyon is gyakori fájdalomcsillapító-túladagolás által kiváltott fejfájást), fertőzések, magas vérnyomás, szemészeti, fül-orr-gégészeti megbetegedések és így tovább.
Nagyon fontos tudni, hogy minden olyan esetben, amikor egy addig nem ismert természetű fejfájás lép fel vagy ismert természetű fejfájás addig nem ismert kísérő tünetekkel együtt jelentkezik, minden esetben szükséges egy koponya CT vagy MR elvégzése!
Végül, hadd szóljak pár szót az érdekesen hangzó neuropátiákról és arcfájdalmakról is. A neuropátia idegfájdalmat jelent, és a nyaki, illetve koponyatájékon a leggyakoribb az ún. Trigeminus neuralgia – na ezt a kedves olvasó csak akkor fogja ismerni, ha van neki. Ez az ideg igencsak nagy gondot okoz nekünk, nem igaz? Csak fájni tud szegény... S nem is akárhogy – piszok erősen! A Trigeminus neuralgia egy nagyon tipikus arcfájdalom, amikor az ideg egyik ágának lefutása mentén nagyon erős, hasító-nyilalló, szúró, égő, másodpercekig vagy akár percekig tartó fájdalom jelentkezik, amire a szokványos fájdalomcsillapítók a legkevésbé sem hatnak. Kiváltó tényezők lehetnek az arc érintése, fogmosás, borotválkozás, rágás vagy akár a beszéd is. Kezelése az esetek többségében hosszú távú és erős (epilepszia elleni) gyógyszerekkel történik.
Most már láthatja a kedves olvasó, hogy a fejfájás miért is egy ezerarcú betegség. Mert az egyik fejfájás nem egyenlő a másikkal, megbújhat mögötte bármi vagy éppenséggel semmi. Elég, ha ennyit megjegyez mindenki: egy újonnan fellépő fejfájás, főleg ha az nagy hirtelenséggel és intenzitással robban be vagy egy régi fejfájás mellé fellépő új tünet, mindig kivizsgálásért kiált!
Dr. Lukács Imola neurológus szakorvos, Németország
A szerző Németországban dolgozó neurológus szakorvos. Olvasóink kérdéseit, észrevételeit örömmel fogadja az imola.neuro@gmail.com e-mail-címen.
