Három székelyföldi városban és két budapesti helyszínen is bemutatták az elmúlt napokban Nagy B. Sándor Nemes Levente színművészről tavaly készült beszélgetőkönyvét, mely esemény iránt mindenhol nagy volt az érdeklődés, elsősorban a színházi emberek részéről. A nyolcvannégy éves Nemes Levente fiatalokat megszégyenítő szellemi és fizikai erőnlétben járta végig a könyvbemutató körút állomásait, ugyanolyan meggyőző erővel képviselve és népszerűsítve a művészszínház ügyét, ahogyan egész életében tette.
Tavaly kettős évfordulót ünnepelt Nemes Levente színművész, a Tamási Áron Színház egykori igazgatója: hatvan éve kezdte színészi pályáját, és ötven éve szerződött a sepsiszentgyörgyi színház társulatához. Az évfordulók alkalmából egy beszélgetőkönyv jelent meg róla a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában, melyet először Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen mutattak be.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház épületének felújítása miatt idén rendhagyó módon a csíkszeredai Csíki Játékszín és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház is részt vett a Nemzetiségi Színházi Kollokvium szervezésében, mely húsz előadással és több mint harminc kísérőrendezvénnyel várta a közönséget. A kísérőrendezvények sorában mindhárom városban megszervezték a Nemes Levente-interjúkötet bemutatóját is, így október 24-én Székelyudvarhelyen, 25-én Csíkszeredában, 30-án pedig Gyergyószentmiklóson is közelebbről megismerhették az érdeklődők a neves színművészt, akit a kötet szerzője, Nagy B. Sándor faggatott.
A kollokviumon szervezett beszélgetések mellett Budapestre is eljutott a múlt héten Nemes Levente és Nagy B. Sándor, ahol október 27-én, pénteken két könyvbemutató zajlott: délelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai találkozhattak az alkotókkal, délután pedig a Hild-villában tartották meg a kiadvány bemutatóját a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének szervezésében.
Hihetetlen volt az a szellemi frissesség, amivel a nyolcvannégy éves Nemes Levente minden helyszínen elmesélte életének a színház szempontjából legfontosabb eseményeit. Kicsit mindig másképp, újabb és újabb nézőpontból világított rá a sepsiszentgyörgyi színház történetére, és annak alakulásában a maga szerepére, attól függően, hogy éppen kikből állt a hallgatósága. Másképp mesélt a diákoknak, mint a felnőtteknek, másképp a színháziaknak, mint a kívülállóknak, másképp az erdélyi városok közönségének, mint a budapestieknek. A visszajelzésekből ítélve valamennyi résztvevő számára tanulságos volt a könyvbemutató; Nemes Leventében egy olyan bölcs és hiteles embert ismerhettek meg, aki ma is igényességet közvetít minden megnyilvánulásával, aki ma is teljes odaadással szolgálja a színház és általában a művészet ügyét, akinek élete példája inspiráló lehet fiatalok és idősek számára egyaránt.
Amint utólag elmondta, nem magáért tette meg ezt a fárasztó körutat, ő már nem vágyik dicsőségre, népszerűségre, de mindaz, amit a könyv képvisel, amit a hosszú beszélgetések során megpróbált összefoglalni benne színházról, költészetről, művészetről, azt mindenképpen népszerűsítésre érdemesnek találja. Mindenekelőtt tehát a könyvért vállalta az utazások, beszélgetések, dedikálások és a könyvbemutatók körüli protokollesemények, tévés, rádiós és podcastinterjúk fáradalmait, bízik benne, hogy minél több ember magáévá teszi majd az ő művészetfelfogását. „A mostaninál jobb világ érdekében. Mert, ahogy a könyvben is elmondtam, a katarzis a mindenség tükrében való önvizsgálatra késztet, a művészet jobbá tesz bennünket” – tette hozzá.
A budapesti Hild-villában tartott könyvbemutatón Darvay Nagy Adrienne színházkutató, színháztörténész is jelen volt, aki a Tamási Áron Színháznak küldött levelében így fogalmazott a beszélgetőkönyvvel kapcsolatosan: „Erdély nagy »színészbölényei« közül Nemes Leventét tartom a legjelentősebbnek, aki a szó legnemesebb értelmében az egyik »legkorszerűbb« is: igazi erdélyi, aki úgy őrzi játékstílusában a legszebb hagyományokat, hogy továbbfejleszti azokat időszerűséggel. Aki úgy mentette meg a színházát, hogy minden döntésével lépésről lépésre igazi alkotóműhellyé varázsolta azt. Igazi úr, miközben szellemes, gondolkodó játékos »Hamlet«, azaz abszolút értelemben vehető Színházi Ember. Kevés ilyen őszinte, maszk nélküli, a tévedéseket, hibákat és a »trendtől eltérő« nézeteket is vállaló Színész életinterjúja volt a kezemben.”
Pál-Ferenczi Gyöngyi
