Benedek Imre marosvásárhelyi képviselőjelölt bíróságon támadta meg Kötő Józsefet, illetve az RMDSZ-t, állítva, hogy Kötő parlamenti mandátuma neki jár, azt csak elcsaklizta tőle a szervezet csúcsvezetése. Benedeket időközben kizárták a szervezetből, Kötő letette a képviselői esküt, de a kedélyek ezzel egyáltalán nem nyugodtak meg, a pereskedés folyik tovább, s hiába magyaráz és magyarázkodik Márton Árpád frakcióvezető és Kelemen Hunor ügyvezető elnök, valami nem stimmel egészen e parlamenti mandátum körül, s ezt még a román sajtó is felkapta, erősen kérdezgetvén Kötő Józsefet, hogyan érzi magát egy olyan képviselő, aki tucatnyi szavazattal jutott a törvényhozásba. Hát van ilyen is híres választási rendszerünkben, erről nem Kötő tehet...

A másik ügy már súlyosabb és pikánsabb, hiszen egy megyei RMDSZ-elnök, a bihari az RMDSZ elnökét, Markó Bélát azonnali lemondásra szólítja fel. Kiss Sándor azért követeli Markó fejét, mert a szövetségi elnök — úgymond — ,,eltaktikázta" az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának lehetőségét, felülve a D-LP és Traian Băsescu államelnök ígéreteinek, a szervezetet két szék között a pad alá juttatta, magyarán: a padlóra küldte. Ebben van valami, még akkor is, ha a mostani hatalmi játékok sokkal bonyolultabbak és rafináltabbak voltak annál, hogy egyetlen cotroceni-i vizit eldönthette volna kimenetelüket. De a vezérséghez való görcsös ragaszkodásokról csak el kell gondolkodni egyszer. S nem csak az RMDSZ-ben, az MPP-ben is például, ahol Szász Jenőnek sem akaródzik felülvizsgálni saját lehetőségeit. Pedig egy szervezet, egy párt nem személyek feudális birtoka...

Erdélyi magyar közéletünkben talán az a legnagyobb baj, az a halálos kórt jelentő rákfene, hogy a hatalmi harcok már régideje nem elvek és szándékok mentén folynak, hanem stallumokért, anyagi előnyökért, a politikai beosztással járó gazdasági harácsesélyekért. Tisztelet a kivételeknek, de ezek eléggé kevesen vagynak...

A marakodás és a lejáratás ,,legékesebb" példáját most éppen Sepsiszentgyörgyön látni (bizonyosan más településeken is), s ez egészen meghökkentő és szokatlan, mert eleddig nem tartozott az erdélyi magyar politizálás arzenáljába. Valaki (valakik) fekete-fehér választási plakátokat raggattak a szokásos hirdetőhelyekre Albert Álmos távozott polgármester arcképével, az RMDSZ jelvényével, leképezvén a szenátorrá avanzsált Albert kampányplakátját, ám új szöveggel: ,,Nyomorúságban, tovább!" Nem kommentálom a dolgot, a képlet egyszerű: ez köztörvényes bűnözés, s a rendőrségnek, ügyészségnek hivatalból nyomozást kell indítania ,,ismeretlen" tettes (tettesek) ellen.

Ide jutottunk, feleim? Mi lesz a József Attila-i intelemmel: ,,Rendezni végre közös dolgainkat"...