A kormányfő kapva kapott az alkalmon, hogy érzelmi húrokat is megpendítsen, kijelentve, hamarosan bizony lejár a hosszú sorok kora, amelyeket a román állampolgárok eddig kénytelenek voltak kiállni, ha az Európai Unión belül szándékoztak repülővel közlekedni. És nyilván nem maradhatott el az önfényezés sem, így Ciolacu mester arra is emlékeztetett mindenkit, hogy ők közösen mekkora erőfeszítéseket tettek és tesznek a továbbiakban is, hogy „ez az álom megvalósuljon”.

A kormányfő hozta a formáját, a szekeret sietve a lovak elé kötötte, és győzelemnek, sikernek állított be olyasmit, ami a legnagyobb jóindulattal is csak reménysugárnak nevezhető. Erre ráadásul ő maga is utalt, elárulva, hogy csak ezután jönnek majd a tárgyalások, még semmi sem biztos. A miniszterelnök szépen felfújt, színes buborékja végül tiszavirág-életűnek bizonyult, saját politikai partnerei pukkasztották ki. Nicolae Ciucă, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Ciolacu elődje a kormányfői székben már jóval visszafogottabban nyilvánult meg, egyértelművé téve, hogy az osztrák ellenállás enyhülése biztató ugyan, ám maga a csatlakozás vonalán még semmi sem dőlt el, a nagy hopp a Bel- és Igazságügyi Tanács év végi gyűlésén következhet. Ha egyáltalán megtörténik... Figyelembe vége, hogy a múlt héten Brüsszelből is elég lehangoló hírek érkeztek az esetleges román és bolgár csatlakozás kapcsán – az is elhangzott, hogy Schengennek jobbnak kell lennie, nem nagyobbnak –, egyáltalán nem kizárható, hogy továbbra is keserű szájízzel, de fel kell a határon mutatnunk az iratainkat.

A csatlakozással kapcsolatban tapasztalt diplomáciai csörték, az egész övezet működésére vonatkozó lesújtó meglátások, illetve a két országnak a határvédelem terén való felkészültsége kapcsán felmerülő kételyek továbbra is azt erősítik, hogy a szabad mozgás az unió területén egyelőre csak álom marad. Az egész csatlakozás tulajdonképpen egy mézesmadzag, amelyet időközönként elhúznak a román és bolgár polgárok orra előtt, hogy utána gyorsan elmagyarázzák, miért nem lehet részük belőle. Az érvek pedig álságosak, hiszen például a migráció ellenőrzése, a határokon átnyúló szervezett bűnözés letörése terén a „házon belüli” országok sem teljesítenek túl fényesen. Ám ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy a kapuban várakozókat még jó ideig kint tartsák, miközben időközönként meglengetik a mézesmadzagot (vagy annak egy részét, mint most a „légi csatlakozást”). Elvégre a remény hal meg utoljára, és a kitartás is végül meghozhatja a gyümölcsét. Nyilván, ha ők is úgy akarják.

Borítókép: Facebook / Poliția de Frontieră Română