Itt különösen Benedek hatalmas közírói életművére gondolunk elsősorban, mert művének talán leginkább elfelejtett részlete ez. Tudatosítanunk kell, hogy sokak szerint, némi lekezelő hangsúllyal, csak a ,,kék szemű mesemondónak" nevezett Benedek a századforduló és a múlt század tízes-húszas éveinek egyik harcos, talán csak Ady Endréhez mérhető publicistája volt, visszatérő nagy témái — a Székelyföld elkerülhetetlen iparosítása, az Amerika felé meginduló, megállíthatatlannak tűnő kivándorlás vagy a néptanítók sanyarú helyzete, a hárommillió koldus országának égbe kiáltó megosztottsága, mindent szétrohasztó ellentétei és a nemzeti nyomor — ma is elevenné és időszerűvé teszik a nagy és kisebb napi- és hetilapok kollekcióinak koporsóiba eltemetett cikkeit…

Benedek Elek, a lapszerkesztő és publicista számos műfajban dolgozott, több mint százhatvan könyvet adott ki, írt elbeszélést s regényt, történelmi tanulmányt, monográfiát, két hatalmas kötetben írta meg a magyar nemzet történetét, foglalkoztatta a magyar mese- és mondavilág, a magyar mitológia, életművének máig népszerű részét rengeteg kiadásban megjelentett mesegyűjteményei alkotják.

Most, megkezdve az emlékévre tervezett, félig elfelejtett írásainak újraközlését, Honszerző Árpád című könyvének A fehér ló című részletével arra akarunk figyelmeztetni, hogy — még egyszer hangsúlyozzuk —: mennyiségileg is hatalmas, szerteágazó életművének a magyar halhatatlanságba bevonuló, legszebb meséi mellett is számtalan figyelemre méltó vetülete van, számára a szolgálat és a nevelés olyan feladat volt, melyet emelt fővel, megalkuvás nélkül egész életében hűségesen vállalt…