A szakma, amelyet nem lehet megunni

Kérdésünkre, hogy miért éppen az ortopédiára esett a választás, Incze-Bartha Sándor úgy fogalmazott: közel állt ahhoz, amit nagyon szeret csinálni, mindenféle „szerelés”, a mesteremberek, ezermesterek világa mindig is vonzotta, illetve egy diákkori németországi tapasztalat is segítségére volt a döntésben. Szász Dezső esetében a sepsiszentgyörgyi kórházban végzett nyári gyakorlatok voltak meghatározóak, Szmolka és Sándor doktortól látott olyasmit, ami miatt megszerette a szakmát. Életminőség-javító műtétekről, kezelésekről beszélhetünk, eltér más szakágaktól, illetve szükség van egy adag térbeli tájékozódó képességre, rálátásra, fizikatudásra, hiszen valahol újra alkotják, építik az emberi test egyes részeit. Sebesi Botond a szívsebészettől irányult az ortopédia világa felé. Zsigó Norbert szerint a szakterületüket az teszi érdekessé, hogy nincsenek sablonok, szükség van jó problémamegoldó képességre, mindig újdonságokkal találkoznak, ezek pedig próbára teszik az embert. Mindig kerülnek olyan esetek, amelyek meglepetést tudnak okozni, és ezek újabb és újabb kihívást jelentenek.

A szakág népszerűsége a frissen végzett orvosok körében változó, vannak időszakok, amikor egy-egy helyért a konkurencia igen nagy, máskor bőven maradnak, meglátásuk szerint inkább a szakosodást követő elhelyezkedés a bonyolultabb, nem minden kórház rendelkezik hatékony felszereléssel (műszerek, röntgengép, arthroszkóp) ahhoz, hogy ortopédiai osztályt tudjanak működtetni. Az utóbbi öt évben ugyanakkor csökkent a sebészeti szakágak iránti érdeklődés.

Nincsenek csendes időszakok

Hat orvos dolgozik jelenleg az ortopédiaosztályon, harminc ágy áll a páciensek rendelkezésére, általában 70–80 százalékos a telítettség, de előfordul, hogy várólistára kerülnek betegek, mielőtt felszabadulna egy hely. A pácienseket általában a beavatkozásokat követően viszonylag hamar haza lehet engedni. 

Mindennap megbeszéléssel indul, ahol miden egyes beutalt páciens állapotáról és kezelési lehetőségeiről konzultálnak, az aznapi műtéteket osztják el, a sürgősségi és osztályos ellátásért felelős kollégákat is kijelölik. Nagyon sok, sokszor többszörösen súlyos eseteket kell ellátniuk. Az ortopédia és a traumatológia külön szakág, utóbbi részhez tartoznak a törések, ízületi és szalagsérülések, ezen esetek többsége a sürgősségi ellátó egységen keresztül kerülhozzájuk.

Az ortopédiai ellátásnak a leginkább leterhelt része a járóbeteg-rendelő, hiszen ide hívják ellenőrzésre az összes pácienst, de előjegyzéssel, illetve családorvosi, sürgősségi küldőpapírral is rengeteg páciens érkezik ide – pedig vannak panaszok, amelyeken a családorvos maga is tudna segíteni. 

Egy emberként javasolják a pácienseknek, hogy első körben – természetesen amikor nem balesetről van szó –, keressék fel a családorvost, ne maguk döntsenek arról, hogy milyen szakorvosi ellátásra lenne szükségük. A családorvosok széles látókörű, zömében tapasztalt orvosok, először vizsgálják meg a beteget, majd eldöntik, hogy kezelik vagy továbbküldik őt. A betegségek, rendellenességek mintegy felénél nem kellene felkeresni a járóbeteg-rendelőt. Nagyjából nyolcvan százalékra tehető azon páciensek aránya, akik a járóbeteg-rendelő ajtaján kopogtatnak, de nem szorulnak műtétre. Előfordult, hogy a harminc páciensből, akit megvizsgáltak, mindössze kettő esetében volt szükség műtétre.

A leterheltség ellenére mindenkit ellátnak, ők is tudják, hogy kellemetlen és bosszantó, ha heteket kell várni, de a magas esetszám miatt ez időbe telik. A várakozás okán általában felháborodás van, de arra kérik az embereket, hogy próbáljanak meg türelmesek lenni, mindenkit ellátnak. A páciensek kórkép és ellátási adatok szerinti eloszlása a következőképpen mutat: egyharmaduk műtéti eset, egy másik harmad konzervatív ortopédiai eset, egyharmaduk pedig papírra vár.

Az orvosok keze is meg van kötve, hiszen megszabott keretek között dolgoznak. Így is jóval több esetet látnak el, mint amennyit a rendszer megenged, illetve a biztosító kifizet. A betegellátás a járóbeteg-rendelőben is időt vesz fel: egy-egy dokumentum kiállítása lassan megy, főleg az országos informatikai hálózat miatt, ami nem működik megbízhatóan, gyorsan. Továbbá a konzultációk, a kezelések is mind-mind időigényesek. 

Jó felszereltség és csapat

Az osztályon minden olyan esetet (végtag-, vállövi- és medencesérülések) el tudnak látni, amit az egyetemi szintű klinikákon. Gyakorlatilag nincs olyan ortopédiai, traumatológiai műtét, amit ne tudnának elvégezni. Ami az eszközöket, felszereléseket, körülményeket illeti, két műtő áll a rendelkezésükre. Személyzet szempontjából nincs gond, megvan a szükséges létszám. A műszerezettség tekintetében megvan minden, ami kell. Az ortopédia nagyon műszerigényes, innovatív és költséges szakág, ezért is vannak folyamatos fejlesztések. Az osztály nemrég volt korszerűsítve, négy-, illetve kétágyas kórtermeik vannak. Az elmúlt három évben ritkán fordult elő olyan, hogy tovább kellett volna küldeni valakit, helyben meg tudták oldani.

Az egyik leggyakoribb műtétre szoruló eset a csípőtörés. Ezekből szinte naponta van egy, elsősorban az idősebb korosztály körében. Szintén a traumatológia vonalán a bokatörések még nagyon gyakoriak. Az ortopédia területén pedig a porckopás okozta panaszokkal, illetve térdproblémákkal akad még gyakran dolguk. Ugyanakkor az elmúlt években megnőtt a közúti balesetekből származó sérülések száma.

Elhanyagolt traumák, társbetegségek, megelőzés

Az elhanyagolt sérülések gyakran jelentenek problémát számukra: azt a sérülést értik elhanyagoltnak, amivel hetek után jelentkeznek orvosnál a páciensek, és ilyen esetekben az ortopédnek nehezebb a dolga. Amivel elég gyakran találkoznak, az az elhízás hatása a csontrendszerre, bár ezt sokan nem látják be. Így például a csípőt vagy a térdet érintő porckopásoknál az első lépés az lenne, hogy a betegnek fogynia kellene. Ilyen esetekben a kór kialakulása, súlyosbodása is gyorsabb, és amennyiben műtétre kerül, a beavatkozás minősége is más. Gyakran szembesülnek azzal, hogy más elhanyagolt krónikus betegségek – cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák – miatt az ortopédiai műtétek is kihívást jelentenek, egyrészt a patológiából származó gondok kihatnak a csontrendszerre, másrészt a gyógyulás ütemét is nagyban meghatározzák. 

A csontsűrűség kérdése is közvetlenül érinti a szakmájukat, hiszen főképp az idősebb generációnál egy csípőtörés kezelésénél a gyógyulás folyamatát és minőségét alapvetően meghatározza. Kiemelten fontos, hogy a csontok minőségének megőrzését nem idős korban kell elkezdeni, a ritkulás, gyengülés ellen már gyermekkorban tenni kell. Minél több a testmozgás az ember életében, annál nagyobb mennyiségű kalcium épül be a csontokba, annál sűrűbb lesz a csontszövet, és annál több lesz, amiből később le tud épülni. Nagyon fontos, hogy a csontritkulásnak valamelyest elejét vegyék, mert ezáltal az időskori könnyen bekövetkező törések aránya is csökkenthető. A gyermekeknél gyakran találkoznak a testtartás problémáival – nem tudnak vigyázzba állni, nem tudják kihúzni magukat –, sajnos az látszik, hogy a testnevelés terén gondok vannak. Az a tendencia, hogy az egészséges testmozgás egyre inkább háttérbe szorul, nemcsak a felnőttek, de a gyermekek esetében is igaz. Nincsenek eleget a napon, a D-vitamin aktiválása nem elég erőteljes, ez kihat a kalcium beépülésére. Gerincproblémák, testtartásproblémák adódnak emiatt.

Összetett kérdés a prevenció, de mindenképp ott kellene kezdődnie, hogy az emberek jobban vigyáznak: a kerékpáros felveszi a sisakot, a munkás a védőfelszerelést, az idősek óvatosabbak vagy éppen a sportolók elsajátítják a sérülések elkerülésének képességét. Némileg mindez az ő szakmájuk ellen is szól, ám ellentételezésként ott van, hogy amennyiben az emberi szervezetben valami elromlik, akkor azt sokkal nehezebb megjavítani, mint megelőzni.

A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.