Van olyan ember, aki egész életedben melletted van, de nem kapsz tőle semmit. És van olyan ember, akit kevés ideig ismersz, és mégis annyi mindent ad. Ez a személy sem tökéletes. Megvannak emberi hibái, sérelmei, melyeket magában hordoz, de mégis oly bölcs és érett olykor.
Megtanít arra, hogy az élet rövid, és nincs idő szerepet játszani, az élet nem egy film, nem egy színdarab. A földön kell járnunk, nem a képzeletünk világában. Nincs idő arra, hogy célok nélkül tévelyegjünk a világban. Nincs idő arra, hogy ne csináljunk semmit. Nincs időnk rá. Rájössz, az élet túlságosan rövid, hogy erre pazarold. Menj, dolgozz, szenvedj. Csináld, amit csinálnod kell, még azt is, amit nem, mert csak több leszel. Ezt neked ő mind megmutatja. A világot, az életet. Ezt az embert csodálod, felnézel rá, még akkor is, ha hibáit is tisztán látod. Példát mutat neked, a jókat magadba iszod, a rosszakat kilököd. Ő az az ember, aki melletted áll, aki sokszor jobban ismer saját magadnál. Csak úgy betoppan életedbe, és úgy is távozik... hirtelen. Te ilyen ember voltál, vagy és leszel számomra.
Barátnőid, barátaid, osztálytársaid, ismerőseid, a Kovászna Megyei Középiskolások Szövetsége, a sepsiszentgyörgyi Dávid Ferenc Ifjusági Egylet és a Kovakő szerkesztősége nevében
Szende... a Háromszéki Diáknapok szervezőcsapatába 2008 őszén jelentkezett, lelkesen kapcsolódott be a munkába. Visszagondolva arra a pár hónapra, amíg együtt dolgozhattunk, egy állandóan mozgásban levő, nagyon segítőkész, mindenre megoldást találó jelenség volt. Láttam benne az akaraterőt és a lelkesedést, tudtam, hogy becsületesen elvégzi a rá bízott feladatokat még akkor is, ha néha kételkedik annak helyességében, mert megbízott bennünk. Szende, részese akartál lenni a Diáknapoknak, hozzá akartál tenni Te is valamit, és ez így is van, még ha fizikailag nem is vagy velünk a talákozókon és a rendezvényen, mi magunk közt érzünk Téged.
A Háromszéki Diáknapok szervezőcsapata
