ne veszítsd szem elől, ha megadatott neked,
mindenki egyenrangú a földön,
s, bár az ember a fény ellen evez, te vigyázz
― ne veszítsd szem elől ―.
Míg éber vagy, harcolnod kell
— harcolnod magaddal kell ―,
míg ember vagy, az égre nézz fel,
míg élsz, nem vagy halott,
a sorsot, mi megadatott, csendesen viseld.
Ne ölj, ne pusztíts, ne rombolj,
ne légy türelmetlen, türelemmel tombolj,
ne légy gonosz, ha fáj, mi fáj, s
ha nagyon fáj, hagyd, hogy múljon.
Nem panaszkodhatsz,
kesergésre nincs okod,
a vár, mit építeni kezdtél, épül,
ha magadat meg nem tagadod.
Egy út van.
Egy cél van.
Egy nagy lépés van.
Egy igazság van.
A többi ajándék...
Ajándék, hogy élsz,
hogy a halál küszöbére érsz,
hogy járod és járhatod az utad,
hogy ajándékba kaptál egy életet,
hogy megélheted,
hogy csendesen átölel majd,
s te is majd csendesen átöleled a végzetet...
2007. május 22., Bukarest