László Zsuzsa
Pár órára visszautazom abba a városba, ahol eddigi életem felét töltöttem, ami nem kis idő. Izgalmakkal teli kiruccanás, számomra fontos, de hogy miért is, most nem részletezem. Napokig lázas nyugtalansággal készülődőm, reményeim szerint több régi baráttal, kedves ismerőssel fogok találkozni. És a reményeim nem hagynak cserben.
Rövidre szabott, de igazi szeretetteljes, remek estében van részem jó beszélgetésekkel és annyi öleléssel, hogy azoknak a jó energiáiból egy ideig el lehet boldogulni. Mint minden alkalommal, ha valahol más helyeken sok élmény ér, el kell telnie egy bizonyos időnek, hogy agyban, lélekben is hazaérkezzem. Ez történik most is, lassacskán tisztulgat, kerül helyére minden.
Érdekes az például, ami ma történt velem a szentgyörgyi utcákat járva. Több emberben is a másik városban élő ismerőseimet, barátaimat véltem felfedezni. Mert hirtelen olyannak tűntek, mert hasonlítottak rájuk. Ilyet akkor éltem meg nem is egyszer és elég sokáig, amikor hazaköltöztem sok év után a szülővárosomba. Lépten-nyomon mindenkiben a hátrahagyott ismerősöket láttam. A pár nappal ezelőtti élmény, azt hiszem, azért volt ennyire fontos, mert valahogy azt igazolta, hogy talán sikerült valamiféle nyomokat hagynom magam után. Hogy nemcsak szerettem, hanem szeretve voltam.
De térjek rá végre a pizsamás kisfiúra! Mert ő is ezekben a napokban élt meg egy fontos pillanatot, ami ugyancsak a szeretettel kapcsolatos. A kisfiú a barátaim gyereke, akikkel együtt utazom. Amikor beülök az autójukba, diadalmasan mutatja, hogy milyen vagány pizsamája van. Megdicsérem, hogy tényleg szép az a pizsama, és mielőtt még azt gondolnám, hogy az autóban ebben fog aludni, aztán lekerül róla, kiderül, hogy dehogy! A pizsamát előző nap kapta, és annyira megtetszett neki, hogy azóta rajta van. Természetesen abban aludt, de másnap abban ment az óvodába, és nemcsak hogy utazni fog benne, de a betervezett állatkerti kiruccanást is ebben fogja megejteni.
A barátaim kisfia rendkívül eleven, okos, határozott egyéniség. Nagyon büszkén viseli az új pizsamáját, és milyen jól teszi! Ami mégis a legszebb ebben a történetben, az ő fontos pillanata, az óvodában történt. Mielőtt oda is pizsamában indult, felvetődött benne, hogy vajon nem fogják kikacagni a többiek? Volt, aki megmosolyogta, de igazából ez nem érdekes, hiszen az, aki valóban számít, az nem tette meg. A kislány, akit szeret, akit feleségül akar majd venni, és aki ezek szerint viszontszereti. Akinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy választottja egy kék alapszínű, sok színes figurával teli pizsamában érkezik az óvodába. De jó, amikor az embert megértik, amikor szeretve van!
Az elmúlt rövid idő alatt mindkettőnknek volt egy fontos pillanata.
Fotó: Pixabay
