A tárlatkaravánt négy sepsiszentgyörgyi egyházközségben mutatják be: az unitáriusoknál indítottak április 21-én, majd folytatják az evangélikusoknál május 26-án. A Lélekösvényen megtett rövidebb-hosszabb séta megrázó, felébresztő, szívet melengető és felvidító, reményt sugalló és elgondolkodtató, hiszen az életnek bármilyen körülmény közepette örülni kell(ene). Steigerwald Tibor és Kisgyörgy Benjamin közös kiállítása csodás koprodukció, amely a köztük lévő mély baráti kapcsolaton nyugszik.
Házigazdaként Péterfi Ágnes unitárius lelkész köszöntötte az egybegyűlteket a vasárnapi istentisztelet és keresztelő után. Megtisztelőnek nevezte, hogy a kiállítássorozat náluk indul. „A csodák meg tudnak születni. Azt kívánom nektek, hogy legyen erőtök ehhez” – mondotta, majd átadta a szót Kisgyörgy Benjaminnak, aki elmondta, hogy ő a kiállítás szövegi részéért felel. Úgy gondolták, valami olyant kellene közösen alkotniuk, ami túllép a megszokott kiállítás keretén. Megkapta a fotókat, nézte őket, egy részüket már ismerte, nem volt nehéz velük dolgoznia. Bevallása szerint fel kellett nőnie ehhez a feladathoz, mert a képi való mögött a fotóknak van egy tartalmi mélysége is. „Igyekeztem, hogy érthetően, de ugyanakkor a lélek szaván szóljak, ne telepedjek rá a szöveggel a képi valóságra.” Beszélt saját helyzetéről: már több mint két évtizede mozgássérült, kicsit másként érzékeli a világot és az emberi lét valóságát, mélységét és magasságát. Az volt a törekvése, hogy az érzések mentén megfogalmazzon valamit, „amibe bele lehet fogózkodni az élet viharában, hogy egyfajta visszajelzést kapjon az ember valahonnan a magasabb szintű világból: érdemes csinálni – nem nagy dolgot akarok elmondani, csak annyit, hogy mindig van értelme a létnek”. Majd arra kérte a jelenlevőket, hogy próbálják megnyitni a szívüket és elméjüket az alkotások előtt, hiszen akkor van esély arra, hogy a csoda megérinthesse őket odaátról.
A kiállítás négy érzelemvilágú kompozícióegyüttest tartalmaz: földhözragadt lét, ébredés, a lélek sötét éjszakája, fény és szeretet.
Steigerwald Tibor – barátai közt becenevén Steigi – a benne lezajlott folyamatokról beszélt. Bő két évtizede éli a szemlélődő életformát: szereti meglátni az egyszerűt, ami vele szembejön. Nagyon sokszor találkozik az árnyékkal: amikor vannak tisztázott és tisztázatlan, felfedezetlen rétegek, a fotókban éppúgy, mint a lélek mélyén is. Beszélt arról, hogy a lélek ösvényét járva sokszor nehézségeket okoz a göröngyös, sáros utakon való haladás. „A lényeg: a fotók mögött, a lélekjárás mögött – akár azok mögött is, aminek felszíne az enyészetre vall –, mindig ott van a napfény. Amikor meglátom a témát, szívvel próbálom magamból kifotózni, megörökíteni. Még ha nem is látom, még ha az árnyékaimra is figyelek, úgyis ott van a felhők mögül előbújó napfény, az ágak közül átsütő napsugár” – hangsúlyozta a fotós.
A tárlat május 19-ig látogatható a következő program szerint: hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken 9–13 óráig, vasárnap 10–11 és 12–13 óráig; a Szent György Napok alkalmával csütörtök délutántól vasárnap délutánig.
