Május elseje hagyományosan a turistaszezon kezdetét jelenti a Vargyas-szorosban. A melegebb idő beálltával – mint azt már évek óta tapasztaljuk – látogatók százai-ezrei lepik el a szoros ösvényeit. Hogy miért? Ahogy a legnagyobb székely, Orbán Balázs mondaná: azért, hogy „a természet csudás és nagyszerű műveleteit megbámulják”. A népszerű kirándulóhely igazgatása és felügyelete azonban nem történik zökkenőmentesen: sokan, sokféleképpen intéznék ügyét. Mindenkinek vannak érvei és ellenérvei, amelyek éppoly szövevényesek, mint a sziklák között kanyargó turistaösvények.
Pillanatnyi helyzetkép
Már a hivatalos szezonkezdet, május 1. előtt is nagyon sokan keresték fel a Vargyas-szorost. Ottjártunkkor, április 28-án, vasárnap feltűnően sok volt a bukaresti és brassói rendszámú autó a vargyasi közbirtokosság vállalkozása, a Kustaly Kft. által a szoros előterében tavalyelőtt kialakított parkolóhelyen, egyszerű kirándulók, sziklamászók, barlangászok igyekeztek a szoros felé, felfedezni annak szépségeit. Mint megtudtuk, a kirándulók 95 százaléka Brassó vagy Bukarest környékéről érkezik.
Az autókkal érkezőket a parkolóőr fogadja, szükség szerint útbaigazítást is adva nekik.
A parkolás nincs ingyen: a nyolcórás látogatás idejére a kirándulóknak ötven lejt kell fizetniük egy személygépkocsi után, akik autóbusszal érkeznek, fejenként tíz lej a látogatási díj.
Farkas Sándor, a vargyasi közbirtokossági elnöknek elmondása szerint az árakat a homoródalmási Csala Tornya Egyesülettel közösen állapították meg, a díjba több költséget belefoglalnak: a szoros látogatási díja, a parkoló kamerával való megfigyelése, a vécéhasználat ára (rendszeresen takarítják), a szorosbéli hidak, turistaösvények karbantartása, a hétvégi hegyimentő-felügyelet, a szemét elszállítása és az információs táblák karbantartása.
A parkoló mellett található a sátorozóhely is, ennek kialakítása, rendezése még folyamatban van. Most egyelőre nem voltak még sátorozók. A szoros előterében, a Kőaljában, ahogy a korábbi években megszokott volt, most már tiltott a sátorozás.
A szoros bejáratánál állomásoznak a szentegyházi hegyimentők, akiknek szolgálatosától megtudtuk: tennivalójuk akad bőven. A kullancscsípés vagy kígyómarás ellátásától kezdve a komolyabb sérülésekig mindennel fordulnak hozzájuk, nemrég mentőhelikoptert is kellett hívniuk, egy sérült sziklamászóhoz. A 112-es egységes hívószámon át kapcsolják őket, ha baj van.
A turistákat rendezett parkoló és parkolóőr fogadja a szoros előterében. Fotó: Böjte Ferenc
Korábbi évek
Sok víz lefolyt azóta a Vargyas-patakán, de mellékvizén, a Hidegaszón is, amióta 1997. május elsején a néhai Dénes István geológus vezetésével a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi Turista és Barlangász Egyesület tagjai először szerveztek természetvédelmi őrséget a szorosban. Tették ezt azért, hogy a terület addig szervezetlenül zajló látogatását civilizáltabb, rendezettebb keretek közé tereljék, a szemetelést megszüntessék, a szoros természeti értékeinek védelmét biztosítsák. Később, miután egykori elnöküknek, Dénes Istvánnak a kezdeményezésére a szorost nyolcszáz hektáron védett területté nyilvánították, az egyesület tagjai három átkelőt építettek a patakon, ugyanakkor a homoródalmási fejlesztéseknek is köszönhetően (pallóépítés, ösvénykarbantartás) az egész szoros végig „száraz lábbal” járhatóvá vált idősnek, fiatalnak egyaránt.
A látogatók pedig évről évre egyre többen jöttek, különösképp azóta, hogy Vargyas felől a szorosba vezető erdei utat is leaszfaltozták. S most ugyanerre készülnek a homoródalmásiak is, így a turisták számának további növekedésére lehet számítani.
Az Elveszett Világ Egyesület 2004-ben a természetvédelmi terület hivatalos gondnokává vált. Hogy a fenntartással kapcsolatos kiadásait fedezni tudja, még ugyanabban az évben látogatási díjat vezetett be; cserébe kezelte a szoros infrastruktúráját, sőt, látogatóközpontot is építtetett a szoros Vargyas felőli bejáratánál (ez ma kihasználatlanul áll).
Ez az állapot tartott 2019-ig, amikor egy kormányrendelet értelmében, amely átrendezte a természetvédelmi területek kezelését a terület adminisztrációjának jogát átvette a frissen alakult Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP). Változott a jogi háttér, de a látogatási díj maradt. Azt viszont már nem az egyesület, sőt, nem is az ügynökség, hanem a területtulajdonosokat és a szorosban szolgálatot teljesítő szentegyházi Hegyimentő Egyesületet is tömörítő vargyasi Kustaly Kft. és a homoródalmási Csala Tornya Egyesület gyűjti.
Azonban az, hogy ki és miért jogosult a látogatási díj gyűjtésére a turistáktól a Vargyas-szorosban, de főleg, hogy ki lenne „jogosultabb” a bevételekből származó jövedelemre, ma elég vitatott. A felek egymást vádolják, mindenki követelné a magáét, megegyezésre nem tudnak jutni. A vargyasiak és a homoródalmásiak a terület feletti tulajdonjogukra hivatkoznak, az Elveszett Világ Egyesület pedig a szorosban végzett tevékenységük csaknem három évtizedes múltjára.
Turisták a Tatárlik barlangnál a Vargyas- szorosban. Archív fotó: Elveszett Világ Egyesület
Kinek van igaza?
Keresztély-Krall Gyula, az Elveszett Világ Egyesület alapító tagja szerint a szorosban huszonnyolc év óta lelkiismeretesen végzett munkájukat lehetetlenítik el azzal, hogy elzárták előlük a bevételekből származó jövedelmi forrást. Farkas Sándor vargyasi közbirtokossági elnök szerint az Elveszett Világ Egyesülettel lehetetlen volt a párbeszéd, soha nem egyeztettek velük mint tulajdonosokkal a bevételekről, el sem számoltak vele, amit nem nézhettek tovább tétlenül, holott számtalanszor felajánlották nekik az együttműködést.
Mindkét fél hosszasan sorolta, mi mindent tett a szorosban, ami pénzbe került, a pallójavítástól kezdve az ösvénykarbantartásig, a szemétgyűjtéstől annak elszállításáig, a másik fél meg mit mulasztott el. Tény, hogy vitatkozásuk beárnyékolja a Vargyas-szoros kutatásában, fejlesztésében részt vevő elődök önzetlen munkáját, illetve annak emlékezetét. A kiegyezést az általunk megkérdezett állami természetvédelmi hatóság (ANANP) tisztségviselői is sugallták, ők viszont nem tudnak ebbe beleszólni – mondták.
Turisták a Lócsűr barlang előtt. Archív fotó: Elveszett Világ Egyesület
Zárszó
Jelen állapotokat nézve talán elérkezett a Vargyas-szorosba is az Orbán Balázs által megjósolt idő, amikor az egy új korszak küszöbén áll. „Egy oly nevezetes pontra jutottunk, mely most csak kis körben ismeretes; de a mely egykor – midőn hazánk nem lesz a nagy világtól elszigetelve – bizonynyal világhirűvé váland, hová az utazóknak ezrei fognak tódulni” – írta ő másfél századdal ezelőtt.
Ezt a helyzetet valamilyen módon kezelni kell, és nyilván, az sem ördögtől való, ha székely közbirtokosságaink, területtulajdonosok, a természetvédők, polgármesteri hivatalok ebből valamilyen módon hasznot is húznak vagy legalább fenntartási költségeik ellenértékét elkérik a turistáktól.
Azt viszont szem előtt kellene tartani, hogy amint a Vargyas-pataknak hosszú évmilliókba telt kifaragni a szorost, úgy annak rendezése, karbantartása is hosszú évtizedek munkája volt, kezdve a régi kutatóktól, a nagybarlangot elsőként feltérképező Fekete Istvántól egészen napjaink egyesületeinek áldozatvállalásáig, ideértve a baróti, a rendszerváltás előtti Ursus Spealeus, majd később az Elveszett Világ Egyesület munkáját. Ugyanakkor az is érthető, hogy a tulajdonosoknak is megkérdőjelezhetetlenül szívügye a szoros, vagyis valamilyen módon a ma úton-útfélen sokat hangoztatott összefogásra kellene törekedni a szoros kezelését, rendezését illetően is. Ez mindenki előnyére, hasznára válna, magának a sziklaszorosnak és egész közösségünknek is.
Böjte Ferenc
