Ami a szerződésben nem szerepelt

Luka András 2001-ben a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, majd Pécsett történelem szakos diplomát szerzett. Itthon benzinkutasként dolgozott egy ideig, innen is jött az ötlet, hogy egy barátja javaslatára Cipruson próbáljanak szerencsét, ahol éppen benzinkutakhoz kerestek embert. ,,A pénz kellett, a kalandvágy hajtott, világot akartam látni, és tapasztalatot akartam szerezni, ezért belevágtunk" — magyarázza. Munkaerő-közvetítő ügynökségen keresztül ment ki, a repülőjegyen kívül mintegy 700 eurónyit kellett fizetnie. Az első meglepetés az érkezés után néhány órával érte őket: éjszaka utaztak repülővel, hajnalra kerültek a Pafosz városától körülbelül tizenöt kilométernyire levő benzinkúthoz, átöltöztek, és már munkába is kellett állniuk, jóllehet eredetileg azt ígérték nekik, szállodában alhatnak egy éjszakát, és csak a következő napon kell majd dolgozniuk. ,,Azt nem nagyon magyarázta el a főnök, mit és hogyan kell csinálni, neked kellett rájönnöd, hogy ha ezért is üvölt, másért is, akkor mi a jó. Első munkanap megtanultuk a számokat, a kuncsaftokat kiszolgálni" — ecseteli a kezdeteket. Azon már meg sem lepődtek, hogy — bár a szerződésben foglaltak szerint feladatuk a benzintöltés lett volna — gyakorlatilag mindent el kellett végezniük a kútnál: kocsit mostak, olajat cseréltek, kitakarították az autót, és egyebek. Ráadásul nem volt könnyű dolguk: a műszak reggel hatkor kezdődött, és este hatig, hétig tartott, de előfordult, hogy — például karácsony estéjén — kilenckor még dolgoztak. És bizony nem maradt idő a pihenésre: négyen voltak összesen, a kútnál pedig nyolc pumpa volt. Ráadásul nem úgy működött, mint nálunk, hogy az ügyfelek megálltak, tankoltak, fizettek, és mentek tovább. ,,Képesek voltak fél óráig sorban állni, hogy mi töltsünk nekik. Aztán elvettük a pénzt, rohanás a főnökhöz, bemondtuk, hányas kút, mennyi üzemanyag, kiszámolta a visszajárót, rohanás az ügyfélhez, ablaktisztítás, kedves köszönés. Ez jó esetben. Mert ha rossz helyre állt — ami elég gyakran megtörtént —, akkor kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy ha benzines autója van, akkor ahhoz a pumpához álljon, ne a gázoljashoz. Ilyenkor, persze, a főnök is elkezdett üvöltözni" — meséli. Ami viszont meglepő, hogy megbíztak egymásban: sokan csekkel fizettek, mások csak hónap végén. A helyiek meg is mondták: itt senki sem lop, illetve aki igen, az külföldi.

Ami az anyagiakat illeti, Luka András elégedett, nagyjából teljesültek a szerződésben foglaltak. Igaz, a dokumentumban heti 60 munkaóra szerepelt, és ők átlagban 68-at dolgoztak. A túlórát külön nem fizették, de a mosás, olajcsere után kaptak százalékot hónap végén, bejött még a borravaló is. ,,Igaz, ahogy áttértünk az euróra, a százalék elmaradt" — teszi hozzá. A szerződés értelmében emelni kellett volna a körülbelül 700 eurós fizetést, ez azonban csak közel egy év múlva történt meg. ,,Mikor beszélgettünk emberekkel, és mondtuk, mennyit keresünk, azt mondták, hülyék vagyunk. Mások kényelmes munkahelyen kerestek 2000—2500 eurót. De a főnök jólelkű volt. Minden pénteken kaptunk tőle csirkét. De nyolc hónapon keresztül csirkehúst enni? A végén már a kutya sem akarta megenni. Volt ott egy kutya, neki adtuk, mikor már nem bírtuk megenni, de már neki sem kellett" — meséli. Túl sok szórakozási lehetőség nem volt, szabad idejét — vasárnapját — többnyire Pafoszban töltötte, kimentek a tengerpartra, úsztak, napoztak.

Miért rossz a székely narancs?

Az ottani emberek mások, mint mi, nyugodtabbak, pénzük van, nem stresszesek — mondja. Sokszor jött a kuncsaft, azt sem tudta, milyen üzemanyag jár az autójába, kényelmesen álldogált sorban, beszélgetett, háta mögött már felsorakoztak az autók, addig beszélgetett. Egyeseknek kicseréltük a kerekét, csodálkozott, azt sem tudta, van pótkereke. A benzinkút a várostól 15 kilométerre volt, a közelben volt még egy kisebb falu. Szerencsére közvetlenül a munkahely mellett volt a szállás, így ráért csak fél hat körül felkelni. A házban minden márványból volt, hogy nyáron hűtse a lakást. Amúgy nyáron napelemmel nyerték a meleg vizet, télen pedig villannyal fűtöttek, földgáz nem volt. Igaz, a legkisebb hőmérséklet télen is hat fok volt, napközben azonban húsz fölé ment a hőmérő higanyszála. Ciprus különben a vendégforgalomból és a mezőgazdaságból tartja el magát, ipara jóformán nincsen. Ha kimegy az ember, arra is rájön, miért olyan rossz az a narancs, amit itt veszünk meg: mert amikor ott felcsomagolják, még zöld. A fán megért gyümölcsnek egész más az íze — meséli András. Csíki lakó- és munkatársai voltak, sajnos, nem bizonyultak annyira összetartóaknak, mint a románok, bolgárok, arabok, nézeteltérések alakultak ki közöttük, ezért februárban hazajött szabadságra, augusztusban pedig végleg távozott. Azt nem bánta meg, hogy kiment, hiszen tapasztalatot és pénzt szerzett, megismerkedett egy másik mentalitással, rájött, hogy stressz nélkül is lehet élni és haladni. Ennek ellenére legközelebb csak turistaként utazna Ciprusba, a benzinkútnál pedig aprópénzzel fizetne, hogy törlessze a számlát a főnökkel szemben. Bár úgyis a szegény munkáson csattanna az ostor — teszi hozzá. Hiszen olyan a ciprusi vendégmunka, mint a modern rabszolgatartás: attól függ minden, milyen földesúrhoz kerül az ember. Többen is megjárták ugyanis, hogy tiltakoztak, amiért egy-két órát túlórázni kellett, aztán kirúgták őket. A szerződés értelmében ugyan az ügynökség kerít nekik második munkahelyet, sok esetben azonban azt sem lehet bírni, és akkor egyetlen megoldás a hazajövetel. Persze, ez tetemes anyagi kárral jár. Éppen ezért Luka András arra figyelmezteti a külföldre készülőket, alaposan érdeklődjenek utána a dolgoknak, hiszen az ügynökség által bemutatott kép gyakran eltér a valóságtól.