A gombák elég későn hívták fel magukra figyelmem, s néprajzosként közelítettem hozzájuk. Jártam az országot keresztül-kasul, s főleg gyalog meg kerékpáron. A gombák viszont sosem tűntek fel nekem. Sehol nem vettem észre őket, csak a szép, érdekes helyeket, sokat olvastam, de a könyvekben sem figyeltem fel rájuk, pedig nélkülük felvenne minket a szemét, nélkülük nincs kenyér, bor, sajt, sokféle gyógyszer, íz, hogy csak pár figyelemre érdemes dolgot mondjak. Nem, mert nem érdekeltek még akkor.
Legelőbb Sepsikőröspatakon ismerkedtem az erdei gombákkal, Mészely József barátom apja vitt volt el a Derezsnyébe, esős idő volt, de az nem zavart, a sok gomba és aztán a tepsiben frissen kisütöttek íze nagyon megkedveltette velem a gombavilágot. Mondhatnám, hogy a fiatalkori ábrándoktól indulva, mikor inkább az égitestek érdekeltek, a gombákkal leérkeztem a földre, s közben gyógymódként is ajánlották nekem, hogy kirándulgassak többet, próbáljam kivonni magam a fénykorszak nehézségeit leküzdve a politikai nyomástól, ne idegeskedjem sanyarú társadalmi, szakmai és megélhetési gondjaink miatt. Azt hittem, nem lesz lehetséges, de a gombászás valóban sokat segített rajtam, egészségi állapotomon. Időközben szenvedélyemmé is lett, s nem véletlen, hogy 1999-ben gombásztársaságot próbáltam verbuválni.
Gondolom, mindenki számára hasonlót, de mást is jelent a rengeteg, a fák s más növények, állatok meg gombák világa, melynek számunkra kézenfekvő meg titokzatos mondandója egyaránt van, s hol a gombák hálózata sajátos világhálóként működik, s az egész együtt az igazi, mely nélkülözhetetlen a földi élethez, együtt benne élet és halál, játék és veszély. Sokra tartom az erdő gombáit, az elmúlás, a takarítás, a sok színben pompázás, a változatosság dolgában példás és szinte felülmúlhatatlan élőlényeket. Nem véletlen, hogy az említettekben hasonlóan vélekedők városunkban is összefogtak emberek és gombák közös ügyeit felkarolva.
Van egy szervezet, amely 25 éve igyekszik tenni róla, hogy: kevesebb gombamérgezés legyen, több és többféle gomba kerülhessen ki-ki ételébe, többet tudjunk meg a Földön létfontosságú gombákról, mégpedig vigyázva környezetünkre, hogy természetközeli, természetbarát túrázóként keressük a gombát. A László Kálmán Gombászegyesület 1999. május 29-én alakult meg Sepsiszentgyörgyön, ahol a székhelye jelenleg is található. 2000 óta jogi személy, új civil (nonprofit) szervezet. Az Egyesület főként a következők megvalósítására törekszik, ezek a céljai: az amatőr és a szakképzett gombászok érdekvédelme, törvény elfogadtatása a gombaárusításról, a gombákkal kapcsolatos tudnivalók népszerűsítése, mindenekelőtt a gombamérgezések elkerülésére (például gombásztúrák révén), adatbázis, könyvtár kiépítése a gombászok számára, a gombaszakértők, gombavizsgáló szakemberek képzésének megszervezése, a mikológiai kutatások szorgalmazása, segítése, környezetvédelem, különös tekintettel a gombákra, a gombatermesztők érdekvédelme. Nyilvános összejöveteleket szervez; képzéseket, szakmai rendezvényeket tart; kiadványokat jelentet meg; kapcsolatot tart más belföldi és külföldi társaságokkal; népszerűsíti az egyesület céljait és eredményeit; működésének elősegítéséhez támogatást szerez.
Eddigi legfontosabb eredményei: az első romániai magyar gombaszakellenőr-képzés megszervezése 2004-ben, gombaismereti előadások és túrák minden évszakban, a rendszeres piaci gombavizsgálat megszervezése és biztosítása egyelőre csak Sepsiszentgyörgyön, tájainkon gyakoribb ehető és (velük összetéveszthető) mérgező gombákat ábrázoló plakát készítése és népszerűsítése, Gombahír néven hírlevél megjelentetése, gombásztábor, tudományos tanácskozás (galócakonferencia) lebonyolítása, gombakiállítások, javaslat előterjesztése RMDSZ-képviselők révén gombatörvény elfogadtatására, Moeszia. Erdélyi Gombász néven folyóirat (évkönyv) megjelentetése, gombászathoz kapcsolódó könyvek megjelentetése, illetve megjelentetésük elősegítése.
A gombaismeret, a gombamérgezések kerülése, munkánk, egyesületünk népszerűsítése okán rendszeresen jelen voltunk és vagyunk a médiában. Hadd soroljak fel közülük olyanokat, ahol többször hallattuk véleményünket: Háromszék, Erdélyi Gazda, Székely Kalendárium, Marosvásrhelyi Rádió, Kolozsvári Rádió, DIGI, Duna TV, M1, M5, RTV2, PRO TV, ETV, Szatmári Friss Újság, Erdélyi Gyopár és Gyopárka, Népújság. Írjuk, szerkesztjük lapunkat, a Moeszia. Erdélyi Gombászt, mely a világhálón is elérhető. Honlapunkat 3 nyelven (gombasz.ro) próbáljuk legalább valamennyire napra készen tartani. Együttműködésünk töretlen például a következő egyesületekkel, intézményekkel: Magyar Mikológiai Társaság, Székely Nemzeti Múzeum, Ecosclub Lázárfalva, Hargita Megye Környezetvédelmi Hivatala, Kovászna Megye Erdészeti Igazgatósága, Vinca Minor Egyesület, Marosvásárhelyi Gombászok Baráti Köre, ZGE, Román Mikológiai Társaság stb.
2001. május 20-ától Sepsiszentgyörgyön (először az országban!) a helybeli TEGA (piacgazdálkodási vállalat) támogatásával lehetővé vált a heti egyszeri, majd többszöri piaci gombaátvizsgálás. Felváltva teljesítettek szolgálatot (kezdetben amúgy ingyen, közmunkázva évekig) elsősorban: Puskás Attila, Zoltán Sándor, jómagam. Nagy segítséget jelentettek dr. Rimóczi Imre ajánló, támogató sorai, felajánlott gyilkos galócás plakátja. Több mint húsz éve immár, hogy működik és egyre nagyobb számban vonzza az érdeklődőket a hét több napján is ellátott szolgáltatás (az LKG-tagok munkájáért jelképes támogatás jár mintegy évtizede a piacvállalat részéről az egyesületnek). Biztosítjuk, hogy az étkezés szempontjából nem kis fontossággal bíró, de főleg különleges ízeket kínáló gombákkal kockázat nélkül ismerkedhessen minden érdeklődő városunkból, környékünkről s máshonnan.
Egyik legfontosabb dolog, amit népszerűsíthetünk a piacon is: a biztosan nem azonosított gombáról nem szabad azt mondani, hogy ismerem. Hagyhatjuk nyugodtan, hogy akár kivételesen, igenis befolyásoljon bennünket valaki, aki gombaszakértő. Az tudja, a legfontosabb a gombák esetében, hogy csak biztosra szabad menni, nem ajánlatos és nem szabad kockáztatni. Olyan ember nincs, aki minden gombát ismerne, s nem is lesz soha, ezt fontos megjegyezni és népszerűsíteni.
Többszöri tiltakozásunk amiatt, hogy a gombatörvény alkalmazását (2006. febr. 28-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben) lehetővé tevő határozatokkal, rendeletekkel még mindig késlekedik az illetékes minisztérium (a számtalan kormányváltást követően is), nem járt eredménnyel. Szerencsére városunk és a piacgazdálkodási vállalat vezetősége belátta, hogy gombavizsgálatra márpedig szükség van, s cselekedett is ennek érdekében. Ugyanis emberéleteket veszítünk a törvényes rendelkezések betartásával legalább részben megelőzhető gombamérgezések miatt.
Örülnénk, ha a nem kis felelősséggel járó munkánknak lenne kevésbé jelképes elismerése is, kétséges ugyanis, hogy még meddig vállalhatjuk azt ilyen körülmények között. Mert volt egykor kis helyiség, ahol lehetett kezet mosni, ahol több ismertető anyagot is ki lehetett tenni, s nem volt kitéve sem a gomba, sem a vizsgáló a hidegnek, esőnek, szélnek például. Most ez nincs meg, pedig amúgy uniós követelmény.
Hadd folytassam soraim a piacon vagy máshol az LKG részéről eddig gombát vizsgálók névsorával, kezdem azokkal, kik ritkábban tették: Botos Erika, Sebestyén Lajos, s folytatom azokkal, kik gyakrabban: Puskás Attila, Zoltán Sándor, Zsigmond Győző. Nagyváradon rövid ideig vizsgálhatott gombát Búzás Mihály Barna és Horber Pál, Kézdivásárhelyen pedig Gál László. Jó lenne, ha végre világos rendeletekkel szabályoznák a piaci gombavizsgálatot és gombaárusítást is, szedők, fogyasztók és különféle szolgáltatók megelégedésére tehetnék. Végre szakadjon vége annak, hogy az állampolgárt megbüntetik, ha nem tartja be a törvényt, viszont a törvényhozót, a törvény alkalmazásáért felelősöket nem, mert jelenleg ez a helyzet a gombatörvényt illetően.
Nem elkobozni, eldobatni kéne a fáradságos munkával szedett gombát, de lehetőséget teremteni értékesítésére, a jövedelemkiegészítésre (főleg tudva azt, hogy többnyire a nagyon szegények szednék és árulnák a vadon termő ehető gombákat). Köszönet eddigi támogatóinknak, nélkülük nem csupán nehezebb lett volna, de sok minden nem is jöhetett volna össze. Most, hogy 25 évesek lettünk, és Vargyason rendezzük a nyáron idei országhatárokon inneni és túli résztvevőkkel gombásztáborunkat és konferenciánkat, reméljük, hogy több lesz a támogatása a közhasznú gombásztársaságunknak.
Zsigmond Győző
