Az egyik ilyen, már-már hagyományosnak tekinthető módon visszatérő elem az orvosi szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződés, mely nagyjából minden évben felháborodást szül, elsősorban a finanszírozás körüli bizonytalanságok miatt. Amint arra számítani lehetett, kivételt az idei év sem jelent.

Az országos orvosi kamara tegnap kongatta meg a vészharangot, eszerint a tegnaptól érvényben lévő dokumentum zavarosra sikeredett hatályát tekintve ugyanúgy, mint az alapellátásnak vagy a járóbeteg-szakrendelésnek juttatott források terén. Utóbbi egészen pontosan azt jelenti: a kormány elfelejtette megjelölni, hogy az utolsó negyedévben honnan is lesz és mennyi pénz a szolgáltatások fedezésére. Egyszerűbben fogalmazva: a családorvosok és az egészségbiztosítóval szerződésben álló más szakrendelők jelen helyzetben nem tudják, hogy az év utolsó hónapjaiban megkapják-e a pontrendszer szerinti juttatásaikat, illetve a pontok értéke csökken-e. A kabinet bravúrja által előidézett fejetlenséget jól mutatja, hogy egyes megyékben a megyei egészségbiztosítási pénztárak csak a harmadik negyedévre kötöttek szerződést a rendelőkkel, lévén, hogy az utolsó három hónapot még sűrű köd borítja a pontérték és a juttatás tekintetében. Legalábbis a keretszerződés meghosszabbítására vonatkozó kormányrendelet előírásait nézve mindenképp ez a helyzet. Ilyen körülmények között már csodálkozni sem érdemes, hogy a kamara is azt javasolja az érintetteknek: csak a harmadik negyedévre írják alá a szerződés meghosszabbítását, elvégre a medve bőrére előre senki sem szeret inni, és nem is tanácsos.

Mint fentebb említettük, az egészségügy finanszírozása körüli mizéria nem számít újdonságnak, és azon sincs mit csodálkozni, hogy a regnáló kabinet a katasztrófális gazdálkodás, meggondolatlan döntések, osztogatások böjtjének eljöttével ott próbál spórolni, ahol tud, ám ezzel a hozzáállással hosszú távon is hatalmas károkat okoznak. Évek óta téma, hogy az alapellátás terén hatalmasak a gondok, öregedik ki a szakma, egyre több családorvos már a nyugdíjkorhatárt meghaladva dolgozik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy időről időre Bukarest szorít egyet a nadrágszíjon, folyamatosan csökkenteni próbálja a juttatásaikat, nem mellesleg folyton a bolondját járatja velük, nem nehéz kitalálni, hogy az egész rendszer hová jut a közeljövőben. Elvégre kinek éri meg, hogy minden egyes évben közelharcot vívjon a törvény szerint neki járó pénzekért, és eltűrje, hogy ugyanazon a megaláztatássorozaton keresztülvigyék? Meddig tűrik még?

És végül el ne feledjük, ennek a folyamatos húzom-eresztem játéknak a végső vesztesei a páciensek, hiszen az egészségügyi ellátórendszer hanyatlását, romlását ők sínylik meg. Mindezt úgy, hogy közben java részük becsületesen törleszti az egészségügyi hozzájárulását, mégis gyakran a szolgáltatásért fizetnie kell, mert Bukarestben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb, és a káosz a természetes.

Fotó: Pexels