Hanem azért a tízparancsolat
Az igazak szívében ottmaradt,
El onnan poklok lángja sem törölte.
S mi sírva nézzük eldőlt csarnokunkat,
Vérkönnyet hullatunk a szent romon,
Jajongunk, hogy a szél a templomon,
Zászlót idegen isteneknek ingat.
Törött kőtábla, ó, ember, ó, szent rom,
A vesztett szentély puszta foglalat,
Szívünkben áll a romladatlan templom.
S ott ég az örök Egy Parancsolat,
A pokoltűznek víhatatlan csarnok,
Amit nem érnek el hiénakarmok.
