Július 4-én és 5-én a sepsiszentgyörgyi vártemplomi gyülekezet nyújtott otthont az Erdélyi Református Egyházkerület idei közgyűlésének, amely lelkészszenteléssel vette kezdetét. Az ódon falak között fennkölt hangulatban csütörtök délután megtartott érzelemdús ünnepi istentiszteleten tizenegy jelöltet ruháztak fel a teljes mértékű és felelősségű lelkészi szolgálat jogával.
„Élni jó! Isten legfontosabb jelzője, hogy Ő élő Isten, aki az élet és az életöröm egyetlen forrása is. Minden lélegzetvételünkkel az élő Istenről teszünk tanúbizonyságot. Isten az élet, az életet óvó irgalom és szelídség, a dúslakodás, az öröm és a világosság Istene. Ismerjétek fel és hirdessétek, hogy Isten drága, krisztusi szeretete legyőzte az életellenes bűnt, diadalt vett a gonosz felett, visszaadta nekünk a megújult élet lehetőségét, a halálon túl pedig az örök életet kínálta fel. Adjatok hálát, és biztassátok azokat, akik rátok bízattak, hogy hálát adva naponta így imádkozzanak: „Urunk, add nekünk az élet teljességét, adj nekünk életörömet, hiszen olyan szép ez a világ, minden szépnek és jónak van helye a Te életes rendedben. Hadd éljünk, Istenünk, már itt az örök élet tágasságában, hadd viduljunk fel szereteted által, és hadd vidítsunk fel másokat is.” Többek között ezekkel a szavakkal köszöntötte Ambrus Attila főgondnok ft. Kató Béla püspököt, az egyházkerület, illetve a dési, erdővidéki, görgényi, hunyadi, kalotaszegi, kézdi-orbai, kolozsvári, küküllői, maros-mezőségi, marosi, nagyenyedi, sepsi, székelyudvarhelyi és tordai református egyházmegye vezetőit, Isten felszentelendő szolgáit és jelen lévő hozzátartozóikat, valamint a szép számmal egybegyűlteket.
A küldöttek számbavétele után szószékre lépő ft. Kató Béla, Erdély református püspöke prédikációja alapjául Lukács evangéliuma 12. részének 13., 14., 15., valamint 22., 23. és 31. versét választotta. Finom humorral fűszerezett beszédében a szószéki szolgálatra való felkészülés fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint ugyanis Jézus által az igehirdetésre küldöttként felhatalmazott apostolok nyomdokain járó, kötelezettségeiket a jelenben átvállaló lelkészek csak ily módon képesek Isten országa nagyszerű és felfoghatatlan titkainak a hirdetésére. És a Szentlélek segítségével, aki a kellő pillanatban az erre hivatottaknak majd sugallni fogja, hogy mit kell mondaniuk, amint az Lukács evangéliumának idézett verseiben is olvasható.
Így kellő hozzáállás mellett napjainkban sincs ok aggodalomra, amiért olyasmikről kell beszélniük, amik nehezen illenek bele a mai gondolkodásba. Ehhez viszont „minden órán meg kell nyissátok a szíveteket, hogy Isten szent lelke szólaljon meg és költözzön be oda. Mert el lehet mondani bárki prédikációját, de ha az nem ment át a szíveteken, a lelketeken, nem megy át a gyülekezetbe sem. Nem fogják meghallani, megérteni az igazi üzenetet”, összegezte mondanivalóját a felszentelésre várók felé fordulván.
A lelkészek letérdelve fogadják az áldást
Felemelő percek következtek. Asztalos Szidónia Honoráta nagyenyedi, Balázs Gergő, Bíró István és Lukács Róbert Zoltán kolozsvári, Barticel-Kiss Benjámin kovásznai, Illyés Hunor István székelyudvarhelyi, Molnár Ede és Ördög Sándor brassói, Nagy Ádám Attila görgényi, Szabó Zoárd Attila szamosújvári, Farkas Ákos József marosludasi segédlelkészek Isten, elöljáróik és a gyülekezet színe előtt letették az esküt, majd ünneplőbe öltözött lélekkel, letérdelve fogadták az áldást. Magatartásuk azt sugallta, hogy egyenes derékkal, de az Úr előtt alázatosan fejet hajtva szolgálják majd a rájuk bízott közösségeket. „Most indulunk, hogy megkeressünk és megtaláljunk mindenkit, aki elveszett. Ezt pedig nem egyedül tesszük, hanem Istennel. Örömmel és szépséggel teli az út, amely ránk vár, amelyen ugyan a szolgálat terhe is ránk leselkedik, de annál nagyobb a szabadság és felszabadulás, amelyet Istenben találunk meg” – fogalmazott a szolgálatra immár hivatalosan felhatalmazottak nevében Farkas Ákos József.
Az oklevelek és a gazdag könyvadományok kiosztása végeztével, Incze Zsolt György esperes a Sepsi Református Egyházmegyét, Dénes Katinka lelkipásztor a Vártemplomi Református Gyülekezetet mutatta be a máshonnan érkezetteknek.
A gyülekezet Dénes Előd lelkipásztor vezette és Hajdú Lóránd kántor által zongorán kísért kórusának ajkáról felcsendülő dalok magas szellemi régiókba repítették a hallgatóságot. Az ősszel szolgálatát letevő és nyugdíjba vonuló püspököt a Csík zenekar Hazám, hazám című szerzeményével köszöntő, majd rá áldást kérő gyermekek csilingelő hangja pedig még jobban fokozta a varázslatot. Olyannyira, hogy nem csupán a jelenlévők szemébe csalt könnyeket, hanem az érintett is hosszú másodperceken át küszködött a megindultságával ahhoz, hogy el-elcsukló hangon háláját fejezhesse ki a szeretetteljes figyelmességükért.
A továbbiakban az Erdélyi Református Egyházkerület zászlajának, a Sepsi Református Egyházmegyét képviselő Incze Zsolt György esperesnek és Dálnoki Lajos gondnoknak a jövő évi közgyűlésig megőrzésre történő átadása következett. Az ünnepi istentisztelet himnuszaink közös eléneklésével és a felszenteltek nevének megörökítésével, az eseménynek emléket állító kopjafa leleplezésével ért véget.
