Az enyhébb telek, amilyen a jelenlegi is, több gombafaj felbukkanását teszik lehetővé. Az ehetőek közül a leggyakoribbak egyben az ismertebbek is: a késői laskagomba (Pleurotus ostreatus, a felvételen) és a téli fülőke (Flammulina velutipes). Többek között ezek is a mára hirdetett bemutató igazi sztárjai.
A késői laskagombát, amely fajnevét ostreatus (kagylós) jellegzetes alakjáról kapta, termesztik is. Az ,,anyafából" táplálkozik, melyen több rétegben borulnak egymásra a kékesszürke kalapok. Fiatalon finom, ehető gomba, amelyet sokféle módon készítenek el. Az idősebb gomba húsa szívósabb, így fogyasztásra már nem alkalmas. Inkább elhalt fákon fordul elő, de az élő fákat is megtámadja.
A téli fülőke hasonlóképpen bokrosan, csoportosan található, többnyire beteg vagy elhalt fákon (van a sepsiszentgyörgyi parkban is). Vörösesbarna, mézszínű kalapja, görbült, sötétbarna tönkje, sárgás lemeze van. Nyálkás kalapbőrét eltávolítva ehető, bár gyenge minőségű. Tönkjét, amely szívós, rágós, nem fogyasztjuk.
