Bár ma már több szentivánlaborfalvi családban is rendszeresen készítenek, sütnek kürtőskalácsot, Simon Aranka és lánya, Julianna arra emlékszik, volt idő, amikor csak egy asszony tudott kürtőskalácsot dagasztani a faluban, így őt hívták mindenhová.

„Régen minden eseményre sütöttek kürtőskalácsot nálunk, és én arra emlékszem, ahogy dédiék, nagymamáék készítették: kenyérsütés után kihúzták a szenet a kemencéből, beletették a talicskába, összegyűltek a szomszédasszonyok, s együtt forgatták felette a kürtőskalácsot. Ha valakinek éppen egy esküvőre kellett, akkor is közösen csinálták” – idézte fel Simon Julianna. Díjnyertes kürtőskalácsukról, a megélhetést biztosító, hagyományok melletti elköteleződésről édesanyjával meséltek egy sepsiszentgyörgyi vásárban, miközben folyamatosan dolgoztak a gyúródeszka és a forró parázs fölött.

Egy gondosan őrzött recept

A kürtőskalács készítését édesanyjától tanulta el Simon Aranka egy, a családban őrzött több mint százéves recept szerint, amely egy kiló liszthez 8 tojássárgáját ír elő. Otthon régen ennek alapján sütötték a kürtőskalácsot, és ma is ez az irányadó leírás, ha valamilyen családi eseményre készülve ezt kínálják desszertként. Lányával ennek alapján állították össze azt a receptet is, amely szerint ma sütik – az érvényes előírásoknak megfelelően –  a hagyományos, illetve különböző ízesítésű kürtőskalácsaikat.

Az élelmiszeripari mérnökit végzett Julianna nevetve jegyzi meg: nem kis erőfeszítésébe telt, hogy összeálljon a pontos recept. „Édesanya kezdetben minden hozzávalót belerakott egy tálba, nem mérte, úgy csinálta, ahogy mama is: szórta a sót, az élesztőt, a cukrot marékkal a tasakból és számolta. Készültünk a versenyre, ahol ugyanazt a minőséget kell biztosítani, én meg alig tudtam meggyőzni, mérje le a hozzávalókat, mert könnyebb lesz úgy mindenkinek” – meséli.

Kapu elől régiós szemlére

Más falubeliekhez hasonlóan a kétezres évek elején a Simon család szintén otthon, a kapu előtt értékesítette a helyben készült finomságot: megsütöttek néhány kürtőskalácsot, s mi­után a megálló autósok elvitték az utolsót is, nekiláttak egy újabb adagnak. Akkoriban bükkfával tüzeltek, hogy jó szén legyen – emlékezett vissza Aranka néni, és a lisztet is malomból szerezték be. „Borosnyón, Hermányban volt jó malom, akkoriban még cserélték: szekéren vitték a gabonát, s hozták a kenyérlisztet és a finomlisztet, utóbbit csak a kalácsnak használtuk. Ma már nincs meg a borosnyói malom, így egy ideje Gyermelyi liszttel dolgozunk, az a bevált, mindig azonos minőségű” – tette hozzá.

Néhány évvel később a család engedélyt váltott a hagyományos házi kenyér és kürtőskalács készítésére. Kezdetben főként kenyeret sütöttek, mert az volt kézenfekvőbb: a gyermekek iskolába jártak, így valakinek otthon kellett lennie, és akkoriban még vásárokat sem igazán tartottak, ahová a kürtőskaláccsal rendszeresen mehettek volna. A 2017-ben megszervezett első kürtőskalács-fesztiválon azonban esély mutatkozott a szélesebb körben való bemutatkozásra, megmérettetésre.

„Tulajdonképpen Falvai János séfnek köszönhetjük, hogy részt vettünk azon a fesztiválon. Együtt dolgoztunk akkoriban az Indivinóban, és olvastuk a Háromszékben, hogy kürtőskalács-fesztivál lesz. Ő vetette fel, ha már van engedélyünk, hát jelentkezzünk. Abban az évben az Indivino színeiben versenyeztünk: a hagyományos kürtőskalács kategóriában bronz minősítést kaptunk, a százéves kalács receptjét használva pedig megnyertük a fődíjat. A következőkben már egyénileg indultunk, 2018-ban a székely szerelmes falatokkal nyertük el a fődíjat” – emlékezett vissza Simon Aranka. Bár soha nem úgy készültek a megmérettetésekre, hogy díjat szerezzenek, kitartásuk, elszántságuk meghozta az eredményét: ahogy Julianna megfogalmazta, „a ranglétra minden fokát megjártuk”, azaz a kürtőskalács-fesztivál minden fokozatát megkapták a rendezvény eddigi kiadásain.

A szeretet a legfontosabb

A tavalyi fesztivál nagydíját annak ellenére sikerült begyűjtenie a Simon családnak, hogy a verseny napján a körülmények egyáltalán nem kedveztek a kürtőskalácssütésnek. Aranka néni sokat bosszankodott, mert „aznap hűvös volt, hideg volt a teknő is, a tej ki tudja, mennyire volt meleg, a tészta sem kelt, mérgelődtünk, hogy olyan lesz az egész, amilyen...” De nem adták fel, hiszen úgy készültek, „hogy legalább tartsuk meg az arany fokozatot”: munkához láttak, lesütöttek sorozatban öt kürtőskalácsot, egyet pedig leadtak elbírálásra. „Nem jött, hogy higgyem, amikor szólítottak, hogy a miénk az év kürtőskalácsa” – csapta össze lisztes kezét a tésztakígyó fölött kacagva Aranka néni.

S hogy mi a titka a jó kürtőskalácsnak? „Sok-sok szeretet!” – hangzott a gondolkodás nélküli, őszinte válasz. „Szeretettel kell csinálni. Ezt mi is tapasztaltuk, ha nem olyan a kedved, akkor nem úgy sikerül, ahogyan szeretnéd” – állítja Aranka néni.  „A zsűrinek is elmondtam, ugyanazokból a hozzávalókból, azonos módon készítjük magunknak is a kürtőskalácsot: liszt, élesztő, cukor, só, vaj és tej mellett narancshéj van benne. „Ha már visszük a nevet, a hagyományt tovább, azon vagyunk, hogy mindig azonos minőséget nyújtsunk” – szögezte le Julianna.

Simon Julianna és édesanyja egy magyarországi barbeque versenyen is kínálta kürtőskalácsait. Fotó: Facebook / Simon család Kürtőskalácsa 

Kenyér, az első szerelem

Simon Aranka nem rejtette véka alá, a kenyérsütés igen közel állt szívéhez. A megváltozott rendelkezések miatt egyik napról a másikra kénytelen volt abbahagyni legkedvesebb elfoglaltságát. Manapság már csak a családnak készíti, hogy ünnepeken „jobban essen a töltött káposzta”. Mindig kézzel dagasztotta, a hagyományokhoz híven kovásszal, pityókával készítette a házi kenyeret. Ma is jól emlékszik, sok olyan vásárlója volt, akik egészségügyi probléma miatt nem ehették az élesztős kenyeret, így tőle vették. „Szívfájdalmam volt, hogy elmaradt a kenyérsütés, és elég későre tudtam kiheverni, mert ez volt a mindenem: keltem éjjel, sütöttünk, amikor kellett. Bizony sokszor hiányzik, és nem az anyagiak miatt, hanem maga a munka, amellyel a kenyérsütés jár” – ismerte el.

Úgy érzi, ma már mindenért kárpótolja a kürtőskalács, jólesik, hogy immár a megyehatáron túl is ismerik, keresik a Simon család termékét. Bukarestben több alkalommal is megfordultak, az agrárminisztérium által szervezett vásárokba járnak meghívásra. Otthon rendelésre, bemutatókra készítenek kürtőskalácsot, közben műhelygyakorlatokra járnak, hétvégeken pedig Nagyszebenben készítik, sütik a finom édességet. Aranka néni úgy érzi, szeretik ott őket, mindig jól fogadják, megbecsülik a munkájukat, tisztelik az ily módon tovább élő hagyományaikat.

Fotó: Facebook / Simon család Kürtőskalácsa

Rangos elismerés, értő közönség

Simon Julianna úgy véli, tavalyi évüket megkoronázta, hogy meghívást kaptak egy különleges rendezvényre, a Gyimesekben szervezett Taste of Transylvania nevű gasztrofesztiválra, ahol „értő közönség”, elismert szakemberek kóstolták meg különlegességeiket. Korábban látogatókként ültek be az előadásokra, tavaly azonban a Rétyi Beával és az Arkäsével együttműködésben elkészített raclette sajtos, köménymagos kürtőskalácsot vitték el a Gyimesekbe is: kóstoló gyanánt kis méretű kalácsokat sütöttek, majd csilis mézzel és áfonyalekvárral kínálták. Bár maguk is szkeptikusak voltak a fogadtatást illetően, Julianna szerint sikeresnek bizonyult az újragondolt kürtős, magyarországi séfek úgy vélekedtek, a rendezvény különlegességét készítették el.

Kérdésemre, hogy biztosítja-e megélhetésüket a kürtőskalács, Simon Aranka határozott igennel válaszolt, és rögtön megjegyezte: ahogyan korábban a kenyérsütés, ez az elfoglaltság sem kizárólag a pénzről szól, hiszen jó barátokkal, ismerősökkel gyarapodtak általa. Egy átdolgozott nap után elégtétellel tölti el, ha vásárlóit elégedettnek látja, ha arról érdeklődnek, hogy mikor jönnek még. „Mi ezt szeretjük csinálni, ez az életünk. Nem is tudjuk elképzelni azt, hogy ne süthetnénk kürtőskalácsot!”