A megye egyik legrégebbi gyerektábora ér ma véget Felsőcsernátonban: a háromszéki Vöröskereszt szervezésében immár 29. alkalommal vakációztattak egy héten át rászoruló gyerekeket. A közel háromtucatnyi gyerekkel önkéntesek foglalkoztak.
A Hanna Panzióban – amely 2014 óta befogadója a tábornak – Berecz Ildikó, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének pénzügyi igazgatója és Opra Zsófia Szende önkénteskoordinátor fogadott, és egyebek mellett azt is vázolták, hogy a táboron részt vevő gyerekek vidám arca mögött igencsak szomorú sorsok rejtőznek.
Opra Zsófia elöljáróban közölte: a részt vevő harminc gyerek Miklósvárról, Szárazajtáról, Nagyajtáról, Középajtáról, Bölönből, Illyefalváról, Szentivánlaborfalváról, Lisznyóról, Szépmezőről, Nagyborosnyóról és Kisborosnyóról, illetve Felsőcsernátonból érkezett a Hanna Panzióba, rossz körülmények között élő, első táborozó 7–13 évesekről van szó. „Célunk olyan élményt nyújtani, amely egy életre szól, továbbá elősegíteni a szocializációban a gyerekeket. Tematikus napjaink voltak, interaktív programokat tartottunk – mindezeket önkéntesek bevonásával. Az ismerkedés mellett volt múzeumlátogatás, mozgó délután, sportnap, Vöröskereszt-nap, de meseerdő is” – mondotta a koordinátor. A panzió személyzetével együtt tíz felnőtt gondoskodott a kiskorúakról.
Berecz Ildikó kifejtette: előző években külföldi támogatásból oldották meg a mintegy negyvenezer lejt felemésztő egyhetes táboroztatást, idén viszont ez megszűnt, így a Vöröskereszt országos szervezeténél pályáztak, továbbá magáncégek segítettek abban, hogy a rászorulók vakációja ne maradjon el. „Amikor elkezdtük a táboroztatást 29 évvel ezelőtt, két csoportban száz gyereket nyaraltattunk, a Csipkésben voltunk, majd egy évben Besenyőn, tíz éve pedig Felsőcsernátonban vagyunk” – magyarázta az igazgató.
„A Vöröskereszt állja a költségeket, a családoknak az a dolguk, hogy a gyerekeket elengedjék. Elég nagy összefogásról van szó, bevontuk az iskolákat, de a szállítást is meg kellett oldanunk. Alapos terepmunkát végzünk, feltérképezzük a családokat, hat-hét hónap alatt választjuk ki azokat a gyerekeket, akikről úgy érezzük, hogy itt a helyük” – magyarázta Opra Zsófia, aki azt is vázolta, hogy milyen körülmények között élnek a táborban részt vevő kiskorúak. „Még mindig vannak családok, amelyek nélkülözik az elektromos áramot, nincs folyó vizük vagy csatornázás – igaz, egyre kevesebben. Ennek ellenére sok gyerek itt találkozott életében először zuhannyal, angolvécével, és olyan táborozónk is akadt, aki most fogott először villát és kanalat a kezében, meg kellett tanítanunk a használatukra. Legtöbbjük egy- vagy kétszobás lakásokban él, általában nagycsaládból származnak. Az is jellemző, hogy sokan nem étkeznek naponta háromszor, ez is újdonság volt számukra, mondhatni ezt az egy hetet úgy élték meg, mintha megérkezett volna számukra a nyári Mikulás. 2024-ben vagyunk, és akadnak olyanok, akik bizonyos ételeket nem fogyasztottak, például egy kislány számára teljesen ismeretlen volt a pizza” – magyarázták, kiemelve azt is, hogy sok az olyan család, amelyeknek nincs családorvosuk, így a táborozáshoz szükséges orvosi papírok beszerzése is a Vöröskereszt munkatársaira hárult.
Sokkal több lenne a rászoruló, de elsősorban az anyagiak nem engedik számukra, hogy több gyereket táboroztassanak, sokszor a szülők ellenkezése is közrejátszik. Pozitívumként értékelték, hogy volt olyan korábbi táborozójuk, aki időközben néptáncoktató lett, és felajánlotta, hogy segít a Vöröskeresztnek, de általában az a visszajelzés a korábbi résztvevők részéről, hogy meghatározó élmény volt számukra Csernátonban vakációzni. „Igény lenne a táborozásra, de a pénzhiány miatt aggasztó a folytatás, pedig ennek az egy hétnek olyan üzenete is van, hogy bár nehéz kitörni, de nem lehetetlen, és a tapasztaltak egy löketet is adnak számukra” – summázott Berecz Ildikó.
