Hétfőn és kedden Kolozsvárral ismerkedtek az idén hitükről bizonyságot tevő fiatalok: jártak a püspökségen, ahol Kovács István püspök fogadta őket, felkeresték a Vallásszabadság Házát, a belvárosi templomot és a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot, kisétáltak a Házsongárdba, ahol az unitárius sírokat tekintették meg, szerdán Torockó és Marosvásárhely érintésével érkeztek Székelykeresztúrra. Ott szintén bejárták az iskolát, majd kiscsoportos foglalkozások keretében konfirmálással és egyházzal kapcsolatos kérdéseikre kerestek közösen válaszokat. 

Pénteken Székelyudvarhelyen élményfürdőben volt részük, majd Székelyderzs, Homoródszentpál és Vargyas érintésével érkeztek meg kirándulásuk végállomására, Nagyajtára.

A szépen felújított templom történetét Fekete Levente lelkész osztotta meg velük, aki remek idegenvezetőjüknek bizonyult: számos apró érdekességgel fűszerezve szólt a több évszázados hajlék múltjáról. A hétvégén folytatott beszélgetések arról szóltak, hogy konfirmálásukat követően a fiatalok miként kapcsolódhatnak be az egyházi életbe, az Országos Dávid Ferenc Egylet tevékenységébe, vehetnek részt a rendezvényeken és válhatnak önkéntessé.

A vasárnapi istentiszteleten Fekete Levente az úrasztala feletti mennyezeti zárókőre faragott forgórózsáról indult beszédében a magyar nyelv csodáiról, csipogó csibéről, ébredő hercegnőről, kacsintásról, kies rétről, a csípő ringásáról szólt úgy, hogy közben mindvégig a hit és annak életünkre gyakorolt erejét bizonyította. Mint mondotta, mindannyian hitből születtünk: szüleink hittek abban, hogy a Gondviselő segítségével fel tudnak minket nevelni. Arra buzdított minden fiatalt, örvendjenek az életnek, legyenek szerelmesek, tanuljanak, és közben ne feledjenek hinni, mert anélkül a tudás és pénz mit nem ér, erőtlen, üres lesz létük.

A templomudvaron

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke beszéde elején úgy fogalmazott, bár a felújított templom szép, de gyönyörűvé, igazán díszessé a fiatalok jelenléte teszi. Köszönte Fekete Levente szolgálatát is: talán formabontónak mondható volt beszéde, de a tiszteletes épp attól hiteles, hogy úgy szól, úgy tudja szavait megválogatni, hogy azok mindenki szívét megérintsék.

A konfirmandusoknak azt kívánta, a kátéórákon tanultak, a közösségben megélt pillanatok, az egyház berkeiben szerzett barátok mind maradjanak meg életükben, épüljenek be mindennapjaikba. Arra buzdította őket, továbbra is vegyenek részt az egyházi életben, járjanak el az eseményekre, aki pedig úgy érzi, a lelki dolgok fontosak számára, gondolkozzon el a lelkészi hivatás választásán, mert tapasztalatból tudja, annál szebb a világon nincs – mondotta Kovács István.

Jobbágy Júlia táborvezető lelkész arra kérte a fiatalokat, ne feledjék az elmúlt időszakban tanultakat és közösen átélteket. A buszon zötykölődés, a közös fánkmajszolás, az egymás hegyén-hátán alvás, az élményfürdés, a sok együtt mondott imádság és templomlátogatás közben lelkük csupa szép emlékkel gazdagodott és valódi közösség született. Az idei konfirmandusok a tizenharmadik évfolyam, amely mozgótáborként bejárja a Kolozsvár–Nagyajta útvonalat, mondotta a lelkész, és azt kívánta, még sok-sok éven át létezzen, egyre több résztvevője legyen, ugyanis a konfirmáló fiatalok jelentik az unitárius és a magyar jövőt is.