Mert nem csupán felfelé szeret tekinteni, hanem igyekszik megragadni azokat a kiváltságos pillanatokat is, amikor fentről pillanthat a mélybe, mindarra, ami lent húzódik. És erre most a Gutin-hegység ékköve, az 1428 méter tengerszint feletti magasságú Kakastaréj lehetőséget teremt. Nézi hát a sziklákon lengedező, törékeny harangvirágokat s az andezitablakból feltárulkozó óriási zöldet, távoli, paránynak látszó épületeket, csúcsokat. És nézi a kíváncsi diákokat is, akikhez hasonlóan egykor ő maga is ifjoncként szemlélte a megkövesedett világot. 

Terepgyakorlatra érkeznek ide az első évet befejező geológus tanoncok a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemről, hogy Nagybánya környékének varázslatos földtanával ismerkedjenek. Oktatójuk, a sepsiszentgyörgyi származású Gál Ágnes mondja is nekik, ragaszkodik hozzá, hogy kigyalogoljanak a Kakastaréjra, akár esik, akár tűz a nap, mert ez is egy megpróbáltatás, erőpróba, amelyet teljesíteni kell.

Örül, hogy belevágott eme különleges kalandba s csatlakozhat e csapathoz, olyan, mintha újra egykori önmagát látná. Kőzeteket, ásványokat, az ércesedés nyomait szemlélve a diákok rápillantanak a Gutin vulkáni és magmás formációira, részre és egészre, a Széples, Avas és Gutin hegységek sajátos vonulatára a Keleti-Kárpátok északi csücskében. És miközben a geológus szakmájával, gondolkodásmódjával ismerkednek, szemügyre veszik a feltárásokat, jegyzetelnek. Néhányan magukról is mesélnek: egyetemi tanulmányaik mellett dolgoznak is, már fenntartják magukat: egy nagykárolyi származású fiú bárosként – de próbálkozott futárként is –, egy topánfalvi lány pedig vendéglőben. Kolozsváron rengeteg a kisvendéglő, nyárikert, így talán ez az iparág jelenti az egyik legegyszerűbb kenyérkereseti lehetőséget az egyetemisták számára. Többen mondják, miután megszerzik a diplomát, a kőolajiparban szeretnének dolgozni, tengeri fúrótornyokon.

De ez még távoli. Egyelőre Nagybánya környékét fürkészik, az utazások során láthatóvá válik eme egykori, méltán híres bányavidék mai, változó arculata. Távolabb is szétnéznek, az immár Szatmár megyei Avasújváros egyedi boráról ismert, a régi magyar szőlőfajta, a bakator e térségben is megterem, legendás borként emlegetik. És szinte teljes egészében magyar település, iskolájában ugyan kevesebb a diák, mint régebb, de így is szép számban tanulnak. Avasújváros mellett elhagyott riolitbányában nézelődnek, ott is túlhevült a tér, parányi tavacskák mellett lilás virágok. Kijön egy helybeli mosolygós, kedves asszony két napszemüveges kislánnyal, egyikük két-, másikuk ötesztendős, vakációznak a köves, kavicsos vízparton. Nyugdíjas? Nem, takarítónőként dolgozik az iskolában, de bárcsak az lehetne, mert örülne, ha folyamatosan segíthetne lányának, aki rezidens orvos Marosvásárhelyen, évekig kell még ott tanulnia, s még jó, hogy vakációban vigyázni tud az unokáira...

Szavak a szótlan tájban. Aztán a diákok továbbmennek, mert folyamatosan úton vannak, nézelődnek, kalapácsaikkal aprítják a kőzetmintákat, hallgatják tanáraik magyarázatait, s miként a fényképezőgép szenzora, raktározzák a látottakat. A Felsőbánya patinás épületei fölé emelkedő Bányahegyet a Kék-tóval, Nagybánya fölött a Kereszthegyet az egykori bányászat impozáns járatával, Kapnikbánya befalazott bányabejáratait. Befejezésként a látványos, európai viszonylatban is egyedi, a Victor Gorduza nevét viselő ásványtani múzeum következik, melyre akár a bányavirágok múzeuma megnevezés is illene.

Búcsúzás után sokáig e pazar ásványegyüttesekre, a bányavirágokra gondol, és mindazokra, akik azokat vigyázva feltárták, megtalálták, megőrizték. Ezek a Gutin-hegység csodái, amelyek a mélyben, az üregekben születtek hidrotermális oldatoknak köszönhetően. A bányavirágokat a mélységek őrizték meg, azok a múlt, az ércbányászathoz kapcsolódó életforma lenyomatai, emlékei; újabbak már nem is kerülnek felszínre, mert a bányákat bezárták, befalazták. Bányavidéken eltűntek az efféle mélységek, ám a magasságok megmaradtak: aki tehát fentről szemlélődne, a Kakastaréj ablakaiból is megteheti, s onnan örvendezhet a világ látványának, néhai bányavirágok helyett a mai erdő-mező színpompás virágainak...

A Gutin-hegység egyik fő látványossága, a Kakastaréj. Fotó: Mózes László