Vajon a jelenleginél is nagyobb káoszt okoz-e az új oktatási törvény a szakoktatásban? Felkészültek-e az érintett szereplők – a tanügyminisztérium, a pénzforrások elosztói, a duális képzés jogszabály szerinti teljes körű bevezetésében kulcsszerepet játszó vállalkozások, iskolák – a változásra? Főként ezeket a kérdéseket boncolgatták a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor múlt heti egyik rendezvényén.
A magyar helyzet
Már az első felvetésnél kiderült, a panelbeszélgetés címében megjelenített kérdésre (Szakoktatás – duális vagy hagyományos?) egyszerű a válasz: az új oktatási törvény értelmében a következő öt éven belül a teljes hazai szakoktatási rendszerben át kell térni a duális képzésre.
Bevezetőként Pölöskei Gáborné Annamária, a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős államtitkára elmondta, Magyarországon külön törvény szabályozza a közoktatást és a szakképzést, utóbbi magában foglalja a 14 év fölöttiek, valamint a 25 éven túliak szakoktatását. Ez lényegesen megkönnyíti a helyzetet, ráadásul elkülöníti a huszonöt éves korig terjedő tanulói jogviszonyrendszert a felnőttekétől, ugyanakkor némi átjárhatóságot, rugalmasságot is biztosít ezen a téren. Magyarországon ötéves technikumban biztosítják az érettségivel is járó szakmai felkészülést, a szakképző iskolák (az egykori szakmunkásképzők) főként duális képzésben működnek. A gyakorlat, de a tananyag tartalma tekintetében is együttműködnek azokkal a vállalkozókkal, akik diákokat fogadnak/alkalmaznak, a tanonc érdeke, hogy jól teljesítsen, mert fizetést kap, a vállalkozó pedig arra törekszik, hogy jó munkaerőt képezzen ki saját maga számára.
Felkészülni a változásra
A külföldön jól bevált gyakorlat mentén Romániában is a duális képzés teljes körű bevezetésére törekszenek a szakoktatás területén, a tavaly elfogadott és életbe lépett új oktatási törvény értelmében 2029/30-ra a teljes hazai szakoktatás kizárólag duális képzésben valósul meg – hangsúlyozta Szabó Ödön. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője a szóban forgó határidőt kevesli, mert szerinte a vállalkozóknak, de az érintett pedagógusoknak is át kell állniuk, fel kell készülniük a változásra, a legkisebb térségekben is meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy alkalmazhassák a törvényt. Az első duális képzésű osztályok 2015-ben jelentek meg az országban, 2018-ban négy-ötezer diák vett részt a szakképzés ezen formájában, 2023-ban tizennégyezren, a 2024-es becsült számok tizenhatezer körül mozognak – mondta a képviselő.
A beszélgetés résztvevői. Fotó: Facebook / Szabó Ödön
Képzési kampuszok
Az országos helyreállítási tervben szereplő duális képzési kampuszok létrehozásáról Szabó Ödön elmondta, az ezek létesítéséért létrejött konzorciumokban minden szereplő – oktatási, vállalkozói, önkormányzati – érdekelt. Negyedével növekszik a diákok/egyetemi hallgatók után járó normatív állami finanszírozás, bővülnek a részt vevő cégeket érintő adókedvezmények, ösztöndíjakat adhatnak a duális képzésre iratkozottaknak, munkaruhákat, gépeket vásárolhatnak erre a célra, a költségeket leírhatják adójukból. Szabó Ödön kiemelte, a korábbi oktatási törvénybe az RMDSZ javaslatára került bele, hogy a duális képzés kiterjeszthető egyetemi szintre is, az új jogszabályba ezt beemelték, ennek köszönhető, hogy az említett konzorciumok közép- és felsőfokú duális képzést is biztosító kampuszok létrehozására pályázhattak uniós finanszírozást, amelyre összesen 560 millió eurót biztosítottak összesen a pályázó megyék, köztük Háromszék számára.
Megszűnnek a szakiskolák
Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője röviden vázolta a szakoktatás utóbbi, közel húsz évben történt változásait. 2008-ig működtek párhuzamosan a hároméves szakmunkásképző iskolák és az érettségivel járó szaklíceumok, utána megszűntek a szakiskolák, maradtak a szakképző líceumok, ahol halomra buktak a diákok az érettségin, a 2011-es oktatási törvény biztosította a szakiskolák újraindítását. A tavaly elfogadott törvény értelmében a 2025/2026-os tanévtől kizárólag szaklíceumi osztályok fognak indulni, tizenegyedik végén megszerezhető a hármas szintű szakképesítés és abba lehet hagyni az iskolát, aki folytatni szeretné, tizenkettedikben érettségizhet.
Azt még nem tudni, hogy mi lesz a maradék osztályokkal, összevonják-e ezeket, illetve milyen szakképesítést kapnak a négy középiskolai évet elvégzők, mindezekre az ezután megjelenő módszertani útmutatók adják meg a választ – mondotta a főtanfelügyelő. Hozzátette, Háromszéken nem túl népszerű a duális szakiskola, amióta indult, még nem volt 10 százalék fölött az ilyen típusú szakképzést választó diákok aránya, tavaly nyolcvanketten vettek részt ilyen képzésben.
Kiss Imre
A szórványban más a helyzet
Azok a diákok, akik az általános iskola elvégzése után a szakoktatásban folytatják tanulmányaikat, nem motiváltak a tanulásban, mert legtöbbjüknek ez nem választás, hanem a gyenge felvételi általános következménye, második, harmadik opció az elméleti oktatás után, ezért nehéz eredményt elérni ezekben az osztályokban – szögezte le Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere. Szerinte paradigmaváltásra lenne szükség a szakoktatás terén, azt kellene elérni, hogy a fiatalokat minél felkészültebben engedjék ki a munkaerőpiacra. Önkormányzati vezetőként felelősséget érez az oktatás minden területének fejlesztése iránt, úgy véli, Csíkszeredában e tekintetben jó irányban haladnak, az említett típusú konzorciumnak pedig a csíki önkormányzat is partnere.
A legtöbbször komoly akkreditációs kérdésekbe ütköző szakirányváltás nehézségeit Szőcs Ildikó, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közép-erdélyi régiós alelnöke, a beszélgetés moderátora vetette fel, ezzel utalt a pályaorientáció fontosságára. Erről külön értekezést is tarthatnának, állapították meg a résztvevők, akik egyetértettek abban, más a helyzet a tömbmagyarságban és a szórványban. Míg Székelyföldön a szakmai sokszínűségre kell törekedni, a szórványban a magyar nyelvű oktatás megmaradása a cél, ezen belül kell azon gondolkodni, hogy mire van leginkább szükség.
Érettségi nélkül továbbtanulni?
A múlt szerdai tusványosi égszakadás, hatalmas eső miatt késve kezdődő előadások némelyikén nem jutott idő a hallgatóságból érkező kérdések feltevésére, meghallgatására, megválaszolására, ezért Szabó Ödön képviselőt lapunk exkluzív interjúban kérdezte a más előadókat/résztvevőket is érint(het)ő felvetésekről. Az alábbi kérdéseket tettük fel: Milyen gyakorlati felkészítést kap a kizárólag középiskolai szakoktatás bevezetése után a diák az első három esztendő alatt? Ha ki akar lépni ezen a szinten, elegendő-e a szakmai felkészültsége ahhoz, hogy letegye a harmadik szintű szakmai vizsgát? Ha sok a gyakorlat az első három évben, hogyan készül fel a diák az elméleti középiskolásokéval egyenlő érettségire? Lesz-e megkülönböztetett érettségi?
Szabó Ödön szerint egy rugalmas rendszer kiépítésére törekszenek, amelyben természetesen a tananyagnak illeszkednie kell az elvárásokhoz. Hogy miként, az még ezután derül ki, egyrészt a módszertani útmutatók és a készülő tantervek révén. Úgy véli, aki harmadév után kilép és leteszi a szakvizsgát, az is boldogul, de tovább lehet menni és negyedév után letenni a negyedik szintű szakvizsgát, ugyanakkor érettségire is jogosult az illető diák.
Szabó Ödön. Fotó: Facebook / Szabó Ödön
Kérdésünkre, ha az újszerű szakközépiskola nem nyújt elegendő felkészítést az érettségire és valaki záróvizsga nélkül marad, de a negyedik szintű szakvizsgája megvan, az hogyan tanulhat tovább, Szabó Ödön elmondta: a jelenlegi technikumokba is lehet felvételizni érettségi nélkül, de folyamatban van annak a szórványosan már létező felsőoktatási továbbtanulási lehetőségnek a kiterjesztése is, ahol érettségi nélkül lehet tanulni. Az illető be tud iratkozni egyetemre, ha elvégezte a középiskolai négy évet, részt tud venni olyan felsőoktatási képzésben, amely korábban megfelelt az almérnökinek – részletezte Szabó Ödön.
A képviselő másik meglátása: a román államnak komolyan kellene vennie, hogy a kötelező oktatást minden diáknak el kellene végeznie, és ehhez esélyt kell adni mindannyiuknak, azoknak is, akik saját döntésük alapján kimaradnak. Azokat be kellene vonzani a rendszerbe, mert tapasztalat szerint a nyolcadikot végzettek 10–15 százaléka lemorzsolódik, nem tanul tovább. (Az oktatási törvény szerint a kötelező oktatás ott ér véget, ahol egy adott ciklus véget ér, és azt a diák befejezi, szakdiplomával vagy anélkül.)
El kell fogadni a változásokat, ezekhez kell igazítani az oktatást, különösen a szakoktatást, és minden lehetőséget megragadni, hogy a jól bevált példákat alkalmazzák ott, ahol és ahogyan lehet – röviden ez fogalmazható meg a szakoktatás jövőjét firtató beszélgetés zárszavaként.
