A Zsolnay Porcelánmanufaktúra termékeiből nyílt izgalmas, érdekes, elbűvölő kiállítás a sepsiszentgyörgyi képtárban a Pécs 2010. Európa Kulturális Fővárosa bemutatása rendezvénysorozat nyitányaként.
Döbbenten hallgattuk a megnyitón, hogy Magyarország határain kívül ez az első kiállítás a Zsolnay-termékekből, innen megy majd Bukarestbe a tárlat gazdag, változatos anyaga, és onnan Európa nagyvárosaiba. Hogy Pécsen rendben mennek-e a dolgok, elkészülnek-e a tervezett épületek, kérdéses. Nyilván, az agilis Toller László polgármester tragikus autóbalesete, majd az őt a polgármesteri székben követő Tasnádi Péter hirtelen halála sem tett jót az ügynek, s a zavar és a bizonytalanság sem, amit mi sem bizonyít jobban, mint ama sajnálatos tény, hogy a felkészülést irányító, a munkálatokért és programokért felelős csoport immár a hetedik (?) menedzsert fogyasztja… De ebbe most mélyebben ne menjünk bele, annál is inkább ne, mert abban, hogy ez a gyönyörű város egyáltalán Európa kulturális fővárosa lehetett, műemlék épületei és a pezsgő kulturális élet mellett nagy — ha nem éppen döntő — szerepe van a Zsolnay porcelángyár hírének-nevének, világszerte keresett termékeinek!
Az első teremben egy pannón olvasható a Zsolnay gyár rövid története. Nem tanulságok nélkül való olvasmány, igazi magyar sikertörténet árnyakkal és fényekkel, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Számunkra most az a lényeges mindebből, hogy mi történik ma, amikor a Zsolnay manufaktúra ismét a csúcson van, s hogy miért, azt a kiállított edénykollekciók, dísztárgyak és a Zoób Kati divattervező által tervezett és egyre keresettebb ékszerek meggyőzően bizonyítják. És azt is, hogy a Zsolnay nem véletlenül márkanév a szakmában, immár több mint másfél évszázada. S hogy miért lehetett az, rendkívül meggyőzően fejtegette Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki az edények, dísztárgyak és ékszerek mellett megnyitójában a Zsolnay gyár szerteágazó és gazdag építészeti kapcsolataira is kitért. S itt érdemes két adalékra felfigyelni. A Lyka Károly által ,,ezermesternek" nevezett Zsolnay Vilmos, a gyár ,,lelke" 1890-ben jelentkezett a piacon a pirogránit épületdíszítő kerámiával, mely a kor minden jelentősebb magyar középületén látható. Zsolnay sokat dolgozott együtt a magyar szecesszió nagy építészeivel, például Lechner Ödönnel is. Wartha Vincével közös kísérletei során állította elő az 1900-as párizsi világkiállításon nagy feltűnést és sikert aratott fémes fényű, színjátszó eozinmázat, amely aztán a szecessziós edények és dísztárgyak egyik legfontosabb díszítőelemévé vált, összetéveszthetetlenné téve a gyár termékeit, amelyek a legjobb hagyományokat folytatva — és ezt a tárlat is ,,fényesen" bizonyítja — nem véletlenül keresettek ma is a nagyvilágban.
