Lírai témakezelésével belső térben komponál; eleinte kimért, feszes, majd fokozatosan könnyed stílusával magához vonz, és részesévé tesz tájképeivel a tájjelleg üzenete elfogadásának egészen az azonosulás érzetéig.
,,Egy embert nem taníthatsz meg semmire, csupán segíthetsz neki, hogy maga fedezze fel a dolgokat" — vélekedik Galilei. Ez minden műkedvelőre érvényes, de különösen a többedszer nyilvánosság elé bátorkodó Para Mária kovásznai amatőr festőre, aki abban lesz hiteles, hogy a természet dolgait (rerum naturam) képein át közli, akárcsak önmagát. Azért ahol az akarat lendülete, a fantázia élénksége, az érzelmek intenzitása és a békességnek személyes, közösségi és kozmikus aspektusa sugárzik, ott helye van a galilei-i segítségnek.
Ismertetői feladathoz tartozik az olyan jellemző vonás felmutatása, amelynek alapján valami felismerhető, jelesen a művész a táj és ember formanyelvének oly elemét szólítja meg, amely önbizalmat kölcsönöz, improvizálásra indít. Legfeltűnőbb ismertetőjele a csodálatos egyszerűségben jut kifejezésre, amely az odafigyelés dacára sem fordít figyelmet a szükségtelen részletekre. Lelkivilágot gazdagított, szülőföld iránti vonzalmat erősített számos látogatóban.
