Elvitathatatlan hagyományai vannak Sepsiszentgyörgyön a tornasportnak. Köszönhető ez egy sor nagyszerű testnevelő tanárnak, mint Petrás György, Benedek Károly, Fekete Gábor, Csíki Sándor, Kovács Rozália, Demeter Miklós, Kölcze Gáspár... hogy csak néhány nevet említsek (természetesen, sokkal hosszabb a névsor), akik megalapozták a sportág alapjait, melyen aztán tovább vitték, viszik a képzeletbeli stafétát Bende József, Dobolyi Gyula — a két volt országos bajnok — és Botos Líviusz jelenlegi testnevelők, tornaedzők, na és természetesen, nem hagyhatom feledésbe veszni a nyugdíjba vonult Oláh János áldásos munkáját, a sportág újra fellendítésében szerzett érdemeit — gondolok itt egy sor nemzetközi verseny szervezésére, a férfiválogatott sorozatos edzőtáborainak ihletésére, zökkenőmentes lebonyolítására.
Olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmek sora ,,kovácsolódott" itt, a sepsiszentgyörgyi edzőtáborokban. Az már csak hab a tortán, hogy háromszéki születésű az egy olimpián négy aranyérmet szerzett tornászlányok egyike, név szerint Szabó Kati (a másik három tornászlány: Larissza Latinyina, Keleti Ágnes, Vera Caslavská), akinek világra szóló sikerei (még két világ- és nyolc Európa-bajnoki aranyérem) bizonyítják, hogy a női torna számára is születnek Háromszéken tehetségek. Talán érdemes lett volna a női tornára is figyelmet szentelni. Na de ez más tészta. Most inkább nézzük a Sepsiszentgyörgyi Sportiskola mindennapjait, gondjait, terveit.
A három tanár: Botos Líviusz, Bende József, Dobolyi Gyula
A Mikes Kelemen Főgimnázium tornacsarnokába vagy műhelyébe, ha így jobb, érkezésemkor Dobolyi Gyula dolgozott a hét végi általános iskolások megyei bajnokságára készülő gyerekek egy csoportjával. Aztán érkeztek a ,,nagyok", Vlej Zsomborék és tanáruk, Bende József. Amíg a fiúk átöltöztek s melegítettek, a két testnevelő kérésemre a tornasport keresztmetszetéről, fokozatairól tartott eligazítást. Egészen pontosan arról, hogy ma a tornászok minősítése a IV. kategóriával s ennek két fokozatával (1-es és 2-es) kezdődik, aztán következik sorban a III. kategória (3-as fokozat), a II. kategória (4-es fokozat) és az I. kategória (5-ös fokozat és 6-os fokozat, mely tulajdonképpen az ifjúsági mesterfok). Azt is megtudtam, hogy a tornagyakorlatok hét elemet tartalmazhatnak a nehézségi fokozatok szerint. A bíráskodásba már nem merülök bele — pedig erről is tájékoztattak részletesen —, hagyom majd a soron következő nagy verseny előzetesére, hogy akkor frissiben elevenítsük fel a szurkolók emlékezetét, ismereteit. Így aztán másra tereltem a beszélgetést.
— Hány katedrával működik a torna? — kérdeztem.
— Hárommal — mondták. — Bende Józsefnek van egy minőségi csoportja hét tornásszal — Csiszár Alpár (I. kategóriás, 5-ös fokozat), Vlej Zsombor Barna (I/5), Alexandru Iordache (I/5), Király Álmos (III.), Zoltáni Gyula (III.), Szász István Róbert (III.), Kovács Keresztes Szilárd (III.) — és egy kezdő tizennégy gyerekkel, Dobolyi Gyulának van egy haladó csoportja hét tornásszal — a II. kategóriás Barabás Csaba és hét IV. kategóriás 1-es és 2-es fokozattal rendelkező: Filip Tóth Zsombor, Incze Botond, Pakucs Tamás, Molnár Egon, Király Norbert, Kakas Szilárd, Bitai Ábel — és egy tizenkét tagú kezdő csoport, valamennyien 1-es fokozatúak, Botos Líviusznak van egy nyolctagú haladó csoportja — Damian Róbert, Szabó Lóránt, Blága Botond, Oláh Artúr... — és egy nagyon népes óvodásgárdája.
— Heti hány órát töltötök a tornacsarnokban?
— A minőségi csoporttal például heti húsz órát is... Egyébként a katedra évi kötelező óraszáma: 2024, de felmegy 2640 fölé.
— Ahogy elnézem ennek a nem nagy, nem magas teremnek a felszereltségét, nem kerülhetem el a kérdést: vajon hogy tudtok eligazodni a szerek rengetegében? Mert itt aztán van minden.
— Megszoktuk már ezt a ,,rengeteget". Az utóbbi időben a Benedek Károly Sportegyesület kezdte el az új szerek beszerzését pályázati úton, s így az Apáczai Alapítványtól kaptuk ezt a FIG-kategóriás kápás lovat, talajszőnyeget, a nehéz szerek mozgatására szükséges szállítóeszközöket. S ha már a jótevőinket említettem, hadd tegyem melléjük a megyei tanfelügyelőséget is, hiszen az utóbbi két évben jelentős pénzösszeggel támogatott, s így tudtunk venni nyújtót, korlátot, talajfogó szőnyeget, lengő padlót, hozzá szőnyeget, hat erőgépet, kézi és tárcsasúlyzókat, más segédeszközöket. Valamennyi FIG-kategóriás. 2009-re már leadtuk a megrendelést (kérték) egy gyűrűre és a lólengéshez szükséges segédeszközökre. Ha minden igaz, a német Bäfer cég fogja szállítani, hála egykori gerelydobónknak, ifj. Czikó Árpádnak.
— Túl a szereken, segédeszközökön, látni itt, a ,,műhelyben" más segédeszközt is...
— Igen, kaptunk a Benedek Károly Sportegyesülettől DVD-lejátszót, van számítógépünk — benne a tornaszakosztály adatbankja —, filmező- és digitális fényképezőgépünk, lejátszónk.
— Akkor nincsenek gondjaitok?
— Ezt azért nem mondanók. Kicsi a terem, és alacsony, ezért nem tudjuk megoldani az ugrás gyakorlásához szükséges feltételek biztosítását, ezért nincs ugróasztalunk, a terem alacsony volta miatt gondunk van a nyújtóval, nem tudjuk gyakorolni a kiugrást, a gyűrűt pedig nem tudjuk rendesen kifeszíteni, s ez bizony gond a magasabb kategóriás tornászok számára. Aztán hiányzik, és nagyon, a szivacsgödör, mely a lólengést leszámítva minden szernél fontos. Ezért van az, hogy nem tudunk pályázni az egyéni összetett érmeire, pedig lólengésben, korláton, gyűrűn rendszerint ott vagyunk a dobogón, nemegyszer annak tetején, de ha nem tudunk minden szeren egyformán edzeni...
— A versenyen nem kérdik, hogy otthon milyen feltételek mellett dolgoztok, csak azt kérik, hogy ugorjatok...
— Ezért aztán minden nagy verseny előtt egy héttel olyan helyre megyünk edzőtáborba, ahol normális feltételek mellett lehet ugrani...
— De nem csak a verseny előtt vonultok edzőtáborba...
— Természetesen, máskor is. A kisebbek például most voltak Besztercén edzőtáborban, melynek végén versenyen is a szerek közé léptek, nagyszerű szerepléssel zártak (lásd a Háromszék pénteki számát).
— Ha már a verseny került szóba, milyen versenyeket kínál 2009?
— Tizenkét nagy versenyünk lesz — van benne országos bajnokság, kvalifikációs verseny, nemzetközi viadal Magyarországon, több kupavetélkedő itthon, az országban. Nem panaszkodhatunk.
— Az első országos bajnokság?
— Április közepén Buzăuban a sportiskolák országos egyéni és csapatbajnoksága.
— Az idei cél?
— A IV. kategóriásoktól érmet várunk a csapatban (jó tudni, hogy két csapattal indulunk), a többi kategóriákban — hadd ne soroljak neveket — is szeretnénk érmekkel és dobogóközeli eredményekkel bizonyítani, hogy jó úton halad tornasportunk. Ha így jobban hangzik, akkor hadd mondjam így: szeretnők túlszárnyalni tavalyi eredményünket.
Vlej Zsombor
— Ami azt jelenti, hogy...
— A négy arany- (mind a négy Vlej Zsombor Barna nevéhez fűződik), egy ezüst- (Csiszér Alpár), négy bronzérem (Barabás Csaba, Vlej Zsombor Barna, Alexandru Iordache és a IV. kategóriás csapat), két negyedik, három ötödik és három hatodik helyezést.
— Sok sikert hozzá!
Nem vitás, szükség van egy megfelelő méretű teremre. A korábbi polgármester, Albert Álmos maga is tornász volt, de hiába, elfelejtette, honnan emelkedett a város első embere székébe, nemhogy a tizenvalamennyi év alatt termet építtetett volna, még egy tornaszerrel sem ,,kedveskedett". A szükség kezelése tehát az új polgármesterre vár. Hinni merjük, körültekintőbb lesz, mint előde, s jobban szívén viseli sportéletünk gondjait, bajait, s azokat orvosolja is.
Úgy legyen.
