Igaz, igen-igen csekélyke, alig tízezer fős e növekedés – a hivatal számításai szerint 2023 végén 19 064 409 fő volt az ország lakossága –, ráadásul azt is jól tudjuk, a romániai statisztikák legtöbb esetben torzítanak, a kivándoroltak számát például erősen alábecsülik, így az ország hivatalos lakosságszáma jóval – akár milliókkal is – magasabb, mint a valóban itt élőké, a pénteken közölt adat ennek ellenére figyelemre méltó. Ha ugyanis az abszolút számokkal szemben vannak is jogos fenntartásaink, a trendet azért csak megragadja a hivatalos statisztika – nincs abban semmi logika, hogy idén és tavaly „nagyobbat” zsonglőrködjenek a számokkal, mint a korábbi években. Ha pedig ez így van, akkor valamiféle fordulat mégiscsak felsejlik az eddig jobbára kivándorlóországnak minősülő Romániában.

Az adatokat elemezve a hivatal rámutat: a népességnövekedés a pozitív migrációs mérlegnek köszönhető, azaz 2023-ban – akárcsak 2022-ben – kevesebben vándoroltak ki, mint ahányan visszatértek, illetve letelepedtek az országban. Nem a természetes szaporulatban állt be tehát fordulat – a gyermekvállalási kedv továbbra is alacsony, miként nagyjából Európa egészében egyébként –, hanem a kivándorlás mérséklődött, illetve mérhető jelenséggé kezd válni a visszatelepedés, a külföldről való hazatérés. Persze, korai lenne még pezsgőt bontani, az adatokat jelentős mértékben befolyásolja a szomszédban dúló háború: 2024 januárjáig 148 409 ukrán állampolgár kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt Romániában, őket pedig egy uniós határozat alapján a bevándorlók közé kell számolni a statisztikában. A durván 150 ezer ukrán azonban még mindig csak fele a hazatérők, bevándorlók, vendégmunkások 300 ezret közelítő táborának. Ha feltételezzük, hogy az ország száz százalékban kihasználja a százezerben megszabott vendégmunkáskvótát – legtöbb ennyi Európai Unión kívülről érkező külföldi dolgozó kaphat munkavállalási engedélyt –, akkor durván mintegy ötvenezerre tehető a hivatalosan hazatelepedettek száma. Ami persze még mindig csak negyede a kivándorlók hivatalosan 208 ezresre becsült számának, de a hazatérés jelensége most már mégiscsak mérhető, és hatása megmutatkozik az ország népességi mutatóiban, hiszen a 820 ezres migrációs többlet ellensúlyozni tudta a negatív tartományban levő természetes szaporulatot.

A kissé talán száraz adatok egyébként mindennapi tapasztalatainkban is visszaköszönnek: a még mindig jelentős elvándorlás mellett szűkebb környezetünkben is találkozhatunk hazatérőkkel, e jelenség pedig felerősödött a koronavírus-világjárvány idején. Ugyanakkor egyre több Európai Unión kívüli vendégmunkással is találkozhatunk: jelenlétük útjavítások, építkezések esetében már Sepsiszentgyörgyön is kezd megszokottá válni.

És miközben a hazaköltözőkkel kezet rázunk, az ázsiai vendégmunkások látványához pedig hozzászokunk, talán jut arra időnk, hogy elkezdjünk leszámolni néhány olyan beidegződéssel, amely az elmúlt évtizedekben alakult ki bennünk: hogy semmire sem jó ez az ország, hogy el kell innen menni. És talán a címbeli kérdésre is választ kapunk, mert minden hibája és hiányossága ellenére lehet jó hely is Románia. Ha megtanulunk akként tekinteni rá, és ha észrevesszük és megbecsüljük benne mindazt, amit szülőföldünk, otthonunk, Erdély, Székelyföld nyújtani tud.

Fotó: Szekeres Attila