Ennek a viszonyulásnak ordító példái Marcel Ciolacu miniszterelnök adóamnesztiát, illetve -adókedvezményt hirdető bejelentései. Az előkészületben lévő amnesztia lényege dióhéjban, hogy eltörlik a büntetőkamatokat ama adófizető polgárok esetében, akik adósságot halmoztak fel az állammal szemben, ha november 25-éig kiegyenlítik a tartozásukat. A másik tervezett lépés, hogy kedvezményt biztosítanak a becsületes, tisztességes befizetőknek: azaz, akik naprakészen törlesztik az adójukat, három százalékos kedvezményben részesülnek a következő hónaptól.

Igazán derék dolog a kormány részéről, hogy gondol a becsületes adózókra, illetve az amnesztia felkínálása is megjárta az eszüket a büntetések halmozása helyett. Ugyanakkor igencsak naivnak kellene lennünk, hogy azt higgyük, említett két rendelkezés pusztán jóindulatból, kedvességből születik. Egyértelmű, hogy az államfő- és a parlamenti választásokra szánt mézesmadzagról van szó. Ne feledjük: a Szociáldemokrata Párt vezére, Marcel Ciolacu is versenybe száll a Cotroceni-palotabeli bársonyszékért, a parlamenti választásoknál pedig semmi sem jön jobban, mint néhány populista intézkedés. Amelyek egyébként pótcselekvésnek is tökéletesen alkalmasak, elvégre látszólag javíthatják a nem túl fényes adózási kedvet, a korrekt polgárok szemében pedig tetszetősek, és közben azt is melléjük lehet tűzni magyarázatként, hogy ez is egyike a szánalmas költségvetési helyzet javítását célzó lépéseknek.

Nem szükséges különösebb gazdasági szakértelem, hogy mindenki átlásson a szitán: az amnesztia hatásai nagyjából elhanyagolhatóak ahhoz a lyukhoz képest, amely az állami költségvetésben tátong. Jobb helyeken az ilyet parasztvakításnak szokás hívni. Nagyjából ugyanez érvényes annak kapcsán is, hogy az intézkedésnek érdemi hatása lehetne az adózási kedv növekedésére. Elég kicsi annak az esélye, hogy az eddig legendásan rossz befizetők hirtelen magukba szállnak, tömegesen lerohanják a közpénzügyi igazgatóságokat és törlesztik adósságukat. Persze, akadhatnak ilyenek, de nem valószínű, hogy nagy számban. Kérdéses továbbá az is, hogy a büntetőkamatok elengedésével az állam nem veszít-e többet a vámon, mint amit a réven nyerne.

Bárhonnan is néznénk, a fenti intézkedések legtöbb porhintésnek tekinthetőek, ráadásul ismét nevetségessé teszik az ország vezetését, amely úgy viselkedik, mint egy elszegényedett, de régi szokásaitól megválni képtelen úr. Nagyvonalúan osztogat, miközben ami lyukas, rongyos zsebeiben van, lassanként a napi betevőre is csak szűkösen elég.

Marcel Ciolacu kormányfő. Fotó: gov.ro