Miért éppen Gyergyóremete? Egyrészt, mert a fő szervező lokálpatrióta, másrészt, mert ott állt minden mozdítható eszköz rendelkezésére, ott vannak kapcsolatai, támogatói a tábor megszervezésében. Miért éppen ő? Mert ő egy olyan megszállott ember, akinek sorjáznak az ötletei, és meg is valósítja azokat. Ő vezeti az Erdélyi Történész Fórumot, ő az atyja a nagy sikernek örvendő csíkszépvízi Székely Határőr Emlékközpontnak.

A szervezésben lelkes szakmabeli társak is segítettek, kiemelendő Bárdi Nándor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa.

A táborok résztvevői magyar történészek, helytörténészek, régészek, művészettörténészek, levéltárosok, muzeológusok, történelemtanárok, egyetemi oktatók, doktoranduszok és még egyetemisták is. Idén nagyon sokan, hetvenhárman vettek részt a rendezvényen, természetesen főleg Erdélyből, de számos volt a magyarországi jelenlét, ketten pedig a Vajdaságból is érkeztek.

Az ötletgazda, fő szervező szerint, mivel nagyon szétaprózódott az erdélyi történésztársadalom, és nincs olyan intézmény, amely ezt a sokszínű társaságot összefogná, ezek a táborok jó alkalmakat teremtenek az együttműködésre. Céljuk, hogy a szakmabeliek megismerjék egymást és egymás munkásságát, kapcsolatokat teremtsenek annak érdekében, hogy akár Erdély vagy Székelyföld történetét illetően közös kutatási projektekben vegyenek részt. Sokan konzervatív tudományként tekintenek a történettudományokra, de a valóságban folyamatos fejlődés tapasztalható, sorozatosan új módszerek születnek meg, amelyeket be kell építeni a kutatásba. A táborok alkalmat nyújtanak az újdonságokba való bepillantásba is.

Tehát ilyenkor nemcsak ismerkedni lehet – ami nagyon fontos, hisz a szétszórtan működő egyének nem biztos, hogy hallanak egymásról, olvassák egymás munkáit, ismerik egymást –, itt kapcsolatok épülhetnek, előadásokat tartanak, kéziratvitákon bírálják egymás alkotásait, kerekasztal-beszélgetések zajlanak, új könyveket mutatnak be. A rendezvényeket történelmi korok és témák szerint csoportosították.

Idén a jelentkezők sokasága és az idő behatároltsága miatt több előadást nem fogadtak, mivel jócskán akadtak, akik vitára bocsátották kéziratukat, jelentkeztek kutatási beszámolóval vagy frissen megjelent könyvükkel, s egy épp védés előtt álló doktori disszertációt is ismertettek, bíráltak. Aki kézirat vagy megjelent mű nélkül, csupán előadással jelentkezett, nagyjából a felkért hozzászólók között kapott lehetőséget.

A témák többsége a 20. század történetével és az aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Aki részt vett a teljes programon, képet alkothatott az elmúlt évszázad székelyföldi vagy az erdélyi, tágabban Kárpát-medencei társadalom küzdelmeiről, fejlődéséről, az európai történelem színpadán betöltött szerepéről.

A táborban szép számban vettek részt háromszéki szakemberek. Boér Hunor könyvtáros (nem jutott el, ám elküldte dolgozatát), Kinda István néprajzkutató, Tóth-Bartos András történész, muzeológusok, Fehér János művészettörténész, Nagy Botond levéltáros. Jómagam egy panelbeszélgetés keretében Nagy Józseffel összesítettük az erdélyi címer- és zászlótudomány jelenlegi helyzetét.

Egyszóval, nagyon hasznos négy napot töltöttek a történészek Gyergyóremetén, új ismereteket szerezhettek, új kapcsolatokat építhettek, erősíthettek. Sajnos, csak érintőlegesen esett szó arról, hogy az új kutatási eredményeket hogyan lehetne emészthetően a nagyközönség számára is elérhetővé tenni.

A magunk részéről Történelmünk rovatunk által, valamint a Háromszék további Múltidéző oldalai – mint Emlékezet, História, Élő múlt, Életutak – igyekszünk érthetően tájékoztatni olvasóinkat helyi, székelyföldi, erdélyi és Kárpát-medencei történelmi tényekről.

Nagy József és Szekeres Attila István panelbeszélgetése. Fotó: Hegyi Géza