A jelek szerint minden egyes kép — tekintet nélkül alakjára, méretére vagy témájára — egyetlen megszakítatlan vonalból áll. Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibrit ábrázol, lejjebb, a kontinens felé látható egy kardszárnyú delfin, amely az egyetlen ábrázolt tengeri állat, a tőle az óceán felé eső részen pedig, a pánamerikai autópályával elválasztva, egy pók és egy majom. Az ábrákat valószínűleg a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. Az ábrákat egyesek az istenekhez szóló üzenetnek tartják, mások szerint az égitestek helymeghatározására szolgálhattak. Egy német kutató viszont legyalogolt imáknak véli — olvasható a New Scientist tudományos hírportálon.

Thomas Gorka, a Müncheni Egyetem kutatója kollégáival öt geoglifarendszert vizsgált Palpa városa mellett, különös figyelmet fordítva a nagy trapezoidalakzatra. A kutatók, akik mérőműszereikkel hatvanhektáros területet jártak be, a földi mágneses tér anomáliáit vizsgálták, amelyeket különböző mélységekben lévő különböző talajsűrűség váltott ki. ,,A trapezoidon belül más vonalakra is bukkantunk, amelyek nem láthatók a levegőből" — számolt be vizsgálatairól Thomas Gorka egy londoni régészeti geofizikai konferencián. Ismertetése szerint a ma látható geoglifák egy hosszú-hosszú építési folyamat legkésőbbi fázisában születtek. Az ábrarendszer e folyamat során állandóan változott: új rajzok születtek, másokat töröltek, de átalakult a használat során is. Némely vonal mentén erősebb földmágneses anomáliát mértek, mint a többi ábra esetében. Ebből Thomas Gorka kollégáival arra következtet, hogy az alattuk lévő talaj tömörebb. A tudósok meggyőződése szerint a talajt vallási rituálék közben taposták le, amikor az imádkozó emberek fel s alá gyalogoltak e vonalak mentén. ,,Ez a tevékenység szorosan összefügg kerámiaedényeknek a vonalak mentén történő elhelyezésével, amelyeket vélhetően áldozati ajándéknak szántak" — hangsúlyozta Thomas Gorka.