Késve és nehéz vajúdás árán született meg az Európai Unió következő „kormánya”, amelynek feladata ugyanaz lesz, mint eddig: elosztani a pénzeket és kidolgozni, elfogadtatni az új uniós jogszabályokat. Minden tagállam egy biztost delegálhatott a testületbe, ám majdani feladataikat az elnök jelölte ki, kényesen egyensúlyozva az államok jelentősége, a politikai pártcsaládok óhaja és a jelöltek nemi hovatartozása között. Hiába szerette volna Ursula von der Leyen, hogy ugyanannyi nő kapjon feladatot, mint férfi, ezt nem sikerült elérnie, így több női alelnökkel próbálja a szebbik nem felé billenteni a mérleg nyelvét. Mindezek azonban inkább számok, keveset árulnak el a lényegről.

Románia például gyorsan igazodott az elváráshoz: nőt küldött Brüsszelbe egy erős, gazdasági tárca elnyerésének reményében. Megkapta az oktatásért és a kultúráért, a minőségi munkahelyekért és a szociális jogokért felelős tisztséget, igaz, Roxana Mînzatu feladatait a jól csengő EB-alelnöki funkcióval is megszépítették. Marcel Ciolacu miniszterelnök diadalmasan jelentette be, hogy emberük rendelkezik majd az EU-s költségvetés egyötöde felett, arról csak politikai ellenfelei regéltek, hogy ez a „rendkívül fontos” tárca nem sok vizet zavar majd, hisz az alá tartozó területek többségének szabályozása nem uniós, hanem tagállami hatáskörbe esik, azaz nem Brüsszel szava a döntő. Csak fokozza a helyzet komikumát, hogy éppen Romániára bízták az uniós oktatás ügyét, arra az államra, amely minden felmérés, mutató szerint utolsó helyen kullog tanügyi megvalósításaiban. Azt ne is említsük, hogy a kinevezett biztosnak köze nincs a rábízott területekhez.

Amúgy sokat elárul a majdani (és eddigi) bizottságokról, hogy a szakértelem az utolsó szempont, ami számít egy-egy kinevezésnél. A Magyarországot képviselő Várhelyi Olivér eddig a szomszédságpolitikáért és az EU bővítéséért felelt, új feladata az egészségügy és az állatjólét lesz. Esetében minden bizonnyal az volt a legfontosabb szempont, hogy megtalálják a legjelentéktelenebb tárcát és így büntessék az „engedetlen” Orbán Viktort és Magyarországot.

Ám nemcsak ezekért tűnik fölöslegesen soknak a hűhó a szinte semmiért, az Európai Bizottságok eddigi tevékenysége sem nyújt okot bizakodásra. A szintén Ursula von der Leyen által vezetett jelenlegi testület nevéhez sok vitatható ötlet kapcsolódik, erőltetett, átgondolatlan zöldpolitikájukkal sikerült a tönk szélére sodorni az európai autógyártást, alaposan víz alá nyomniuk a mezőgazdaságot, és nem volt sokkal eredményesebb energiapolitikájuk sem. Rengeteg a pótcselekvés, most például ismét ádáz hadat üzentek a dohányosoknak, a szabad levegőn is megtiltanák a cigarettázást, de figyelemre sem méltatják a nemzeti kisebbségek ügyének rendezését célzó több mint egy-egy millió aláírást összesítő két polgári kezdeményezést.

Hatalomról, politikai játékokról, presztízsről és önös vagy nagyhatalmi érdekekről szólnak a brüsszeli harcok és nem rólunk, európai polgárokról. Pedig mi is és Európa is többet érdemelnénk.

Az új Európai Bizottság. Fotó: Facebook / European Commision