Doktor Bubó ,,bölénye" a Barna névre hallgatott születésétől fogva, és púpja ugyan nem volt, de volt helyette nagy, szőrös mellkasa, rövid, izmos végtagjai, széles homloka, apró szeme és bődületes hangja.

Már kiskorában kiderült, hogy nehéz a járása, és nehézkes az észjárása, amikor futtában feltörte a gyepet, s a labda helyett a kapufát fejelte meg. Ha valaki vette néha a fáradságot, és a szemébe nézett, kedves, esdeklő tekintetet látott, mely azt üzente: ,,Ne félj, nem bántalak!"

A gyerekek mégis elhúzódtak tőle, mert ha játék közben valakit véletlenül meglökött, vagy a lábára lépett, az nyüszített a fájdalomtól. A tanárok mindig őt szidták, ha valami baj volt, hiszen mindig ő volt a nagyobb, az erősebb. Tornaórán sem jeleskedett esetlen mozgása miatt, és egyetlen barátja egy kis termetű kutya volt — az is korcs —, akivel ő is gyengéd lehetett.

Felnőtt korára már tanyát vert lelkében a szomorúság, hogy ő nem kell senkinek, mindenki fél tőle, pedig piszoknagy szív és lélek bújt meg a mellkasában.

Doktor Bubóhoz is mérhetetlen egyedülléte és szomorúsága hajtotta. A terápia eredeti volt, mint mindig: a doktor benevezte páciensét a falunapok alkalmából megrendezett erősember-versenyre. Barna cipelte a követ, a rönköt, elhúzta a szekeret, és megnyerte a versenyt. Rögtön kapott egy állásajánlatot egy fakitermelő vállalatnál, de szó lehetett kotrógépkezelői állásról is, ha elvégzi a megfelelő tanfolyamot.

Lassan kezdett felderülni a lelke, csak még a párja hiányzott.

Dr. Bubó másik páciense Nyuszkó Muszkó, a szelíd és közkedvelt valamikori pomponlány még nem heverte ki a lelki törést, melyet Róka Rezső okozott neki. Nyuszkó Muszkó mindig szelíden megbújt a bokorban, amikor arra járt az az álnok, mígnem mézesmázos beszédével, csalfa tekintetével elcsavarta a fejét, majd szó nélkül lelépett.

Egyik kezelésen összetalálkozott Barnával, és megesett a nyúlszíve e szelíd behemóton. Azóta kölcsönösen óvják, szeretik, bátorítják egymást, és nagy-nagy tisztelői Doktor Bubónak.