Nem es jó, hát fáin! — amikor az elkészült rajzon magát megpillantotta. (1957)
Székely János
Egy nevet írok le: Plugor Sándor. Sárgában megoldott erdőrészlet képe merül fel előttem: sárgák a fatörzsek és az ágak, sárga a talaj és a talajra hullott lomb; sárga maga az égbolt is, amely megcsillan a pőre fák mögött. De micsoda változatosság és színesség húzódik meg ezekben a sárgákban! (1958)
Illyés Gyula
Az elragadtatás adja kezembe a tollat. Szemérmes vagyok, ha velem kapcsolatos alkotásról kell szólnom. De ezek az illusztrációk föloldanak. Egyszerre lelkiek és valóságosak; szépek és igazak. (1974)
Szőcs István
Hogyan is lehet ilyen vékony, ilyen kevés, ilyen alig hogy létező finom vonalakkal annyi keserves súlyt, annyi szögletes erőt, annyi vaskos valóságot kifejezni? (1975)
Sütő András
A te munkáid fölzaklató hangulatában emberi létünk nagy kérdéseinek titkán akad fönn az elme: élet, halál, küzdelem és múlhatatlan emberség a mulandóság fekete-fehér terein. (1978)
Farkas Árpád
Tusa, grafitja szinte csak simogatja, bűvölgeti a világot, míg legbizalmasabb és legsejtelmesebb kontúrjai felsejlenek; nem rögzít, az ő finom és határozott vonalai bármikor odébb lebbenhetnek, alakjainak gesztusai, arcvonásai elevenen élik létüket. (1985)
Gazda József
Egyik legtöbbször visszatérő témája: édesapja. Többször mesélte, milyen döbbenetes élmény volt számára, amikor egy ráncos arcú, öreg ember érkezett hozzájuk, s mondták, hogy az ő édesapja. A hadifogságból tért haza. Nagyon megszerette ezt az ,,idegent", aki mégis mindig talány maradt számára. Kutatta, fürkészte arcvonásait, lelkének rejtelmeit. Ő lett művészetének örök visszatérő témája, s általa lett Plugor az öregemberek rajzolója. (1985)
Banner Zoltán
Különös kényszerképzet, hogy egyik legepikusabb alkatú grafikusfestőnket örökké a vonalak és színek lírikusának kiáltották ki, s mert rajzaival valóban sűrűn társult versek tartalmához, hangulatához, akkor is a költőt hallották ki munkáiból, amikor régen drámában szólt hozzánk. (1987)