Hidvég Székföld régi történelmi települése, nevét már a 13. században írásos formában említik. A gróf Mikó és Nemes családok ősi fészke, az akkori pórnép pedig jobbágyságban élt. Utcasorai, házai jellegzetesen szász hatást mutatnak – nem véletlenül, hiszen a szászok lakta barcasági Szászföldtől (jelesül a szászok nagy központjától, Barcaföldvártól) csak az Olt választja el. Nevét az említett két nemes család tette ismertté, nem kevésbé a magyar szabadságharc történetéből ismert és nevezetes az 1848. november 30-i hidvégi csata. Az ütközetben a heves harc kimenetelét Gábor Áron két ágyújának eldördülése döntötte el, a Barcaföldvár felől támadó osztrákok nem tudták elképzelni ugyanis, hogy a székelyeknek honnan van ágyújuk?! Ekkor foglalták el a háromszékiek Földvárt. A csata emlékére a hidvégi református templom előterébe faragott kopját állíttatott az egyház és a faluközösség, néhai Sala Miklós Attila, a település egykori helybeli faragómesterének munkáját. Kisgyerek koromban édesapám és édesanyám sokszor beszélt Hidvégről. Ha rákérdeztem, hogy hol van az a falu, azt felelték, hogy hagyd, majd ha nagyobb leszel megérted! Egyszer aztán árkosi lakásunkban édesapám mesélni kezdett: „Tudod, Béni nagyapád az árkosi Szentkereszti bárónak volt az asztalinasa, s amikor nagy asztalt terítettek a hidvégi Nemes gróféknál, nagyapádnak és nagyanyádnak is menni kellett, s én ott születtem meg. Bábaasszony ott is volt”. Édesapámat tehát Hidvégen írták be a matrikolába, s akkor értettem meg, hogy miért kellett olyan sokszor Hidvégre kerékpároznia.

Alexandru Cucu polgármester

A Hidvégi dombon álló református templom tornyából jó kilátás kínálkozik a Barcaságra. Írják román nyelven a Barcaság történetében, hogy a tájnév magyar eredetű, a barca régi magyar halász szerszám volt. Az 1841-ben épült templom hagymasisakos barokk harangtornyából messzire ellátni a Barca síkja fölött. A 13. században említett Hidvég középkori régi temploma a maihoz nagyon közel állt. A gótikus templomot előbb földingás, utóbb tűzvész pusztította, és a 17. században újra kellett építeni. Megmaradt 1674-ből való, kőből faragott, díszes, reneszánsz szószéke. Rajta az egyház patrónusainak, gróf Nemes Jánosnak és Pápai Annának domborműves családi címerei láthatóak. Ugyancsak a régi templomból maradhatott meg a nyugati kapu kőkerete. A 16. századinak tartott faragvány félköríves és reneszánsz rozettával díszített. A templomot övező régi temetőben áll Hidvég jeles református papjának, Nagy Sándornak (1824–1900), 1848–49-béli honvéd tüzér főhadnagynak a síremléke, aki szerzője és szerkesztője volt a Háromszék honvédelmi harcza 1848–49 című könyvnek. Ebben a temetőben áll még a gróf Mikó család romos kriptája is. A templom előtt kapott helyet az a faragott emlékkopja, melyet a Szatmár megyei Börvely lakossága állíttatott 1997-ben azoknak a börvelyieknek az emlékére, akik a szomszédos Barcaföldvár hírhedt haláltáborában vesztek oda. A börvelyi kopja emlékeztet arra is, hogy a mindenkori hidvégi lelkész szolgált be és szolgál be jelenleg is Földvárra, s a fogolytábor halottait is hidvégi lelkész kísérte utolsó útjukra. Ungvári Barna András akkori hidvégi református lelkipásztor kezdeményezésére, nem kis erőfeszítés és harc révén emlékművet állítottak a fogolytábor magyar áldozatainak földvári tömegsírjára (2001). A református egyházközség korszerű közösségi házának egyik helyiségében emlékszobát rendeztek be a foglyok és túlélők emléktárgyaiból, munkáiból, fényképekből és leveleikből.

Bernád István református főgondnok

A közösségi tevékenységről Bernád István főgondnoktól érdeklődtünk, aki 46 éve presbiter és 31 éve végzi a gondnoki teendőket, tennivalókat, besegít a gyülekezeti kirándulások szervezésébe.

– A gyülekezeti házban zajlanak a fontos rendezvények, ott fogadjuk vendégeinket, meglátogattuk a fogarasi református templomot, eljutottunk a gógánváraljai gyülekezetbe, vendégként láttuk a keresztvári dalos csoportot és lelkészüket. A kántori lakás, most gyülekezeti ház renoválási költségei a csupán 300 lelkes hidvégi református gyülekezet önerejéből és cég­adományokból álltak össze – tájékoztatott Kristály László Zsolt, a helyi egyházközség parókus lelkipásztora.

A 70 lelkes helybeli római katolikus filia a gróf Nemes családnak a település északkeleti szélén álló neogótikus temetőkápolnáját használja templom gyanánt – tudtuk meg a brassói Csibi József beszolgáló plébános-esperestől, aki havi két alkalommal misézik a szépen felújított műemlék épületben.

A gróf Mikó család legrégibb udvarházát, az ún. Bagolyvárat elbontották.

A műemlék Nemes-kápolna

Udvarán azonban egy későbbi, dupla tetős 19. századi kúriájuk még áll. A gróf Nemes család 18–19. századi kastélya is áll a helybeli öregotthon kertjében. Barokk kaputornyát lebontották, a kastélyt övező egykori arborétumból már csupán néhány fa él. Műemlék a falu görögkeleti temploma is (épült 1854-ben). Urunk színeváltozására szentelték fel. Harangtornyában egy 1816-ban készült, cirill betűs, műkincs értékű harang szól.

Hidvég jeles szülötte volt a politikus, diplomata és emlékiratíró Mikó Ferenc (1585–1636), a politikus és naplóíró Hidvégi Nemes János (1630 k.–1688) és gróf Mikó Miklós (1743–1790) jogász, az erdélyi reformmozgalom egyik jeles képviselője. Kiemelkedő személyként tartja számon a román egyház Nicolae Bogdan (1867–1952) tanárt, Miron Creţu (1887–1960) orvost és Vicenţiu Rauca-Răuceanu (1888–1954) jogászt, aki Háromszék vármegye interbellumbeli kormánybiztosa volt. Akárcsak a székföldi magyarság által is lakott Erősdön és Árapatakon, 2014 óta Hidvégen is év végi hagyományos székföldi magyar napokat szervez Kovászna Megye Tanácsa. Az emlékezetes hidvégi Olt-hídon át (melynek történelmi jelentőségű hídfőjére semmi nem hívja fel az áthaladók figyelmét), átjuthatunk a szomszédos Barcaföldvárra, melynek vasútállomása van az egykori Magyar Keleti Vasúton és központján halad át az E 60-as, Brassó és Bukarest felé tartó nemzetközi út.

Görögkeleti templom (Hidvég)

A hídfő és Barcaföldvár főhajtásra kötelez

1848. november 30-án, az első hidvégi csata után a háromszéki haderő elfoglalta Földvárt, majd december 7. és december 19. között folyamatosan megszállás alatt tartotta, de azután kénytelen volt visszavonulni Gedeon tábornok zászlóalja elől. Nem lenne késő egy emlékjelet állítani itt... Orbán Balázs a hidvégi csatára gondolva azt írta: „nem szabad közönyös szívvel átmasírozni ott, ahol vér folyt, a székelyek felejthetetlen győzelme zajlott”. A korabeli sajtó adatai szerint a szabadságharcban három hidvégi negyvennyolcas is odaveszett, név szerint Bernád Kriska György, Demeter János és Gál Lajos.

De más korok sokkal sötétebb emlékeit is őrzi itt a táj, Földvár keleti bejárata előtt ugyanis 1942-ben internálótábort állítottak föl. 1944-ig szovjet hadifoglyokat őriztek itt, 1944 szeptembere és 1945 júliusa között azonban itt működött a korszak egyik leghírhedtebb internálótábora, amelybe főleg az észak-erdélyi román megszállás rövid időszaka alatt a csendőrség által begyűjtött magyarokat, szatmári svábokat és német hadifoglyokat zártak. A tábornak a korabeli sajtó szerint hatezer foglya volt, az egykori dokumentumok alapján csak az egyik táborból mintegy négyszáz áldozat teteme került a tömegsírba. A rossz körülmények közepette kirobbant tífuszjárványban 150–200-an hunytak el, Nicolae Spiroiu tábornok, volt honvédelmi miniszter 1993-as közlése szerint 298 legyengült fogoly. Az utolsó fogvatartottat csak 1945 októberében engedték haza. A témakör legjobb ismerője Benkő Levente történész, aki könyvet írt a tábor életéről de ő szolgáltatott anyagot a hidvégi bemutató kiállítás dokumentumaihoz is. Van méltó emlékhely jelenleg a sokat emlegetett Barcaföldváron, a második világégés utáni hírhedt fogolytábor színhelyén, melynek története szorosan összekötődik Hidvég történetével. Barcaföldvár református vallású magyar lakói ugyanis, mintegy félszáznyian, a hidvégi kálvinista egyházközség leányegyházközségeként a mindenkori hidvégi református lelkipásztorhoz tartoztak. Ungvári Barna András lelkész már 1998-ban felvállalta a fogolytábor emlékének ügyét, s bár a földvári polgármester ledöntette a tömegsír sziklaoszlopát, a tiszteletesnek a bukaresti orosz nagykövetségen tett látogatása 2001-ben sikerrel járt. Végre eljött az idő, hogy egyáltalán beszélni lehessen a tragédiáról, s mert az egykori haláltábor foglyai között korabeli szovjet-orosz katonák is elhunytak, csillagos szovjet emlékmű került a tömegsírra, ami végleg megtörte a régi hallgatási kényszert. Azóta lelkészek és emlékezni óhajtó rokonok gyűlnek össze rendszeresen – minden év november 4-én – a tömegsírnál, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait.

Idős korúak otthona

Nyáraspatak – ősállatok, szénbánya és Nicolae Iorga

A Hidvéghez tartozó, zömében román faluban hamarabb szétnézhettem, mint a családi legendáriumból ismert Hidvégen, néhai Kovács Sándor szentgyörgyi biológus-muzeológus tanár úrral látogattunk ide, amikor jött a hír, hogy a helyi kvarc­homokfejtőből az erőgépek csak úgy dobják ki a hatalmas ősállatok, orrszarvúk, őselefántok csontmaradványait. Nos, jócskán került onnan maradvány a szentgyörgyi múzeumba, amely egy szászveresmarti tanító által összegyűjtött leleteket is megvásárolta. Azóta sok víz lefolyt az Olton, beszüntette tevékenységét a homokbánya, hoznak ha kell kvarchomokot külföldről a brassói öntödékbe, s a nyáraspataki gyermekek azóta is játszadoznak az időközönként felbukkanó csontdarabokkal. Így került a megyeszékhelyre alighanem az egész Kárpát-könyök vidékének egyik leggazdagabb ősgerinces gyűjteménye.

A Falupatak felső folyásán szénsavas ásványvízforrás jön a felszínre. Vizét a két világháború közötti időszakban Ţăranca néven palackozták, de erről ugyancsak megfeledkeztek a helybeliek. Ottjártunkkor egy kilencvenéves embert kérdeztünk meg: a forrás megvan – mondta – de a fehérnépre mi már nem emlékszünk! De emlékezett a régi nyáraspataki szénbányára. Az altalaj lignittelepét mélyműveléssel fejtették itt az első világháború után. A falu felső felében áll a helyi görögkeleti templom, 1930–1931-ben építette Pap Dezső sepsiszentgyörgyi cementgyáros vállalkozó. Védőszentjei Mihály és Gábor arkangyalok. Falfestményeit Csíki János készítette 1938-ban, hogy őreá még ki emlékezik, azt meg se mertük kérdezni. Egyik harangja 1804-ből, a másik 1869-ből való. A falu régi temploma, ahonnan a harangok is származnak, a temetőben volt, 1954-ben bontották le. Azt, hogy 1936-ban a falut meglátogatta a neves román történész, Nicolae Iorga (1871–1940), szintén elfelejtette az utókor. Hogy miért, azt viszont mi is szeretnénk tudni. A Nyáras-patak völgyében fekvő, román ajkúak lakta településen sok minden megváltozott. Jót jelentett az itt lakónak, ha a barcaföldvári vasútállomásról bejuthatott fizetett munkahelyre a Cenk alatti város, Brassó valamelyik üzemébe. Mutatós házsorok fogadnak, ahol adnak a kényelemre, aszfaltos úton jutunk fel a falu felső végéig, onnan jelzett ösvényen fel a Baróti-hegység legmagasabb pontjára, a szépséges Havad-tetőre (1019 m), ami a környék legmagasabb kilátóhelye. Vezetékes ivóvizet vezetett be a hidvégi önkormányzat, épül az infrastruktúra, itt lakik a hidvégi alpolgármester, Aiteanu Virgil.

Roma-telep (Hidvég)

Hidvégen, Nyárasban

ma már hiába keressük az élők sorában azokat az idős férfiembereket, beszédes idősb asszonyokat, akik kevésbé ismert eseményekről, emlékekről meséltek a lepergett 34 esztendő alatt megírt riportjainkban. Mint fehér holló, olyan ritka, hogy valahol rábukkanjunk egy-egy téesz avagy kollektív gazdaság történetére, annak révén a nem is olyan régi múlt részrehajlás nélkül megírt históriájára, habár itt is, akár Gidófalván vagy Gelencén (s megannyi más falvainkban), ez az átalakulás bizony emberáldozatokat követelt, vér is folyt, s nem akármikor akad olyan rátermett és bátorsággal rendelkező tollforgató, aki külön kötetben megírná ezeket a nagyon fontos és emlékezetünkben már-már elfeledett történeteket. Az eljövendő emberöltők fognak majd köszönetet mondani Benkő Levente történésznek, hogy megírta a Barfcaföldvári haláltábor történetét.

Időközben minden utunk alkalmával bekopogtatunk a hidvégi időskorúak otthonába, amely Kovászna Megye Tanácsa szociális gondozási és gyermekjogvédelmi igazgatóságának alárendeltjeként működik. Több alkalommal előfordult, hogy lelkileg lehangoló eseményre készültem, ám épp az ellenkezőjével szembesültem. Nincs ott nyomasztó légkör: a száztíz lelket befogadni képes otthont felújították, látogatásunk idején kereken száz lakója volt. Már ismerősként és mosolyogva fogadott Orbán Jolánka, éppen ebédre készültek sepsiszentgyörgyi szobatársnőjével. Lányával élt Magyarországon, emlékeztetett, nem a legjobb hangulatban. Férjhez ment, de még tovább romlott a hangulat. Szolnokra költözött, de hazavágyott, itt találta meg a teljes biztonságot, közösséget: „ilyen dolgom soha nem volt – mondta – mindent készen kapok, orvos ügyel egészségemre, csíksomlyói vagyok, ide meg mindig jön Brassóból a plébános úr!” A szentgyörgyi asszony visszafogottabb volt, Sára néven mutatkozott be: „csend és nyugalom van – mondta, unokáim mindig meglátogatnak...” Elmondták, hogy az otthon lakóit vallásos csoportok, lelkészek, éneklő iskolás gyerekek keresik fel.

Nyáraspatak temploma

– Hozzám mostanában magyar riporterként csak Ön kopogtat be – ekként fogadott egy utam alkalmával Alexandru Cucu, Hidvég több mandátum után ismét sikerrel újrázó polgármestere. Fél évszázada ismerjük egymást, az egyik legsikeresebb  elöljáró a régióban, aki lassan befejezi a település képét, kényelmét szolgáló fejlesztéseket, közműveket, aszfaltozást stb.

– Most köttetjük be a lakosság házaiba a Földvárról hozzánk átvezetett ivóvizet és csatornázást – mondta –, a romák lakta falurészen is el fog tűnni a sár, erre sikeres tervezetünk van, közösségi házat építettünk a mozgássérültek számára, korszerűsíteni fogjuk az iskolahálózat épületeit, a régieket elbontjuk, kész a községközpont ravatalozója is.