Történt, hogy amint hazaértem, egyszerre két cédula lógott ki a bejárati ajtó réséből. Lássuk, miről is van szó? A nagyobbik, A4-es méretű papíron arról értesítenek, hogy kicserélték a gázórámat. Értem én, hogy az óra az övék, azaz a gázműveké, de valahogy úgy tartanám becsületesnek az eljárást, ha előre jelezik a műveletet, s magam is látom, mennyit mutat a műszer, mielőtt eltüntetik.
A következő, nyugta méretű papiroson a másik nagy szolgáltató, a villanyművek üzent, az is kizárólag az állam hivatalos nyelvén. Ugyancsak mérőműszercsere ügyében járt arra a vállalat embere. Ugyebár, a villanyóra bent van a lakásban, azt nem lehet csak úgy kicserélni. Arról ,,értesít" a Dél-erdélyi Electrica Rt. sepsiszentgyörgyi fiókja, hogy: mivel nem találtak itthon, arra kérnek, öt munkanapon belül ütemeztessem be magam egy bizonyos telefonon 7 és 9 óra között, ellenkező esetben kénytelenek lesznek mindenféle előzetes felszólítás nélkül megszakítani az áramszolgáltatást. Hát ez már több a soknál! Legalább egy k-val. Ez már sokk! Miféle hangnemet enged meg magának ez a szolgáltató?! Mi az, hogy csak úgy parancsolgatnak, hogy öt napon belül jelentkezzem? Hátha elutazott a család hat napra vagy kissé több időre… Akkor mi történik? Kikapcsolják az áramot, járjak utána, amíg bekötik, s fizessek majd kikötési meg visszakapcsolási illetéket is? Volt már rá példa! S mi lesz, ha fél tízkor telefonálok? Nem veszik fel a kagylót, vagy nem jegyeznek elő? S mi ez a kényszer? Ha nem jelentkezem, mitől lesznek kénytelenek levágni a villanyomat!? Valaki ott áll tarkójukra szegezett lőfegyverrel? Illene már megtanulniuk ezeknek a monopolhelyzetben lévő szolgáltatóknak, hogy vegyék emberszámba a fogyasztót, s méltóztassanak illedelmesen viszonyulni hozzá, mert nem mi vagyunk érettük, hanem ők miértünk. De úgy tűnik, kies országunkban ezt fordítva gondolják.
