Békési levelekMég egy

2024. november 13., szerda, Jegyzet
Pálmai Tamás

Igen, még egy utolsó egészségügyi témájú írás következne, hiszen megígértem a folytatást. Ám egyben az utolsó is, hiszen nem igazán ez a célja ennek a rovatnak. Ugyanakkor mégis szólni kell az ilyen témákról is, hiszen zavaros jelenünknek épp a jövőnket lényegesen befolyásoló dolgairól van szó. Térjünk hát vissza a baktériumölő szerekhez, az antibiotikumokhoz. 

Amikor felfedezték azokat, pár egység penicillinnel életet lehetett menteni. Így maradt meg például apósom II. világháborús aknarobbantotta lába. Fiatal orvos koromban már sok millió egységet adtunk belőle egy gennyes mandulagyulladás kezelésére. Mára meg eltűnt ez az egyszerű és nagyszerű szer a patikákból. Helyette széles hatósugarú, sok-sok bacit feleslegesen elpusztító szereket adnak, sokszor bizony, ha kell, ha nem. Ami nagy baj, és amit csak tetőz az, hogy a betegek nem veszik be az egész adagot, hanem, ha jobban vannak, abbahagyják a szedését. A kórházakban – tisztelet a kivételeknek – a Semmelweis-elvek alkalmazása, szigorú betartása és betartatása helyett antibiotikumot adnak megelőzési célból, abban fürdetik a beültetendő protéziseket. Mindez vezetett el a mai állapotainkhoz, a baktériumok rezisztenciájához, a mindennek ellenálló szuperbaktériumokhoz, a rettegett „húsevőkhöz”. Most kétségbeesetten keresik ezek ellenszerét, próbálják kombinálni az ellenszereket.

Az ember iszonyú gőgjében, a természetet uralni vágyó gerjedelmében azt hitte, ő az Isten, ő a mindenek ura. Ám tévedett, ismét csak tévedett. A minden eladó, minden csak a pénz, csak a haszon nézet, az én legmagasabb polcra való helyezése, környezetünk kíméletlen és esztelen pusztítása, egymás tudatos és kegyetlen kiirtása, az önromboló életmód mellett ez a fenti példa is arra a rettenetes állapotra mutat rá, amelyben a szakadék felé száguldásban próbáljuk megelőzni a konkurenciát, azaz egymást, csak hogy elsők legyünk! De hol? A halálban? A mélyben?

Esztelen lett a világ, de főleg a trendeket diktáló vezetői, és undorító eszköz kezükben a megvásárolt média. Mely mára hatalomnak képzeli magát. Remény azonban mégis van. Most éppen az amerikai választások mutatták meg, hogy hiába sugallt szoros küzdelmet, kamatyolt a „harismadár”-sajtó, nagy bukta lett belőle. Mert az embereknek még nem ment el teljesen a maradék józan eszük. Hála Istennek.

Mint ahogy biztató az is, hogy Karikó Katalinék Szegeden kutatnak, és elérhetőnek látszik – az mRNS-technológia segítségével – többek között például szív-érrendszeri betegségek, az allergia, a daganatok gyógyítása is. Mi meg közben ne felejtsünk el olyan alapvető dolgokat, mint a kézmosás, a mosoly, a szeretet vagy még egy lélegzetvételnyi nyugalom, mielőtt valami visszafordíthatatlant tennénk.

 

Fotó: Pixabay.com

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1215
szavazógép
2024-11-13: Közélet - :

Ipszilonosok és a valóság (Kerekasztal-beszélgetés a Domokos Géza Egyesület szervezésében )

A nagyvárosi egyetemekre került fiatalok képe szülővárosuk erősségeiről és gyenge pontjairól, az önkéntesmozgalom, a közösségi összefogás, összetartozás megléte, igénye, működése, a fiatalok részvétele a lakhelyüket érintő döntéshozatalban, a külföldről való hazatérés motivációja – többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Domokos Géza Egyesület szervezte Ipszilonosok és a valóság – Gyorsuló nemzedékek a változó világnak című kerekasztal-beszélgetés Sepsiszentgyörgyön.
2024-11-13: Közélet - Mózes László:

Egy erdélyi olimpiai álomról (A Kaptár Dokumentumfilm-szemle margójára)

Miközben Sepsiszentgyörgy, pontosabban a Művész mozi a különleges, székelyföldi filmesek által készített produkciók, ritkán ízlelhető filmcsemegék otthona is – csupán az elmúlt időszakban több fesztiválon, rendezvényen vetítettek színvonalas rövid-, illetve dokumentumfilmeket! –, egy jóformán ismeretlen magyar sporttörténeti kuriózumról készített filmre mégis kevesen voltak kíváncsiak. Vélhetően azért, mert nem a legjobb időpontban vetítették, érdemes lenne tehát újra műsorra tűzni. És ami még ennél is fontosabb: érdemes lenne jobban bevinni a köztudatba a dokumentumfilmeket.