A csizmadiák privilégiumát 6132-es számmal 1808. augusztus 25-én hitelesítette a Nagyságos Erdélyi Fejedelemség. A szabóknak, tímároknak és csizmadiáknak nem volt tudomásuk arról, hogy a csizmadiák kérését teljesítette és törvényerejűvé tette az Erdélyi Fejedelemség, ezért fogalmazták meg kérésüket a következőképpen:
TEKINTETES NEMES MAGISTRATUS
Bizalmas jó uraink
Nyilván vagyon a Nemes Magistratus előtt, mely nagy kárt szenvedett eleitől fogva mint a Sepsi Szent Györgyi közösség mint a vidékbeli falvak, az mester embereknek, nem annyira felettébb szűk volta miatt, mint abban, hogy céhes hely nem lévén minden ország szerte keringő mester emberek ide telepedtek.
…Mi alább írt mester emberekül szándékoztunk egy csizmadia céhnek felállítására úgy, hogy abba más mester emberek is bele jöhessenek, és közösségesen legyünk a Nemes Magistratusnak fő vigyázása alatt.
…Meghatározva taxa fizetése mellett ezen fél állandó céhnek törvényes diploma adassék a Felséges Császári és Királyi Felségtől. Várván a Nemes Magistratus kegyes közbejárását, méltó tisztelettel maradunk a Nemes Magistratusnak. Vásárhelyi Péter, Gyárfás Ferentz, Nagy György, Nagy Elek, Szabó Dávid, Losontzi János, Imreh László, Málnási János.
A tímár mesteremberek és csizmadiák egyenlőképpen egyik a más költségeivel: Császár Sámuel, Szüts István, Nagy Imre, Ovári Ferentz, Salatia András, Szendrei Moses, Zajzon Josephus, Laskodi Josef, Kese Moses, Császár Károly.
Az erre érkezett válasz:
Sepsiszentgyörgy Nemes Magistratusa az írt mester embereknek. Nem mulasztja el ezen magistratus az instánsok kívánságát illő úton a Felséges Királyi Gubernium elébe terjeszteni, csak legyenek elegendő számmal, és valóságos hazafiak, mert országot keringők és parasztok oda be nem fognak. 1808. augusztus 16.
A levélből kitűnik, hogy a fent nevezett mesteremberek csizmadiacéh megalapítását kérik, s ezt azért hangsúlyozták, mert tudomásuk volt az 1803-ban írt kérelemről, és arra számítottak, hogy a szabókat és a tímárokat is belefoglalják a kiváltságlevélbe. A csizmadiáknak 1809-ben sikerült harminc mesterembert bevonniuk a céhbe, és így a jóváhagyott kiváltságlevelük birtokában külön céhet alakítottak. A tímárok 1829-ben kapnak kiváltságlevelet és tömörülnek céhbe. A szabóknak 1836-ig kellett várniuk, amikor 8274-es számmal az Erdélyi Fejedelemség számukra is privilégiumot ad. A céhbe harminchat szabómester tömörült.
A fenti levél a Sepsiszentgyörgyi Levéltárban a Szabók céhének 17-es leltári száma alatt szerepel.
