Január 6-án Jézus Krisztus megjelenésére emlékezik a katolikus egyház. A Magyar Kurír szerint „a 4. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton is. A keresztények 312–325 között kezdték ünnepelni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepét. A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.”

Az egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap. Így történt ez most is, Takó István plébános vizet szentelt, amelyet a jelenlévők elvihettek.

Lőfi Gellért karnagytól megtudtuk, hogy 17. alkalommal került sor a hagyományos vízkereszti koncertre. „Ezzel az ünneppel zárul a karácsonyi ünnepkör és egyben megnyitjuk a farsangi időszakot. Az idei évben a Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella gyermekkara, Szerenád kamarazenekara és a Krisztus Király-templom Laudate kamarakórusa meghívta egy közös zenei utazásra a nagyérdemű publikumot, hogy a zene, a gyermek és a felnőtt énekhang segítségével kövessük együtt a remény csillagát, legyünk útitársai a három királynak. A betlehemi csillag annak a reménynek a jele, hogy a béke elérhető. Az angyalok örömhíre meghívás és ma is hangzik: „Békesség a földön a jót akaró embereknek!” Igen: a jót akaró embereknek! Milyen jó lenne, ha mindenki megmozgatná akaratát a jó irányába, a békén, a szereteten, az egymásra való odafigyelésen munkálkodna ebben a szent évben, amelynek mottója A remény zarándokai.

Ebben az utazásban a kórusok, a zenekar és Szabó-Siklódi László Levente orgonista Mozart, John Leavit, Dan Forrest, Brita Falch Leutert, Bob Chilcott és Vivaldi dallamain keresztül kalauzolták a hallgatóságot, követvén a betlehemi csillagot. És az utazás alatt végig énekelve imádkoztak: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jó akaratú embereknek!” Mi bízunk abban, hogy ezek az angyali hangok igazán jó biztonsági övek voltak ebben a lélekemelő, reményt keltő és talán a beteljesedés útján elinduló folyamatban, és meghívtak, hogy az új esztendőben tényleg törekedjünk tenni a jót. És ez a jót tevés először „bennem” kezdődik el, és ezután tegyek jót embertársammal is! Utazzunk 2025-ben együtt! Jó útrakelést, áldott utat!”– biztatta a templomot megtöltő közönséget a zenetanár, a Laudate kamarakórus és a Campanella gyermekkar vezetője, a plébánia egyik kántora, aki a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen szerzett oklevelet.