Miért pont az ortopédia?

Marosvásárhelyen született és ott is nőtt fel, 34 éven keresztül a városban élt, az egyetemi tanulmányait, valamint később a szakosodást is szülővárosában végezte, mintegy másfél éve költözött családjával Sepsiszentgyörgyre. Az egyetemi évek alatt Magyarországon, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben is megfordult, ami komoly tapasztalat és élmény volt számára hiszen ekkor szerette meg igazán az ortopédiát. Az első három évben az volt az elképzelése, hogy távozik az országból, Salzburg volt a célpont, de időközben megismerkedett a feleségével, és végül itthon maradt. Az ortopédia felé az irányította, hogy mindenképp sebészeti szakágban szeretett volna dolgozni, hiszen az ortopédia egy része mondhatni barkácsolás, és ez kimondottan tetszett neki: fúrást, faragást, sokféle beavatkozást ölel fel ez a szakág. Az is fontos szempont volt, hogy ritkán veszítenek el beteget, még akkor is, ha a legtöbb esetben idős emberekkel van dolguk. Számára lelkileg hosszú távon nagyon megterhelő lett volna, ha olyan helyen dolgozik, ahol azzal kell szembesülni viszonylag gyakran, hogy nem tudják megmenteni a pácienseket. Egy további szempont volt, hogy a beavatkozásuk után látványos az eredmény, a gyógyulás; egy sikeres műtét után élmény látni, hogy milyen mértékben tudtak javítani az illető életminőségén. Sebesi Botond szerint mind a sikerarány, mind a sikerélmény jóval több az ortopédiában, mint más szakágakban, ahol esetleg csak stabilizálni lehet a páciens állapotát, de jobb eredményt nem nagyon lehet elérni a kór, a betegség jellegéből adódóan.
 

A hangulat és a körülmények vonzották Sepsiszentgyörgyre

Amikor lezárta ortopéd-orvosi szakosodását, nem volt lehetőség elhelyezkedni ezen a szakterületen Marosvásárhelyen, egyetemi vonalon lehetett volna bekerülni, de az számára nem bizonyult egy megfelelő pályának. Az ott eltöltött idő tapasztalatnak jó volt, később különböző magánintézményekben dolgozott, és közben a gyereksebészeti szakosodást is útjára indította, ám kiderült, ez a szakterület számára nem megfelelő, ezért inkább megszakította. Ekkor érkezett a felkérés a sepsiszentgyörgyi kórháztól, hogy lenne hely az itteni ortopédia osztályon, amit örömmel elfogadott, hiszen így kórházban dolgozhat, műthet, fejlődhet, egyszerűen csak azt csinálhatja amit igazán szeret. Négy éve már, hogy ügyeletezni járt Sepsiszentgyörgyre, tetszett a kórház, a mentalitás, családias légkör. Külön megfogta, hogy az osztályon a kollégákkal is csapatban dolgoznak, nem valakinek a betegéről van szó, hanem az osztály betegéről, mindenkit így kezelnek. Sajnos ennek ellenkezőjét is volt alkalma tapasztalni. Az osztály és a kórház mellett szól, hogy minden adott, amire szükségük lehet a munkájukhoz, azonban az egészségbiztosítótól érkező finanszírozás tekintetében lehetne több, hogy még jobban el tudják látni a pácienseket, főkép az artrózisos, azaz az ízületi kopásos eseteket. Elég jelentős része a pácienseknek ilyen problémával jelentkezik, ez is elsősorban az időseket érinti, ezért jó lenne előlépni ezen a téren is. Elindult egy folyamat, főképp a protézisek szintjén lenne szükség nagyobb támogatásra. A sürgősségeket el tudják látni, ám a krónikusok kezelése még döcög, és nem a szakemberek hiánya jelenti a problémát.
 

Idősebb generációk: szűrés és odafigyelés

Arányait tekintve az ortopédián egyértelműen az idősebb korú páciensekkel kerülnek a leggyakrabban kapcsolatba, ezt a korosztályt is látják el a legtöbbször, az esetek több mint felét teszik ki az idősek. Hetven éven túl a csontritkulás már eléggé kifejezett probléma, és az országban nincs egy olyan egészségügyi program, amelynek keretében ezt megfelelőképpen követni lehetne. Dr. Sebesi Botond szerint ötvenéves kor után majdnem mindenkinek – a nőknek kiemelten – fontos lenne, hogy időszakosan eljárjanak csontsűrűségmérésre. A csontritkulás mögött nyilván más okok is meghúzódhatnak, ám elég komoly akadály, hogy nem létezik szervezett szűrés, a beigazolódott esetek nincsenek utánkövetve, kezelve. Más szak­ágakban hatékonyan tudnák kezelni, és ez, ha megtörténne, nem lenne szükség komplexebb beavatkozásokra. Az ortopédek a leggyakrabban akkor kerülnek kapcsolatba a csontritkulás okozta problémákkal, amikor töréseket kell ellátni, akár műtéti úton. A műtéteknél többféle módszert lehet alkalmazni, ám mivel ez elsősorban az idős generációnál jelentkezik, ezért a kockázatok is nagyobbak, mert más társbetegségeik is vannak – keringési, légzőszervi problémák, de önmagában az előrehaladott kor is rizikófaktornak számít. Fontos tudni, hogy az idősek esetében a gyógyulás folyamata sokkal hosszabb, nehezebb. A műtéti beavatkozások célja, hogy az illetőt minél hamarabb lábra tudják állítani, hogy rövidebb ideig legyen ágyhoz kötött. Az idősebb személyeknél ugyanis a hosszabb ideig tartó fekvés miatt kialakuló tüdőgyulladás, vérrögképződés, valamint a felfekvéses problémák sokkal gyakoribbak mivel a szervezet már nem úgy működik, mint egy fiatal esetében.
 

Ügyeljünk csontjaink egészségére

A D-vitamin hiánya miatt a csontok törékenysége, gyengesége fokozottabban jelen van – hívja fel a figyelmet a szakember. Volt olyan negyven év körüli páciense, aki olyan töréssel került hozzá, amelynek abban a korban nem szabadott volna megtörténnie. Később kiderült, hogy a szervezetében a D-vitamin-szint nagyon alacsony volt. Fontos odafigyelni a D-vitamin pótlására, mivel ez is okoz egyfajta csontfragilitást, mely ugyan nem egyenlő a csontritkulással, de törékenyebbé, érzékenyebbé teszi a csontokat. Ez megelőzhető, ha a vitaminszintet ellenőriztetjük, és ha szükséges, pótoljuk a D-vitamint, illetve mindenképp hasznos lenne a több mozgás, a szabad levegőn eltöltött idő. Az irodai, ülőmunka nem segít, azok esetében, akik folyamatosan zárt térben vannak, könnyebben alakul ki D-vitamin-hiány. Természetes D-vitamin-forrás a nap, ezért e helyzet ellen úgy lehet tenni, ha minél több időt töltünk a szabadban. Dr. Sebesi Botond hangsúlyozza: ahogyan a hajunkat, körmeinket vagy a bőrünket, ugyanúgy a csontjainkat is ápolni kell. Csontjaink igénylik, hogy mozgásban legyenek, hiszen egykoron, amikor még gyűjtögető életmódot folytattunk, állandóan mozgásban voltunk. A manapság egyre terjedő mozgásszegény életmód az előidézője a csontritkulás egyik formájának, elég csak arra gondolni, hogy egy ágyhoz kötött személynek a csontjai sokkal „puhábbá” válnak adott időn belül.
 

A gyerekeknél is figyelni kell

Nem győzik hangsúlyozni, hogy a csontok ápolására már gyerekkortól oda kell figyelni. Megfigyelt tendencia, hogy a szülők felmentést kérnek a torna alól a gyerekeiknek, mert úgy vélik, hogy ez fölösleges megerőltetés. Az is jellemző, hogy lúdtalppal jelentkeznek, a gyerek fájlalja a bokáját, ezért kérik a felmentést. Ilyen esetekben mindig jelzik, hogy erre a problémára az egyik kezelés épp a torna, a felmentés pedig nem segít. Speciális talpbetétek és más eszközök alkalmazása lehetséges, de nem elegendő, önmagukban csak ezek az eszközök nem jelentenek megoldást. Az aktivitást nem válthatja ki semmi, itt nem feltétlenül szaladásról, úszásról, kerékpározásról van szó, hiszen vannak olyan tornák, melyek nem annyira megerőltetők, de megmozgatják a szervezetet. Ami a táplálkozást illeti, a csontok fejlődése, állapota szempontjából is igaz a mondás, hogy mindent ehetünk, de csak mértékkel. A fiatal szervezetnek (és nem csak) változatos táplálékra van szüksége a megfelelő fejlődéshez. A gyerekek esetében is fontos, hogy minél többet legyenek a napon. A naptejek használata tekintetében is érdemes óvatosnak lenni, hiszen a túl magas faktorúak miatt a D-vitamin beépülése nem történik meg, ugyanis a bőr az első, amelyen keresztül bejut a szervezetbe, és ha ezt az utat elzárják, a vitamin nem tud aktiválódni, és a beépülési folyamat leáll.