Életünk során bármikor, ha felleltároznánk, mivel rendelkezünk, láthatnánk, hogy van, ami van és nincs, ami nincs. Mindig vannak dolgok, amik jelen vannak életünkben, illetve vannak, amik hiányoznak. Talán éppen ez életünk mozgatórugója, hiszen ekörül forog minden: megszerezni – megtartani – elengedni. Nagy bölcsesség szükségeltetik e folyamatot idején és rendjén kezelni. Hiszen – mint minden a világunkban – kétpólusú, vagyis kapcsolódhatunk hozzá negatív, illetve pozitív hozzáállással.
A „megszerezni” fázisában még nem rendelkezünk az adott dologgal – legyen ez tárgy, személyes tulajdonság, bármilyen cél vagy vágyott munkahely/kapcsolat elérése stb. Tehát ezt hiányként éljük meg, és vágyunk, hogy birtokolhassuk. Ha ez hosszabb időbe kerül vagy nehezebb erőfeszítést igényel, lehetünk türelmetlenek, elkeseredhetünk vagy akár stresszelhetünk miatta. A „megtartani” állapotában – amikor már rendelkezünk azzal a bizonyos dologgal (tárgy, állás, kapcsolat stb.) – szükséges, hogy gondozzuk, ápoljuk, foglalkozzunk vele, ami időt, energiát, figyelmet igényel. Negatív állapotban ezt megélhetjük állandó feladatként, kötelességként vagy akár teherként, ami nyomasztó lehet. Az „elengedni” rész az, ami talán a legnagyobb nehézséget szokta okozni. Mert hozzászoktunk, mert nehezen engedjük ki kezeink közül, mert birtokolni szeretnénk továbbra is. Ez kelthet szorongást, félelmet bennünk, hogy miként tovább, mert bizonytalanná válunk a változás/változtatás miatt. A ragaszkodásunk elmehet a kétségbeesésig.
Ezek a negatív pólusú viszonyulások, de lehet jól is csinálni. Egyszerűen a figyelmünket kell átirányítanunk a pozitív pólusra. Ismeri mindenki a félig tele vagy félig üres pohár hasonlatát... Szemléletmódunkkal megváltoztathatjuk a rossz érzéseinket, amitől nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem a mindennapjaink minősége is jobb lesz. Tehát amikor valaminek a megszerzésén fáradozunk, gondoljunk arra, hogy ez motiváció, egy cél, ami lendületet ad nekünk, vagy ami arra késztet, hogy fejlődjünk, ne egy helyben topogjunk. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy mi mindennel rendelkezünk – „megtartani” szakasz –, mennyi minden van az életünkben, azért adjunk hálát és örüljünk, mert szebbé, könnyebbé, gazdagabbá tesz. Amikor pedig az elengedésig jutunk, azt tartsuk szem előtt, hogy valószínűleg már nem használ vagy nem épít az a dolog, ezért legjobb, ha szabadulunk tőle, hiszen megújulni csak a régi elengedése után lehet. És bízva a Gondviselésben, hogy minden, ami van, rendjén van, lehet elégedett az életünk.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
