Az előző fejezet után senkinek sem jutna eszébe olyasmi, hogy Puskás Tivadar nem iskolában, hanem félkopaszra vágott frizurával tanult meg angolul, vagy magára hagyta az aranymezőt, esetleg alagutat fúrt az utca túloldalára, hogy leleplezzen egy tőzsdecsalót. A nemzetépítés időszakában azonban ilyen csacsiságokkal volt tele a média.
Már csak kacagunk ezeken, de akkor olyan – szintén valótlan – legenda is szárnyra kapott, miszerint Puskás Tivadar kisinas volt Thomas Edisonnál, sőt, feltalálta a telefonközpontot, csak valamiért – a szerző nem indokolta – nem szabadalmaztatta.
1945 után jött egy másik politikai kurzus. Na nem kellett érte menni – helybe hozta a szovjet hadsereg. Tivadar középső lánya, nevezzük Margit néninek, 1946-ban már 65 éves, 29 éve özvegy, Nagymaroson élte a nyugdíjasok életét. A korai özvegység miatt egyedül nevelte fel két gyermekét, egészségileg már nem volt jó állapotban, a fia zöldségboltban emelte a ládákat, hogy besegítsen anyagilag. A szovjet bábkormány bátor harcosai azonnal elvették Margit néni házát és a nyugdíját is. A hálás utókor halálra ítélte. Az asszony leányát nem fogadta szülésre az elkötelezett váci kórház, Pestre kellett vinni. A lányának egy kis papír-írószer kereskedése volt, abból nyomorogtak hárman. Margit néni fia a Magyar Filmiroda igazgatója volt 1945-ig, azonnal megfosztották a vagyonától, és a fiával együtt ment Jászkarajenőre, munkatáborba. Margit néni menye börtönbe került. A fiúk 1956-ban részt vettek a budapesti harcokban, majd szinte az egész család távozott nyugatra, beleértve az akkor már 75 éves Margit nénit is.
A kádárista rendszerben ezt nem tudták megbocsátani. 1972. február 11-én akcióprogramot hirdetett az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Budapesti Bizottsága, melynek célja az új értelmiség megteremtése volt. Az új értelmiséghez újra kellett írni a történelemkönyveket is. Kádár emberei belevágtak. Elsőként dr. Vajda Pál jelent meg, egy Párizsban végzett filozófus, aki nyilván kellő hozzáértéssel az Országos Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle 1973. évi számának 81–100. oldalán egy tanulmányt publikált Újabb adatok a híradástechnika magyar úttörőiről címmel. Ebben kb. négy oldalt szentelt Puskás Tivadar általa vélelmezett munkásságának. A cikkben megállapítja, hogy nem Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot. Azt elfelejti megmondani, hogy konkrétan ő az 1958-ban kiadott könyvében miért gondolta ezt. Nemcsak etikáját, hanem műszaki ismereteit is már az első mondatból megismerhetjük: „A telefonközpontot – bármilyen sajátságosan hangozzék is – nem kellett feltalálni, mert az már a telefon feltalálása előtt ismeretes volt.” Még szerencse, hogy akkor nem volt internet, mert az is csillagpontos hálózat, és dr. Vajdánál már az is meglett volna. Hát emiatt kezdődik szinte minden magyar életrajz úgy, hogy nem Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot.
Jules Chéret dalműtelefont ábrázoló litográfiája. Forrás: Wikipédia
Az új értelmiség továbbment, kutatta a telefonközpont feltalálójának nevét, hogy bizonyosságot szerezzenek dr. Vajda állításáról. A Postamúzeumban van egy csak úgy előkerült és 1908-ban bemutatott dedikált fotó, amelyen ez áll: „Theodore Puskas was the first man in the world to suggest the central station for the telephone.” Azaz: Puskás Tivadar volt ez első ember a világon, aki javasolta a telefonhoz a központot. Ezt dr. Vajda kihagyta, mert nem illett a koncepciójába, az újak meg nem voltak kellően felkészültek. Könyvünk szerzője hamisítványnak tartja. Végül 1993-ban az Antenna Hungária gondozásában Telefonhírmondó címmel megjelent Pap János – remek arc volt, le is írta, a könyve zöme fantázia – kivonatos életrajza, amely angol nyelvű változatát megküldték az Edison hagyatékát őrző archívumnak, az Edison Papersnek. Ők válaszul visszaküldték Edison naplójának kapcsolódó oldalát, ahol bizony szerepel: Puskás Tivadarnak tényleg volt olyan ötlete, hogy használjanak telefonközpontot. A pénzét féltő befektető dilettáns ötletelése nem azonos a feltalálással, de rávilágít, hogy Puskás Tivadar műszakilag is kapott ismereteket a próbák során. Az új értelmiség végül is nem tudott dönteni, így ezt a problémát Puskás-kétely néven a mai napig melengetik és éles polémiákat folytatnak a szemben álló felek.
Dr. Vajda már idézett cikkében Puskás Tivadar munkásságához kapcsolódóan a dalműtelefont ismerteti, majd hozzáteszi, Puskás Tivadar azt biztosan láthatta. Egyik követője, Kozma Gyula kinevezett muzeológus már lényegre törőbben fogalmaz: Puskás ott leste el a műsorközvetítés ötletét. Ő értette a mester üzenetét.
Ismerkedjünk meg mi is ezzel a berendezéssel, ámbár lehet, csalódást okozunk, mert a nevével ellentétben nincs benne semmi telefon és semmi műsorközvetítés. Azért érdekes.No
s, az 1881-es Párizsi világkiállításon, amely elektromossági kiállítás volt, Puskás Tivadar – többek között a zömében amerikai tulajdonú Société Générale de Téléphones egyik igazgatójaként – beengedett egy berendezést, amelyet franciául theatrophone, magyarul dalműtelefon néven ismerünk. Összekábelezték a Nagyopera és az amerikai kiállítási pavilon közötti szakaszt, és telepítették a francia Clément Ader találmányát. Ader dolgozott a francia telefonhálózat kivitelezésén, azaz „kolléga” volt. Ő sem volt mérnök, autodidakta módon tanult. A bemutató fényesre sikerült. Ader még akkor nyáron szabadalmaztatta a bemutatott berendezést, de a szabadalom nem volt titkos.
A dalműtelefon név egy térhatású, nagy hanghűségű, sztereó berendezést takar. A színpad két oldalára vízszintesen és függőlegesen is több mikrofont helyeztek el, ezek jeleit fülenként összegezték. Az így keletkezett összesített két jelet elvitték kisebb-nagyobb távolságra, ahol maximum 16 fülhallgatópáron lehetett az előadást élvezni.
Ader módosította a Bell-féle hangszórót, és erősebb villamos ellátást tervezett a berendezéshez. Ader úr tehát a sztereó atyja, és neki járt volna a szórakoztató elektronika atyja cím is, ha elektronikáról beszélhettünk volna. A berendezés nem volt elektronikus, hanem elektromos volt, akkor még nem volt rá szavunk, így ragadt rajta a dalműtelefon név.
Clément Ader találmánya, a dalműtelefon prototípusának terve az 1881-es párizsi világkiállításon. Forrás: Wikipédia
A nagy hanghűségű rendszer persze nem műsorközvetítés, hanem műsorátvitel, mint a walkman kábele. A műsorközvetítéshez azért kellett volna bemondó, a szüneteket ki kellett volna tölteni más műsorral, mint ahogy később fonográfról dalokat játszottak be. A műsorközvetítést ma már a műsorszórás részeként értelmezzük, azaz a hallgatók száma nem korlátozott.
Ader úr a későbbiekben a repülés felé fordult, és a Wright testvéreket megelőzve repülőgépeket szerkesztett.
1890. május 31-én a gazdasági kiaknázás céljából megalakult Párizsban a Théatrophone Társaság, amely saját hálózatot és elosztóközpontot hozott létre. Ebbe néhány kulturális központ, szálloda és gazdagabb család volt bekötve, de léteztek pénzbedobós kávéházi hallgatóállomások is. Ennek mintájára 1895-ben Londonban megjelent az Electrophe, majd az USA-ban a Tellevent.
Senki se keseredjen el: dr. Vajda követői ezúttal ugyan zátonyra futottak, de találkozunk még velük az utolsó fejezetben is.
Puskás István
(folytatjuk)
